Can you make a gypsy wheel?=Tudsz cigánykerekezni? /szabad fordítás/

Rettentően lemaradva, de okkal - GÓLYAHÍR : )

2011-09-23T17:55:00.003+01:00

Ismét segítségül kell hívnom a naptáramat, hogy rögzítsem az elmúlt hónapok eseményeit, de a legfontosabbal kezdeném mind közül.
Egy ideje már offline naplót vezetek, egész pontosan június 7-e volt a sorsfordító nap, amikor megtudtuk, hogy 8 hónap múlva kopogtat hozzánk a gólya egy KisBümbüvel! Balázs szokott engem Bümbünek hívni, ebből jön az elnevezés. Röviden a terhességgel kapcsolatban annyit mondhatok így 22 hét (5 hónap) után, hogy minden szuperjól alakul, teljesen jól vagyok, semmi kellemetlen tünetem nem volt, és ha nem gömbölyödne a pocak és nem kepeztetne nagy erőkkel a kicsike, akkor nem tudnám, hogy terhes vagyok. Még nem vettek erőt rajtam fizikai változások, sem fáradtság, sem émelygés vagy kívánosság, szóval szerintem nemsokára minden be fog indulni rohamos sebességgel.
Család nagyon örül az új jövevénynek, ahogy az várható volt, én meg lassanként kezdem megszokni a gondolatot, de még mindig elég ijesztő az életünkben várható 180 fokos fordulat... de alapvetően nagyon örülünk neki és boldogok vagyunk, hogy baba jól van és szépen fejlődik. Most a héten volt a 22 hetes ultrahang, és mindenből jó eredményeket produkált.
Közben egy kis krónika az eseményekről:

Június 15: Kezdetét vette a 12 hetes francia nyelvtanfolyamom. Végig is csináltam, sok mindenre emlékeztem, de most megint nem tanulok, nem jelentkeztem semmi újabbra... pedig élveztem, jó volt, csak minden szerda este nyűgnek éreztem odamenni...

Június 19: Egy tinédzserkori álom vált valóra - Take That koncert Siobhánnal a Croke Parkban. A számok nagyon jók voltak, de Robbie Williams saját része mindent vitt!

Június 23: Céges bbq Portmarnockban. Sajnos kocsival mentem, meg amúgy sem ihattam volna, pedig jó kis este lehetett volna.

Július 2: Az idei nyár. Anitáék, Ingrid, Andiék társaságában kivonultunk a tengerpartra bbqzni. Csodás idő volt, verőfényes napsütés, fincsiket sütöttünk, hideg dinnyét csemegéztünk és napoztunk...

Július 9: Anitáéknál bbq.

Július 16: Annáék jöttek.

Július 23: Patai Szabi szülinapi bulija. Mindenki hallgatott a hírekről Anitáéktól, hiszen nálunk az otthoniak még nem tudták.

Július 29 - augusztus 7: Mentünk haza, bécsi érkezéssel. Megint elrepült az egy hét, nem volt hőség, de 28 fok körüli jó időnk volt végig.
Megvolt a nagy családi bejelentés is. Nem tudtuk kitalálni, hogy mondjuk meg, ezért vettem képeslapokat „Hello” felirattal, beleragasztottunk egy fénymásolatot az ultrahang képről, és írtam pár sort KisBümbü nevében, hogy „Kedves leendő nagymamám-nagypapám-dédszüleim”, február elején érkezem, 3 hónapos vagyok, nem okozok gondot anyukámnak (ez még nagyon furcsán hangzik), és nagyon várom, hogy találkozzunk. Úgy találtuk ki, hogy a tervezett családi grillezés lesz a megfelelő alkalom, mert ott lesz anyu, apu, mamáék és Balázs szülei is, csak a tesók nem – de ennél jobb alkalom nem lehet. Örültem, hogy nem látszik semmi, nem sejtették, amikor szóbakerült a téma, akkor meg nem árultam el magam, csak belül mosolyogtam egy sort, hogy na várjatok csak. Szombaton mondtam anyunak, hogy hűtsön be egy pezsgőt, a hazatérés örömére koccintsunk. Nehéz volt mindenkit összeterelni, meg rátukmálni a pezsgőt, de aztán mire mindenkinek pohár lett a kezében, akkor majdnem le is húzták, néztek értetlenül, amikor rájuk szóltam, hogy ne igyatok még. Előkerültek a borítékok, még értetlenebb tekintetek kíséretében, Balázs nem vitte a szót, így hát én kértem meg aput, hogy olvassa fel az övét (mindenki másnak szemüveg kellett volna hozzá), hiszen mindegyikben ugyanaz van – apu mint később mondta is, ebből egyből tudta, hogy csak az lehet. Odáig jutott, hogy kedves leendő nagypapám, és akkor szemek elkerekedtek, könnybe lábadtak (anyu, mama, Zita néni, de a férfiak is láthatóan meghatódtak), „Miiiicsodaaaa??? Ez komoly???”, aztán ölelgetés, gratulációk, örömködés egész este. Esett az eső a grillezéshez, elég pocsék lett volna amúgy, de mindenki fel volt pörögve, észre se vettük. Lacát is felhívtuk, ő is ledöbbent, másnap hívott vissza, hogy mostanra emésztette meg és gratulál.
Mentünk Szombathelyre is genetikai vizsgálatra, KisBümbüt minden irányból agyonnézegették és méregették, a véráramlástól elkezdve az orrcsonton át a gerinc teljes hosszáig és a kicsi ujjakig mindent megvizsgáltak és aztán kielemezték. Arányt becsültek Down-kórra és egyéb betegségekre, 1:550 lett az életkori és az uh alapján, ezt a véreredmény 1:9700-ra korrigálta. Szóval minden oké vele, egészséges.
Pár napot voltunk Timiékkel Vonyarcon is, összesen heten, ők négyen a két gyerkőccel, mi ketten és anyu. Apu is lejött bringával egyik nap és együtt strandolunk. A fiúk tündérek voltak, imádom, hogy így elvannak másokkal és nem a szüleiken csüngenek, és nem láttunk hisztiket sem egyáltalán. Jó lett volna tovább lenni is, zárásként Markiékhoz mentünk át Alsópáhokra, ahol bejelentettük a hírt az egybegyűlt pedrós társaságnak is.

Augusztus 20: Anitáéknál nagyüzemi padlizsánsütés-porciózás-zacskózás fagyasztásra, padlizsánkrémnek.

Augusztus 25-26: Sales konferencia Kilkennyben egy kellemes hotelben. Előtte gyors látogatás Áginál, 3 hónapos Áron babát megnéztem és Ágit faggattam gyakorlati tapasztalatokról. A konferenciára nem emlékszem, de a buli szuper volt, reggel 5 után kerültem ágyba, emlékezetes este volt - már csak azért is, mert egy rózsaszín, fűző-szerű felsőt viseltem, ami még akkor jól is állt rajtam, Sinead megcsinálta a hajamat és a sminkemet, és még utoljára virulhattam kicsit női mivoltomban. Sajnos alkoholt nemigen fogyaszthattam, így a többiek hajnal felé kicsit szétcsúsztak, de azért nekem is megvolt a magam szórakozása.

Augusztus 27: Józsi szülinapi bulija Éciéknél.

Szeptember 3-10: Mallorcai nyaralás Anitáékkal és Éciékkel. Élveztük a meleget, a napsütést, a sangriát, a strandokat és a pihenést, sajnos túl hamar végetért!! Kisbuszunkkal mászkáltunk is viszonylag sokat, kirándultunk északra a hegyekbe, voltunk egy napot aquaparkban, utolsó nap Palmán, és néhány másik kisebb helyen, persze mind ugyanolyan turistaparadicsom, de nem bántuk csöppet sem! Bümbübabával az egész napot végigcsúszdáztuk, biztos ő is élvezte! A szokásos elvem beválik - ha a mama boldog, baba is boldog.

Szeptember 16-19: Laca átjött hozzánk Cardiffból. Nem láttuk egymást március óta, olyan jó volt tesózni egyet! Balázs igazolva látja elméletét, miszerint elvitték az ufók és kicserélték, annyira segítőkész és figyelmes lett. Szerintem csak felnőtt kicsit. Nagyon izgatott ő is a Bümbüke miatt. Szomorú voltam, hogy elment, olyan jó lenne egy helyen lakni!!

Azóta nem sok minden történt, sokat eljárkáltam esténként, céges meg baráti vacsikra. Egy nagyon kellemes vacsorát költöttünk el a Peploes nevű francia étteremben, egyszerűen mesések voltak a kaják, és ráadásul nem mi fizettünk :) Stuart kollégám megy vissza a UK-be, ő hívott meg pár embert a párjával búcsúzóul. Balázs galambmellet evett előételnek, nyúl rizottót főételnek. Én chorizós fehérbab-levest és rombuszhalat, és minden desszertet végigkóstoltam az asztalnál. Minden tökéletesen finom volt, a hely kellemes, a kiszolgálás kiemelkedően jó.
Sineaddel Clontarfban voltunk a Picassoban, ami egy olasz kisvendéglő, ahol tetszett, hogy simán el lehet térni az étlaptól, és megcsinálják, és amikor figyelmes, de nem tolakodó a pincér.
Amúgy a cégnél nem mondtam meg a múlt hétig, csak páran tudták (Tony, Ray és Ian), most viszont jönnek a gratulációk és az örömködés. Mindenki nagyon rendes, tényleg úgy örülnek nekünk, jólesik.

Locsogó nyár

2011-06-12T17:26:00.005+01:00

Ideje egy kis összefoglalónak már, régen számoltam be, hogy mi van velünk.

Amerika előtt felpörögtek az események, elég fáradtan értünk oda, de így alakult...

Április 9: volt egy jó kis kirándulásunk Veráékkal az Aran Islands-re, azon belül is a legnagyobb szigeten a három közül, Inis Mór-on. Komppal mentünk át, szép időnk volt, bicajt béreltünk, és körbetekertünk a szigeten. Bájos kis világvégi hely, nagyon tetszett. A kompon kívül csak saját hajóval lehet átjutni, de még így is laknak ott kb 800-an... beszélgettem egy halásszal is, iszonyat akcentusa volt, de nagyon élveztem, megmutatta az aznapi fogást, és kis ízelítőt adott a távoli életükből... neki még Dublin is nagyváros, és nem járt még Írországon kívül. Pubba és templomba jár, és halászatból él... Nagyon más világ.

Április 13: első céges utam a Krafttal egy meetingre Angliában, Uxbridge-ben. A Heathrowtól nem messze, London északi részén van. Hatalmas, itt és Bourneville-ben van a Cadbury UK (most már Kraft) központja.

Április 18-19: Balázs Párizsban üzleti úton, 20-án indulás Amerikába.

Április 27: IPhone-t vásárolok 18 hónapos előfizetéssel és korlátlan adatcsomaggal. Élvezem'

Április 29-május 1: Annáék jöttek, vasárnap pedig a Bellinter House nevű szállodában töltöttünk egy éjszakát, Szasza és Ana esküvői ajándéka volt nekünk. Rusztikus vidéki házikó, a legjobb az udvari jacuzzi volt, ami külön szuper, ha jó idő van, és most az volt. Először napoztam Írországban bikiniben, nem is tudom, lesz-e még ilyen? Szokatlan élmény volt!

Május 2: Születésnapom volt! Csodaszép ezüst medált és fehér rózsa John Rocha fülbevalót kaptam Balázstól, no meg az IPhone-t, és a vadiúj laptopomat sem engedte kifizetni... bőséges ajándékeső!

Május 5-9: Timi, Andris és a két kicsi jöttek látogatóba - Patrik 21 hónapos, Domonkos 7 hónapos. Ízelítő a kisgyermekesek mindennapjaiból a gyerekteleneknek... teljesen kinyúltunk, de jól éreztük magunkat. A két picur is jól viselkedett, nem lehetett rájuk sok panasz, csak más tempót diktálnak :) és aludni nem sokat hagyják az embert!

Május 14: Belfastba kirándultunk vonattal Siobhánnal. Lucinda, aki oda valósi, már otthon volt, találkoztunk vele és anyukájával a városban ebédre, aztán shoppingolással töltöttük a délutánt. Az esti vonattal jöttünk vissza, aztán még nálunk dumáltunk éjjel 3-ig Shivvel, mert Balázs pókerezni volt.

Május 18: első színházi előadásunk Dublinban, "Blow up the Liffey Bridges" komédia. Egynek jó volt, nem hagyott mély nyomot, ellenben a saláta, amit előtte egy étteremben ettünk, azóta nagy kedvenc lett: spenótlevelek, feta sajt, mogyoró, szárított vörösáfonya, avokádó, parmezán sajt, kis olívaolajjal. Isteni!!

Május 21-22: Annáék jöttek, nem csináltunk semmi különöset, itthon voltunk.

Május 28-29: A kedvenc hónapom a május, és egy éve vagyunk házasok! Ezt megünnepelendő nem fogadtunk vendégeket és nem mentünk sehová, itthon néztük meg az esküvői videót, teljes meghatottságban.

Június 4-6: Bank holiday hétvége, Annáékhoz mentünk. Kirándultunk a Fota Island Wildlife Parkba Cork mellett, ahol az állatok szabadon, természetes környezetükben láthatók. Zsiráfok, zebrák és majmok voltak a fő attrakciók. Utána Cobh-ban is megálltunk, az a kisváros volt a Titanic utolsó kikötője. Másnap Bantryben a Bantry House-t néztük meg, ami egy privát rezidencia, szép kerttel és kilátással az öbölre. Hazafelé Glengariff-ot és Killarney-t érintve mentünk a Kerry-i hegyeken át, nagyon szép a táj.

Június 9: Szaszával és Anával mentünk vacsizni Malahide-on egy görög étterembe. Utolsó alkalom mielőtt elköltöznek Budapestre. Szabi Komáromban fog dolgozni mint folyamatfejlesztő mérnök, cégen belül ment át. Ana is valószínűleg a HP-nél fog elhelyezkedni, tehát ő is marad a cégénél. Szerencsésen sikerült nekik, bár látom, hogy nem könnyű ezt meglépni, főleg Anának, mexikóiként Magyarországra, nagy vállalás ez, még ha csak pár évre is.

Június 11: Szülinapunkat ünnepeltük itthon, Anitáékkal és Éciékkel. Gyros, krumplisali, sajtos pogácsa és meggyes-túrós süti volt a menü, jóllaktunk, ettünk, ittunk, beszélgettünk éjszakába nyúlóan, és a mallorcai nyaralásunkat tervezgettük. Szeptember eleje, hol vagy már??

Ezeken kívül nem sok minden történik, az idő ramaty, kellemes áprilist gyatra május és június követett, a Fota állatkertes hétvégén kívül a hőmérséklet nem megy 14 fok fölé, és már be vagyunk sokallva tőle rendesen. Meleget akarok!!

Munkahelyen úszok a melóban, meetingek és tréningek sorozata, túlórák, de egyszer ennek is vége lesz, tudom. Addig is, sportolok, pihenek, jól érzem magam, és igyekszem nem megőrülni.

Amerikai kalandjaink

2011-04-25T23:52:00.004+01:00

Videók itt: http://www.youtube.com/user/mariadallos

Képek itt: https://picasaweb.google.com/maria.a.dallos/USA2011#

Második amerikai utunk ötlete még az első alatt megfogalmazódott bennünk, és januárban hosszas unszolásomnak és az Aerlingus akciós árainak engedve lefoglaltunk pár napot húsvétra New Yorkba, a kedvenc városomba. Korán örültem, Balázs azzal a feltétellel ment bele még egy tengerentúli repülésbe, hogy más helyeket is megnézünk, nem maradunk végig a Nagy Almában. Tervezgetni kezdtünk, hogy merre induljunk, északra Bostonba, esetleg Long Beachre, vagy délre, Washingtonba és Philadelphiába – én Boston felé hajlottam, de mivel nem voltam arról sem meggyőződve, hogy mennünk kell valahová, érvelni sem tudtam mellette teljes szívvel. Így lett hát a déli útvonal választva Balázs kedvére, kocsibérléssel, a szokásos Marcsi és Balázs féle csillagtúrával.

Április 20-án szerdán reggel indultunk, hajnali kelés, előtte késői fekvés sajnos, dublini reptéren reggeli, aztán sorbaállás, várakozás, immigration-nél csont nélkül átcsúszás. Nem kötekedtek, az ESTÁ-nk már tartalmazott egy utazást, annyit kérdeztek, hány napra megyünk. A járat késett, a reptér még mindig nem képes ingyen wifit adni, de azért valahogy kivártuk. A gépen a szokásos eszünk-filmet nézünk-iszunk háromszögben telt az idő, két és fél film alatt meg is érkeztünk az óceán túloldalára. Már épp elég is volt a repülésből, mert előttünk egy másfél éves kissrác végigüvöltötte az első és az utolsó két órát, anyukája vele sírt, nagymama meg csak nézte, mi többiek pedig egyenként téptük ki a hajszálainkat. A négy személyes középső traktusban ültünk, egy amerikai zsidó nővel és a lányával (kb velem egyidős). Ők is ki voltak akadva, mint mindenki más, ameddig csak elláttam, ráadásul nem engedtek minket leszállni, így köröznünk kellett még félórát, szenvedésünket meghosszabbítva – a gyerek bömbölt végig teli torokból. Végre leértünk, csomagot felvettük, semmi csekkolás, csak kisétálás, erre irdatlan sor fogad a taxiknál. Taxik sehol, egyesével szállingóztak, ott is várakoztunk egy sort. Utána a taxisunk a 30th utca helyett a 13th-re vitt minket, kis manhattani városnézés után végül meglett a Murray Hill Inn, ahol az egészet megkoronázandó közölték, hogy 5. emeleti szoba, és nincs lift!!! Kértünk segítséget, első egy dollárunkat erre költöttük, és felértünk egy cipősdobozba. Ezen a ponton már jobbnak láttuk nevetni, és a hely előnyeit bizonygatni magunknak, amelyek a következők voltak: olcsó (manhattani csúcsszezoni árakhoz képest), tiszta, saját fürdő, nyitható ablak. A hátrányok pedig: 5. emelet lift nélkül, a bőröndöket nem lehet a padlóra elfektetni, mert nincs hely, tűzfalra nézünk, és szorosan, hering-módra alszunk. DE: a világ legklasszabb városában vagyunk, tűnés innen! Mentünk is le egyből, du. 4 körül jártunk, dublini idő szerint este 9, még élénken. Elmentünk a 34th-ra, a Macysben vásároltam kozmetikumokat Sinéadnek és Siobhánnak, onnan felsétáltunk a Times Square-re, közben benézegettem boltokba és gyönyörködtünk az épületekben (Chrysler és Empire State még mindig <3 ), aztán úgy este 9 körül (dublini éjjel 2) elfogyott az energia, és ólmos fáradtság lett úrrá rajtunk. Akkor még nem tudtuk, hogy minden napunkat ezzel az érzéssel fogjuk zárni. Jimmy’s Dinerben ettünk vacsit, fincsi burgert és csirkés pitát, én rögtön elkezdtem kuncsorogni Balázstól a burger felét és a ropogós bacont, ő meg ehette a csirkét... elfelejtettem, hogy itt nagyon szeretem ezeket. Hazavonszoltuk magunkat és beájultunk, szoba nem számított.

Másnap reggel szintén dinerben nyitottunk, frissen facsart narancslé, tea, cheese omlett szendvics nekem (sajtos-rántottás), Balázs meg tükörtojás-bacon-krumpli-kolbász kombóval tolta fel az energia- és koleszterinszintjét. Szükség volt rá, hosszú napnak néztünk elébe. Lesétáltunk a 22th utcáig, a 2nd és a 3rd között, felvettük az autót, és megkezdődött a road trip, mindjárt Manhattan kellős közepén. Kaptunk egy hatalmas Jeep-et, teljes más méret a megszokottól, automata váltóval (nem kuplungolunk a fékkel!), vezetni a másik oldalon kell Írországhoz képest, na meg lámpák, dudáló taxik, és gyalogosok át a piroson, amikor neked zöld van... és kitalálni, hogy érjünk vissza a szállodához (motelhez?), a sok egyirányú merőleges-párhuzamos utcán. Gyalog jobb és könnyebb Manhattanben, én erősen azon filóztam, hogy miért is megyünk mi innen bárhová. Ki kellett találni a Lincoln Tunnelen át New Jersey felé, és aztán repeszteni lefelé a soksávos, gyors tempójú forgalomban D.C. felé. Jerseyt látva megértettem, miért is mondják sokan, hogy jó-jó, New York az is, de azért Manhattan más kategória. Visszanéztünk rá, aztán irányba álltunk egy laza 350 km-re, DC felé. Én csak DC-ként utalok rá, pontok nélkül, de természetesen Washingtonról, a fővárosról beszélek. Elhaladtunk Newark reptér mellett, kifizettünk kisebb-nagyobb tételeket a fizető kapuknál, és bámultuk a vidéki Amerika gerendás házait, mindenhol a zászlóval, széles folyókat és terjedelmes mezőket, és a gyorséttermek és motelek tucatjait minden egyes pihenőnél. Dugóba is kerültünk a Delaware Memorial Bridge előtt, a négy sávból kettő le volt zárva. DC-ben a szállásunkat amellett az út mellett foglaltuk, ahol beértünk, így könnyen odaértünk. Holiday Inn volt, kellemes szobával és méretekkel, a liftet majdnem megkönnyeztük örömünkben. Gyorsan ledobtuk a cuccainkat, és a hotel buszával elvitettük magunkat a metróig, és szépen becsorogtunk vele a Smithsonian-ig, a Washington Mall kellős közepére. A Mall egy hatalmas, széles és hosszú füves placc, kavicsos utakkal, ahol az emberek sétálnak, kocognak, bringáznak, turisták fotózkodnak, és egyik végén a Capitolium magasodik, a másik oldalon egy kisebb dombon az obeliszk, a Washington Monument. Megindultunk az obeliszk felé, csodás napsütéses délután volt, kellemes tavaszi idővel, kicsit melegebb mint New Yorkban. Az obeliszk után a Lincoln Memorial felé tartottunk, rengeteg szobor, emlékmű állít emléket Amerikai dicsőséges háborús múltjának. Ott vannak a II. világháborús, a vietnami, a guami és egyéb csaták emlékművei, feliratokkal mint pl: „Americans came to liberate, not to conquer, to restore freedom and to end tyranny.”. Ez a hely ráébreszti az embert, hogy Amerika mennyit tett azért, hogy a világon szabadon, demokráciában élhessenek az emberek – ebből Balázzsal jó kis érvelős-magyarázós vitánk kerekedett, én teljes mellszélességgel Amerikát támogatva, ő ellenezve. A vietnami hősök márványtábláit látva azért elgondolkodik az ember, hogy miért is mentek oda és halt meg ennyi emberük ott... és az arlingtoni temetőbe még nem is jutottunk ki. A Lincoln emlékmű is monumentális, tiszteletet parancsoló, de sajnos a tavak le voltak engedve, vizeket nem láttunk, nem tudtunk tóval és obeliszkkel fotózkodni. Fehér Ház és Capitolium is nagyon szép épületek, DC-ben minden nagyon tiszta, mintha ki lenne fényesítve, az utcák, a házak, a parkok, a szobrok, egy kis ékszerdoboz az egész Mall és környéke. Mire a Capitoliumhoz értünk, a lábaink vattává olvadtak a többórás gyaloglástól, Balázs egyenesen „közelről jellegtelen” épületnek titulálta, és elhúztunk inkább enni a Union Stationre, mert a nap is lement már. Találkoztunk egy lelkes ajándékárus fiúval, aki Írországért rajongott és feltett jó sok kérdést is, aztán beültünk egy burgerre, mert reggel óta nem ettünk. Hazafelé metróztunk, és taxiztunk a hotelig, mert a hotel minibusza nem várt meg (kicsit késtünk csak el), majd a szokásos beájulásos mutatvány következett.

Másnap megint frissen és üdén ébredtünk, így megy ez az első pár napban, egy jó 8-9 órás alvás teljesen újratölt. A hotelt szerettük, nem szívesen hagytuk ott, de várt az outlet... Reggeliztünk egyet, az árban nem volt benne, és annyira nem volt nagy szám, de ott és akkor kellett valami, hogy útra kelhessünk. Első állomásunk az első BestBuy volt Delaware államban, ami arról nevezetes, hogy nincs sales tax (áruforgalmi adó). Itt Balázs megvásárolta a Motorola Xoom nevű legújabb kütyüjét, ami kicsi és lapos és hasonló az IPadhez. Ennyit kell róla tudni, legalábbis nekem, aztán felkerestük a TJ Maxx-et, ami Európában TK Maxx-ként ismert, és villámgyorsan megkezdtük a vásárolgatást.

Eztán benzinkút kellett, elugrottunk egy, a GPS által legközelebbiként megnevezettbe, ahol elég kellemesen megbonyolítottuk ezt az amúgy gyors tevékenységet. Először is, benzin vs dízel kérdéskör – mi meg mertünk volna esküdni, hogy dízel kocsink van, de csak egyféle „gas” volt, különböző oktánszámmal és árakkal. Rákérdeztünk, nem is értették, mit akarunk, hát persze hogy jó a kocsiba, nyomjuk csak. A delaware-i lakosok fennakadtak a petrol megnevezésen (náluk gas), valamint a toilet-en (náluk restroom), teljesen odavoltak, hogy ez mennyire európai. Eléggé nem voltak turistákhoz szokva, érdekes dialógust folytattunk, miközben Balázs küzdött, hogy átálljon a tanksapka felőli oldalra, aztán hogy hitelkártya ellenében telire tankolhasson... ez sajnos nem működött, mert zip code kellett volna hozzá (irányítószám), a Dublin 8 meg nem megfelelő, mint kiderült. Itt ugyanis kérni szokás a mennyiséget, gallonban vagy értékben, mi csak néztünk rájuk teljesen fogalmatlanul. A srác végül megbecsülte, hogy nekünk 44 dolcsiért kell, és láss csodát, tele is lett. Ekkorra már kétszer akkora volt a fejem, hogy ott vesztegeltünk el háromnegyed órát.

A GPS tovább fokozta a dolgokat, nem vitt fel fizetős útra (bezzeg DC-ig egy vagyont otthagytunk), hanem hátsó kisvárosi lakóövezeteken és raktáráruházakkal és bisztrókkal teli külvárosokon át vitt Limerick-be minket... én már nem is szóltam, inkább próbáltam élvezni a vidéki Amerikát. 3 óra körül értünk oda, kb délre gondoltuk magunkat, de annyira megörültünk, hogy el is felejtettük az utat gyorsan. Nem untatok senkit a részletekkel, lényeg, hogy Tommy Hilfiger, Timberland, Adidas és Columbia cuccokkal lett gazdagabb a ruhatárunk és szegényebb a pénztárcánk. Isteni forró, puha amerikai perecet is kóstoltunk.Este 9-ig volt nyitva, 150 üzlettel, mi kb 7-kor bedobtuk a törülközőt, és kajáltunk, majd Philadelphia felé vettük az irányt. Az egyórás út többnek tűnt, mindenki repesztett az autópályán, esett az eső, és Balázs nem jött rá, hogy töröl folyamatosan az ablaktörlő. Mire megtalálta, elállt az eső... Hampton Inn-ben szálltunk meg a philadelphiai reptér közelében, mert általában a belvárosi szállodák nem adnak ingyenes parkolást. Itt nemcsak parkolás, de kellemes szoba, kényelmes ágy, ingyen wifi és reggeli is járt, nagyon jó áron, meg is állapítottuk, hogy nem kell jobb szálloda, mert ott sosincs ingyenes internet. Este még mindent felpróbáltunk, örültünk egy sort az új szerzeményeknek (én főként a ruháknak, Balázs a tabletjének). Esti mesére ma sem volt szükség, ment az alvás minden gond nélkül.

A reggeli waffelt külön kiemelném, ami Hampton Inn specialitás, magadnak sütöd frissen, San Francisco óta emlgetjük, ott szálltunk meg ennél a láncnál. Iráni emberekkel beszélgettünk a reggelinél, a fiuk Magyarországon tanul fogorvosnak, volt közös téma.

Az időjárás előrejelzés elég ronda esőket mutogatott a maradék két napunkra Philadelphiára és New Yorkra, gondolnunk kellett valami beltéri programra. Lefoglaltunk jegyeket a Metropolitan múzeumba, bár engem a Harry Potter kiállítás jobban csábított, Balázs a Metre szavazott. A kérdés aztán merült fel, miután feladtam a Knicks-Celtics kosármeccsre vonatkozó terveimet a legolcsóbb 340 dollár/két jegy árajánlat után. Ennyit nem voltam képes kifizetni rá, inkább akkor a Met múzeum.

Reggel lógott az eső lába, és esett is, de azért mi elindultunk Philadelphiába várost nézni. A helyi vonathoz kivitt a szálloda minibusza, és nem sokkal később a belvárosban landoltunk. Kaptunk egy térképet, azt nézegettük minden irányból, de nem tudtunk rájönni, mit is akarunk megnézni, mik is ott a látnivalók. A Liberty Bellhez irtó nagy sor állt, és igazából egy repedt harang, a függetlenség szimbóluma, ésatöbbi, nekünk elég volt üvegen át látni. Az Independence Hallra szintén több ezer ember volt kíváncsi, mi annyira nem, itt nem csapott meg a történelem szele, mint Washingtonban... valahogy ott minden olyan nagystílű volt, grandiózus, itt meg a csóringer volt főváros, aki a történelmére próbál turizmust építeni. Lehet, hogy csak az időjárás lombozott le minket, nem tudjuk, szürke, felhős volt, de nem esett, csak néha szemerkélt. Fokra nem volt hideg, inkább fülledt... elmászkáltunk a Delaware folyóig, néztünk Benjamin Franklin féle postahivatalt (megint szégyen, de ki is volt Benjamin Franklin?), találtam egy frankó ruhaboltot (isteni darabok 15 dolcsiért, csak Balázs türelme szabott gátat a felhőtlen, ráérős nézelődésnek), aztán megkerült végre a rendes belváros is, a szokásos régi és új találkozása keretben – felhőkarcolók és régi patinás épületek. Mi azonban egy helyet kerestünk megszállottan (mint anno Ossian sírját Észak-Írországban; anno Szandra találta egy útikönyben, mi meg ott bolyongtunk érte), a Rocky-féle lépcsőket. Jó messze volt a múzeum, de ott forgatták valami híres jelenetét a filmnek, amit én nem is láttam... de úgy tűnik, szeretek ilyen városi legendák nyomába eredni. Végigmásztunk egy irdatlan hosszú sugárutat, aminek mentén a világ országainak zászlói voltak kitéve (a nagy keresésben elhaladtunk mind Magyarország, mind Írország mellett, vissza kellett menni), és már rendesen ki voltunk akadva a hülye lépcsőkre, mire odaértünk. Én már meg sem közelítettem, inkább a szoborcsoport állatainak hátán pózoltam, majd lefotóztam Balázst a Rocky szobor előtt (nem emelte fel a kezeit ökölbe szorítva, pedig az összes turista azt csinálta), aztán visszataxiztunk a központba... ott gyors kajálás a Taco Bellben, jó kis csirkés quesadilla meg steak burrito a kedvenc mexikói gyorséttermünkből, leöblítve Sierra Misttel és Pink Lemonade-del, aztán egy desszert perec, és külvárosi gyorsvasúttal vissza a hotel Eastwick megállójáig. Este 6-kor indultunk el New Yorkba, 2 óra alatt fent is voltunk, volt forgalom, de nem dugult be szerencsére. Teljesen rettegtem megint a Manhattan előtti autópálya- és tábladzsungelben, de a néma Moha bá (a GPS-ünk sajna elvesztette a hangját, nem megy rajta) elvezetett minket az East 22nd-re leadni a kocsit.

Muszáj volt egy kicsit este még sétálnunk, pedig a lábunkból már legalább egy centi elkopott az elmúlt pár napban, Manhattan fényeivel nem lehet betelni. Az Empi zöld-sárga fényben ragyogott, de felfedeztünk más szép épületeket is, mint pl a Met Life Tower (nem azonos a Grand Central feletti Met Life rondasággal). Elmentünk a Times Square-re, éjjel is nappali világosság van a sok fényreklámtól, minden nyitva, turisták özöne mindenhol... a város, ami sohasem alszik. Hazafelé a szokásos kedvenc 34th-Lexi útvonalon sétáltunk, ami néha 34th-Park Avenue vagy 34th-Madisonnal szoktunk kombinálni. Szerencsére most másodszorra is majdnem ugyanott lakunk, mint tavaly nyáron, így már ismerjük a környéket. A szállással is szerencsénk lett, kicsit nagyobb cipősdobozt kaptunk, itt már elfértek a bőröndök is, csak az ágy maradt keskeny, de kibírtuk, mert megint csak bedőltünk aludni azonnal, amint hazaértünk.

Ma ráérősen összeszedtük magunkat, mentünk a kedvenc Murray Hill Diner-ünkbe (bisztró) kajálni, ahol fél 11-kor egy kombinált reggeli-ebéd menüt adtak, ránkbízva a döntést. Mi a reggeli mellett döntöttünk, kaptunk is megint egy hegyomlásnyi omlettet, pirítóst, krumplit és bacont. Nekem nem sok étkezésem volt bacon nélkül az elmúlt pár napban, de az amerikai baconnek nincs párja, erre esküszöm. A frissen facsart narancslé sem rossz dolog, nem olyan savas, mint a jó öreg Európában. A szállodából ki kellett jelentkeznünk, hontalanok lettünk a mai napra, mert a járatunk este 10-kor indul vissza Dublinba. Jól kipihentük magunkat, nem aggódtunk nagyon, csak a lábaink-derekunk éreztette velünk, hogy többet kapott, mint az irodában... dehát fiatalok vagyunk, bírjuk még. Nem mellesleg az időjárás is elővette magát, napsütés, kellemes napunk lett, nagy örömmmel konstatáltuk, hogy ezt bizony benézték, semmi eső és vihar (megjegyzem, most a reptéren vagyunk, szakad kint az eső és villámlik, szerintem csak később érkezett meg a rossz idő, mint amire jelezték – nekünk abszolút kedvezve!!!). A Met múzeum a jó idő következtében tehát elmaradt, de van két jegyünk egy év érvényességgel.

A metróra hoppantunk Downtown felé (a manhattani sziget déli része, mi középtájt laktunk), és a World Trade Center környéken szálltunk le. Bementünk a St Paul templomba, ami közvetlenül az egykori ikertornyok tövében volt, kiállítást hoztak létre akkori fényképekből, üzenetekből, az áldozatok fotóiból, a mentősök-tűzoltók jelvényeiből, nagyon megindító és szomorú. A 9/11 emlékmúzeum szintén elgondolkoztató, hogy mi lehetett akkor ott... de már épül az új torony, egy lesz a kettő helyett, formatervezettebb, mint az egykori ikrek, kb felénél tartanak. Mellette mentünk el az Irish Hunger Memorial-hoz (Balázs találta ki, az Ír Éhezés Emlékműve), a betonrengeteg közepén csináltak egy sziklás-írországi tengeri füves kis dombot, amire fel lehet sétálni, a kövekbe pedig minden ír megye bele van vésve, talán onnan hozták? George Pataki volt akkor a polgármester, amikor emelték.

Visszamentünk egy Starbucksba megpihenni, Amerikában mindig az ő kávéjukat fogyasztom, míg Írországban túl drágának találom. Itt most az ingyen wifi jobban kellett, mint a kávé, bár jólesett kicsit a légkondis helységben ücsörögni… íresen majd meggyulladtunk a 20 fokos napsütésben, mások meg kabátban és sálban sétálgattak. Feltérképeztük, merre induljunk, aztán felkerekedtünk a Brooklyn híd felé, útbaejtve egy Abercrombie boltot.

A hídon forgalmas volt átkelni, mindenki gyalogolt, bringázott, görkorizott, de megérte, mert a közepéről szépen rá lehetett látni Manhattan középső részére és a Manhattan hídra. Át nem mentünk, hanem visszafordultunk, és északnak vettük az irányt hazafelé a szállásra. A Broadway-jel párhuzamos Lafayette a Chinatown és a Soho között húzódik, bele is keveredtünk egy kínai árusokkal teli vásárba, ahol a pólók és ékszerek mellett mindenféléket sütöttek is, ételgőzben lehetett menni mindenütt. Sült kukorica, rablóhús, hotdog, és corndog volt a választék, Balázs bepróbálta ez utóbbit, ami egy kukoricalisztes tésztával bevont virsli kisütve. Kemény 5 dolcsiért eladtak nekünk egyet, tuti átvertek, nem létezik, hogy más ennyit fizetne érte. Amint lehetett, áttértünk a Broadway-re, ahol millió ember vásárolgatott, mert nyitva voltak az üzletek húsvét vasárnap is, mi meg kezdtük elveszíteni a türelmünket a folyamatos tömegben hömpölygés miatt. Közben a nap is elment, esni készült, nekünk meg közeledett az indulás ideje, ezért még egy utolsó étkezés erejéig beültünk egy dinerbe (bisztró), Balázs egy burgerre, én egy fajitas-ra (a burger és a ropogós bacon után a mexikói kaják jönnek be legjobban nekem Amerikában) és egy tejturmixra – ezt is nagyon jól csinálják az ilyen helyeken. Mire végeztünk, az idő kiderült, és a Union Square-en át hazaballagtunk, útbaejtve a Gramercy parkot és sóvárogva nézegetve a nyitott bárokat a 3rd Avenue-n. A szálláson felvettük a cuccunkat és taxival irány a JFK. Nem volt vészes a visszút, 5 óra 40 perc, este 10 órás indulással, hajnali 4 körüli érkezéssel. Kicsit aludtunk is, de zombiként itthon bezuhantunk az ágyba egy rásegítő alvásra, aztán Anitáékhoz mentünk át húsvéti ebédre.

Kellemes délutánt és estét követően most újra itthon vagyunk, halmokban állnak az újonnan vett holmik, a mosnivaló, takarítani is kellene, de majd legközelebb. Egyelőre még álmodjuk az amerikai álmot, mielőtt holnap ránktör a dublini zord valóság (=megyünk dolgozni).

Tél-tavasz

2011-03-01T22:18:00.014Z

Alig bírom rávenni magam, hogy blogot írjak... valahogy értelmét vesztette az egész, hiszen már lassan 4 éve itt vagyunk, már nem sok az újdonság annyira, vagy talán már észre sem vesszük, hogy újdonság, és ezért nem is írom le lelkesen. A mindennapi életünk nem olyan izgalmas, csak nekünk az, mi megállás nélkül mozgásban vagyunk, és jól is érezzük magunkat változatlanul.

A cégnél még mindig csak a változások állandóak. Január első hetében búcsút vettünk a ballsbridge-i irodától, szomorúan bedobozoltuk ottani életünket és elköltöztünk az új helyre, Coolock-ba. A többség déli oldalon lakik, így hosszabb a bejárás, a néhány északi oldali "northsider" örült csak a változásnak. De azt még ők is elismerik, hogy a fákkal szegélyezett, parkos, György-korabeli házakkal, hatalmas rezidenciákkal teli Ballsbridge után az északi oldali Coolock-i gyártelep nem sokat nyújt... A legnagyobb változás, hogy nincs többé ebédidőben séta a boltokba, ki sem lépünk munkaidőben, menza van. A friss levegő hiányzik nagyon, de jobb, hogy helyben van a kaja. Igaz, meg kellett küzdenünk, hogy legyen mikrónk az otthonról hozottak felmelegítésére és hűtőnk a tárolásra; de vizes csap még mindig nincs a kantinban (nem is lesz állítólag), az ingyen kávét és teát szintén elfelejthetjük. Mivel kávékkal foglalkozó cég vagyunk, eddig ez volt nekünk, mostantól viszont csokoládé a fő profil, és fizetünk keményen a forró italokért... A kantinosok nem kedvelnek minket, minden drága, és nincs más választás... többször át akarnak verni, véletlenszerűen számolnak fel dolgokat. Nincs mit tenni, el kell fogadnunk. Sokszor eszembe jut reggelente, hogy annak idején, amikor kijöttünk, akkor is ugyanezeket az utcákat róttuk, amikor a városba, vagy én a Baileyshez jártam dolgozni. Aztán elköltöztünk a déli oldalra, és most, pár évvel később megint ugyanazokon az utcákon autózok. Ahogy a Száz év magányban mondták, az idő nem előre halad, hanem körbe-körbe forog... néha úgy érzem. A bejárás hosszabb, mint az előző helyre, oda 20-40 perc volt forgalomtól függően, de általában 8.20-as indulással 9-re bent voltam, és persze Balázzsal együtt mentünk. Most 7.30-as indulással vagyok bent 8.05-8.10-re, ha ennél később indulok el, nagyon megnő a menetidő. A 9-től 5-ig munkaidőmet 8.30-tól 16.30-igra változtattuk, de így is reggelente van plusz időm, meg olyan még sosem volt, hogy 16.30-kor eljöttem volna. Általában 5 körül lépek le, szóval majdnem napi 1 óra pluszom van, kevesebb alvással, több kocsiban töltött idővel, és egyedül. Nincs felváltva vezetés Balázzsal, nincs beszélgetés, mindig csak egyedül megyek. Reggelente még alszik, én is aludnék, de mennem kell, régebben együtt keltünk és készültünk össze. A többiek nem értik meg ezt, mert ők mindig egyedül jártak be, de nekem nagy változás. Közös ebédek sincsenek, hiányzik az is, meg a környékbeli éttermek, ahová néha jártunk.

A Cadbury-s kollégákat nem ismerem még, csak látásból. Neveket sem tudok, még nem kell velük dolgoznom egyáltalán, majd később kell. A Customer Managerekkel, akikkel eddig egy szobában voltunk (Tony, Ray és Ken) jó messzire kerültünk, sokkal nehezebb így együtt dolgozni, hogy még csak rálátásunk nincs a másikra. Sok telefonálgatás, átgyaloglás, néha fél nap kergetés egy-egy kérdésért.

És elkezdődött a politika is, más részlegek struktúrája már nyilvános, kevesebb állás van, mint ember, megy a helyezkedés, sugdosás, találgatás, aggódás, fúrás. Nagyon érezhető, hogy sokan feszültek, nem akarja senki elveszíteni az állását, de elkerülhetetlen lesz. A Kraft oldalról a nagyfőnökök leköszönnek sorban, sajnos pont az a két ember kapott jó állást, akiket nem bántunk volna, ha elküldenek (a marketing vezető és az AFH főnök, mert Cadburynek nincs Away From Home részlege), és három nagyon értékes ember elmegy: Derek, aki 23 évet volt a Kraftnál, a nagyfőnökünk; Deirdre, aki 17 évet volt, és Jim, a pénzügyi vezetőnk. Sokan felmondanak önként is, tőlünk egyelőre egy ember, másik oldalról és Angliában sokkal többen.

Angliában egyébként sok állás van, amire bárki pályázhat, mert míg Dublinban a cég délről északra költözött városon belül, odaát több száz kilométerre lesznek az új központok (természetesen ott is a Cadbury telephelyeken, mert annyira sokkal nagyobbak nálunk, hogy a logika így kívánja), és a többség nem költözik el családostul, inkább végkielégítést kérnek. Egy kolléganő már át is pályázott, Annette, ő is hiányozni fog, jóban vagyunk.

A Kraft oldalról a fent említett két ember, akinek állása van eddig, és gyakorlatilag mi hivatalosan március végén tudjuk meg, de Martinnak, a főnökömnek és nekem is van helyünk. Még nem hivatalos írásban, de már mondták a főnökök. Nekem változni fog a munkaköröm, több felelősségem lesz, és nagyon sok embert nekünk kell majd betanítani a rendszereinkre. Gyakorlatilag már az új munkaköröm feladatain is dolgozom a háttérben, pedig csak június 30, a két cég összeolvasztása után kellene. Tehát számomra jók a kilátások, érdekes lesz az új munka is, sokat fogok belőle tanulni, de nem örülhetek neki, mert mindenki más stresszel körülöttem. Valószínűleg új emberekkel fogok együtt dolgozni is... a barátaim mind önéletrajzokat írnak, és belső interjúkra készülnek, többen küzdenek egy állásért, nekem pedig valószínűleg kinevezésem van. Kellemetlenül érzem magam miatta, hogy nekem, a külföldinek van, és íreket akarnak az utcára tenni, de nincs mit tenni, felmondani nem szeretnék.

A gymbe ugyanúgy eljárok, szerencsére nem vészes a forgalom, hamar odaérek, csak mivel nem a cégnél parkolok, ezért fizetős a parkolásom... sokba kerül. Az egyik csaj viszont mondta, hol vannak helyek, ahol du. 2 után ingyenes, a Herbert Park mellett, de amint kijön a jóidő, szerintem nem lesz ott hely... de mindegy, ameddig van, addig is örülünk neki. Onnan még egy 10 perc séta a gym, de elviselem. A közelben és az úton hazafelé semmi nincs, ahol lenne nem fizetős parkolás, nincs értelme váltani, és nem is szeretném otthagyni, már sok ismerősöm van ott, az is egy kis közösség.

Balázsék cégénél is változások vannak, őket is megvásárolták egy nagyobb cég, a Misys, tavaly év vége felé. Nem tudunk még semmit, mennyi leépítés lesz, ott is összevonnak két céget, bár két teljesen más profilú cég, tehát egyik nem tudja a másik munkáját átvenni. Még nem tudjuk, helyileg hová költöznek össze, bízunk benne, hogy nem oda, ahol a Misys most van (East Point), mert az egy nagy ipari park, nem túl jó közlekedéssel, és semmi nincs a környéken. Remélhetőleg közösen mennek valahová majd, valami jobb helyre, de még nem tudni. Aggodalomra ad okot, hogy a Misysnek Dublinban nincsenek programozói, vajon megtartják-e a 16 Sophisos programozót, köztük Balázst... szóval amint nekem kialakulni látszik, most érte izgulhatunk, és van egy olyan érzésem, ez sem fog hamar kiderülni.

Azért jó hírt is kaptunk, Balázst az éves értékelése alapján előléptették Senior Software Developerré, vagyis senior programozóvá. Kapott bónuszt és fizetésemelést is, utóbbi a megnövekedett adókat éppen kompenzálja... én nem kaptam. De fogok kérni, ha minden elrendeződött - csak azt nem fogják visszamenőleg adni. Szóval büszke vagyok a férjemre!

Rövid összefoglaló dátumokkal:

Január 22-23: Annáék nálunk voltak. Forralt bor, karaoke, hosszú ezüstlánc megvásárlása, első igazi magassarkú beszerzése (Rockport - Adidas talppal).

Január 23: vasárnap esti steak vacsora csajokkal, Christel, Sinead, Lucinda és én.

Január 28: Sales & Marketing konferencia a közeli Dunboyne Castle Hotelben, ismerkedés Kraftosok és Cadburysek között, a kategóriák bemutatása (kávé, hűtött, édesség, keksz, rágó és cukorka), estére partnerekkel vacsora és buli (italozás és beszélgetés a bárban), ottalvás, másnap haza.

Február 5-6: Athenryban Veráéknál. Karaoke ezerrel, Galway röviden.

Utána lebetegedés. Otthon 2 munkanap, tévénézés, pihengetés, Római vakáció (imádtam!!).

Február 12: Hosszas szervezés után vacsora Ricsiékkel és Szabiékkal.

Február 19-20: Mallowban Annáéknál. Corkban víztisztító vásárlása, forradalmasítottuk a vízivást, nincs többé ásványvíz cipelés, és üvegek gyűjtése. Megint karaoke, nem tudunk továbbra sem énekelni, de szeretünk.

Február 25: Derek, a Kraft volt főnökének a búcsúitalai a Burlingtonban. Céges szokásos összeröffenés, kicsit több Cosmóval a kelleténél.

Február 26: Éci szülinapja, a szokásos all inclusive ellátással, hajnalig dumálással.

Március 5-6: Balázs karácsonyi ajándéka, hétvége a Knightsbrook Hotelben Trimben. Top 5 Spa Hotel egyike Írországban, meg is értem, miért, klassz volt. Masszázst is kaptunk a csomagunkban, meg szaunáztunk, sókamráztunk, zuhanyoztunk, és a pihenőszobában pihengettünk. Halk zene, kényelmes ágyak, takaró, a hotel köntöse és papucsa, jó magazinok, tea, gyümölcslevek, víz, gyümölcsök. Vacsi is jó volt, ágy is kényelmes.

Március 12-20: Hazalátogatás Magyarországra. Budapesten Tóbi kocsiját felkaptuk (drága Tóbi, megint kölcsönadta), Timivel Corvin sétányon plázáztunk, este Tihivel, Kacával, Sanyival és Andival (Ludrik) vacsoráztunk. Andival a nagy éjszakába indulás helyett Burger Kingben dumálás lett, sok-sok orrfújással, engem már döntött le a gyenge immunrendszerem. Másnap Tycos csajokkal ebéd, sajna Marcsika dolgozott, nem tudott jönni, Grét meg babázik, de Anita, Anikó, Csilli meg én jól éreztük magunkat. Este hazaautóztam szép Zalámba, Balázs vonatozott Óvárra Tihivel. Egész héten nem láttuk egymást, de mindketten élveztük, hogy a családdal vagyunk.

Apu volt kint fát metszeni, kint dolgozgattunk az udvaron. Judnál is voltam, szokás szerint elbeszéltük fél éjszakát, belemerültünk. Lacával voltunk Sárváron fürdőzni, a napsütésben kint ücsörögtünk a meleg vízben, lattéztunk a teraszon, úsztunk a folyóban, bár nem áramlott. Bohár Balázzsal találkoztam, meggyes forrócsoki keretében. Veroccsal találkoztam, Kristófbabát is láttam futólag, szépséges kisfiú. Mamáéknál voltam többször, nem elégszer, nem eleget, apuval ebédeltem, vacsiztam, azt sem elégszer és eleget, anyu tartott jól otthon, szintén el bírtam volna viselni többet. Anyuval is termálfürdőztünk kettesben, nem volt olcsóbb jegy pénteken, így csakazértishabeledöglünkis és "ennyiért már"... wellnesseltünk. Azaz: nem mész ki a vízből, most már wellnesseljél. Ennyiért már lehetne melegebb a víz. Ésatöbbi. Jó kis este volt, utána apuékhoz beugrottunk a kocsmába. Utolsó este mamiéknál ebéd, otthon vacsi apuval. Eljönni megint sírva tudtam csak, mindig szomorodás van, görbülnek a szájak, szorosak az ölelések, nagyok a sóhajok, könnyesek a szemek. Sosem könnyű, anyu szerint egyre nehezebb. Én sem szeretem, de tudom, hogy amikor már itt vagyok, akkor már oké vagyok, és ők is visszazökkennek a hétköznapokba. Én már a Pestre autózás alatt összeszedtem magam, Timivel még elmentünk egy madárlattéra (madártejes latte, fincsi), de sajnos idővel megint nem voltunk bőven ellátva. Na de májusban jönnek hozzánk, akkor több lesz majd.

Gubival telefonáltam, eljegyezte Arit a hétvégén, bekötik a fejét neki is (vagy beköti magának, mert ő a fiú?). Feriékhez nem értem oda babanézőbe, mert beteges voltam és herpeszes, nem akartam így. Rolandékhoz sem, de mindig elmaradnak tervezett dolgok, legközelebb velük kezdem.

Ezek vannak újságok a házunk táján. A pörgés folyamatos, az élet kellemes. (Ez lehet hogy bénán hangzik, de igaz.) Amerikát is meglátogatjuk újra április 20-án, most az a legközelebbi várakozás tárgya. Szeptemberre is lefoglaltunk nyaralást Mallorcára, de előtte még szeretnénk egy kis augusztusi Balcsit is, meg otthonlétet, badacsonyi biciklizést...

Karacsonyi maraton

2011-01-05T16:00:00.001Z

Es mindjart itt a karacsony is! Mar csak par nap es megyunk haza, 4db doboz, osszesen 50 kilo mar hazaerkezett futarral, es meg jut ajandek a borondjeinkbe is! Iden kicsit tulzasokba estunk, azt kell, hogy mondjam, mindenki tobbet/nagyobbat kap, mint altalaban, de nem banom, a karacsony errol szol!
Megismerkedtem nehany helyi magyar lannyal is, a facebook irorszagi magyarok oldalarol, voltunk egy esti shoppingolason Dundrumban, elotte meg vacsiztunk egyet, jol sikerult. Sokszor gondolok ra, hogy jo lenne uj ismeretsegeket kotni, most eloszor tettem is valamit az ugy erdekeben. Sajnos nem folytattam ugy, ahogy kellett volna, mert a kovetkezo programokra sosem ertem oda, mindig volt valami mas teriteken. Talan jovore eljutok vegre egy magyar talalkozora is.
Anita szulinapjat unnepeltuk egy szombaton, naluk volt gyros vacsora, Eciekkel, Andiekkal es Andiek lakotarsaval, Pistivel. Voltunk jo paran, jot ettunk, iszogattunk, dumaltunk, es nem ertunk oda a varosba Betti szulinapjara… ostobasag volt egy estere ket programot bevallalni reszunkrol, be is furodtunk vele. Ejjel 2 utan keveredtunk haza, masnap Balazs “faradt” volt, a fiuknak meg semmi baja nem volt, jottek at Forma-1-et nezni Anita, Zoli, Pisti es Kari ba.
Utana hetvegen Anna es Peti jottek, a sokszor tervezett latogatas vegre megtortent. IKEA-ztunk, aztan otthon voltunk, pulykamellet sutottunk aszalt szilvaval, szalonnaval, hozza apro sult krumplival, parolt kaposztaval es toltelekkel, szosszal es vorosafonya dzsemmel… meg leirni sok volt, hat meg vegigenni. Hozza forralt boroztunk egesz este meg a Wii-n hulyeskedtunk.
A nagy sikerre valo tekintettel Vera es Josi jottek a kovetkezo hetvegen. Kaptam a cegnel jegyeket a Taste of Christmas nevu elelmiszer vasar- es kiallitasra, ott lodorogtunk egyet napkozben. A Convention Centerben volt a Docklandsnel, meg nem nagyon jartunk arra elotte, szep uj resze Dublinnak a Samuel Beckett hidnal (harfa alaku). A tetejerol ellatni egeszen a Lansdowne (Aviva) stadionig, a hatterben meg a Dublint korulvevo hegyekre. Este a fiuk Tankcsapda koncertre mentek, mi otthon maradtunk. Havazott, hideg volt, csuszos utakkal, es bar volt egy meghivasunk Kevin (Siobhan kolleganom ferje) 30. szulinapi bulijara egy pubba, nem birtam ravenni magam, hogy elmenjunk Veraval. Kicsit aggodtak a feljovetel es a hazamenetel miatt, a hohelyzet itt Irorszagban nem jol kezelheto, de vegul rendben volt minden.
Utana persze lettek gondok naluk is, Dublinban is, Annaeknal is a vizellatassal. Elfagytak a csovek, amik kb 30 cm melyen vannak a foldben, vagy a hazakon kivul, befagytak a viztartalyok – emiatt sokan viz nelkul maradtak. Ahol nem fagytak be, ott elzartak a vizet, mert sokan nyitva hagytak a csapokat (amig folyik, nem fagy meg), emiatt annyira megnott a vizfogyasztas, hogy el kellett zarni, nehogy elfogyjon. Nalunk a cegnel is volt viz nelkuli nap, egy csapbol jot valamennyi, vodroket toltottunk es a WC-t le kellett onteni magunk utan. Kezmosas limitalt volt, ivoviz semmi. Szerencsere masnap mar jo volt.
Amikor csak tudtam, a varost jartam karacsonyi ajandekok utan, szep dolgokat vettem szerintem mindenkinek. Voltam korcsolyazni is az Arnotts tetoteraszan… hat nem volt valami meggyozo, nem is jeg volt, hanem valami feher lapok lerakva, talan a tetejen volt par centi jeg, iszonyu bena volt, tomeg, es meg korizni se tudok ugye. Agival fogtuk egymas kezet es tipegtunk korbe-korbe, hamar le is jart az 50 perces jegyunk, amit annyira nem bantam. Elotte ebedelni voltunk a Govindas-ban (vegetarianus etterem), meg forro csokizni a Marksban, szoval azert megerte a delutan, jol eldumaltunk.
A ceges karacsonyi parti ismetelten nagy siker volt. A Hiltonban tartottuk, es az idei ev temaja az Oscar-gala volt. Emailben mentek ki jelolesek, mindenki helyet kapott egy kategoriaban, es volt dijkioszto is. Szokasos mokazas volt, Paul kollegam beoltozott szoke hollywoodi diszvendeg cicanak “Paula” neven, o volt a konferanszie, es betegre rohogtuk magunkat az egesz musoron. Vacsora, majd tanc, iszogatas, beszelgetes, fotozas, a buli vegen atkoltozes a barba, amikor meg onnan is kidobtak, akkor a hallba… hajnali 5-kor meg elzavartak a tarsasag legkitartobb tagjait is. En 4 ora utan botorkaltam ki a jeges uton taxit fogni, es reggel fel 10 utan az elsok kozott ertem be dolgozni (mindig csutortokon van a bulink a videki uzletkotok miatt, hogy ne a hetvegejukbe nyuljon bele a hazaut). Kicsit szomorkas hangulatu volt a buli, tudvan, hogy nincs jovore ugyanazok, ugyanigy… : ( volt egy jo kis karacsonyi szam atdolgozas is, Cadbury-froclizos szoveggel : )
Penteken alig eltem, de meg Anitaval mentunk bevasarolni, szombaton pulykasutes volt naluk. Andi volt ott a babaval meg mi, csaladias hangulatu volt, es irto finom lett a madarka. Eciek nem jottek el, de igy is hajnalig elvoltunk.
Az utolso hetre megjott a rossz ido es a havazas is, de volt meg egy karacsonyi partink, Balazsek ceges bulija. Megint egy szep hotelt valasztottak, Clontarf Castle-ben volt, de sajnos megint ilyen tobb ceg egyutt tipusu parti volt, ezert szemelytelenebb volt, mint a mienk. 400 fos teremben volt a vacsora es jatszott az egyuttes, volt nagy hangzavar, es sokan el sem jottek Sophistol. Rudo mar nem volt, o elhagyta a ceget november vegen, Marzia is ev kozben elment, Daviddal es Claire-rel voltunk, meg egyeb kollegakkal beszelgettunk, ejjel 1-ig birtuk.
20-an, hetfon kezdodtek az izgalmak, reggel apu ebresztett, hogy o uton van Lacaert Zagrabba, de toroltek a jaratat Parizsbol, gyorsan foglaljuk neki at meg karacsony elottre. 22-en ment a kovetkezo, arra mar nem volt hely, 24-ere tudtuk attenni. Bementunk dolgozni, elkezdtuk nezegetni neki a buszokat, vonatokat, vegul Balazs talalt egy jaratot, aminek akkor volt erkezese Becsbe 21-en este, amikor mi erkezunk – le is foglaltam gyorsan neki. Dublinban mar lezartak a repteret estere, annyira havazott, a mi keddi hazajutasunk is eleg bizonytalannak tunt, alig tudtunk hazaevickelni munkabol, ugy szakadt. Az egesz varos be volt allva teljesen, nem lehetett haladni. Masnap (21-e, kedd) sem tunt jobbnak, mert bar ejjel nem esett a ho, reggel 9-kor ujrakezdte, es erosen havazott egesz nap. En delelott bent voltam dolgozni, de semmi munkaval nem foglalkoztam, ugyanis kaptunk egy emailt Laca foglalasaval kapcsolatban, amiben sajnalattal vettek tudomasul a lemondasunkat. Hivtam az AirBerlint, hogy mi a fene ez, kiderult, hogy nem ment at a fizetes, a hitelkartya-tarsasag csalasnak nyilvanitotta, es nem engedte. A foglalt hely elveszett, de szerencsere egy kesobbi gepre meg kaptam neki jegyet. Balazs felhivta a bankjat, hogy nehogy gond legyen a fizetessel, mert ezuttal az o kartyajaval foglaltuk. Kozben hazasiettem, kocsit megint ugy kellett kiasni a hobol, pakolas, munka, ebed, rohanas le… taxik nem akartak kivinni a repterre, a 4. nagy nehezen elvallalta a fuvart. Lassan ertunk ki, eros forgalom volt. A repteren ami fogadott minket, az teljes felfordulas volt, iszonyu embertomeg rostokolt a varoban, mozdulni sem lehetett. Ryanair mar torolte az osszes jaratat aznapra, es nem sokkal azutan, hogy mi kiertunk, Aerlingus is torolte a mienket. Szerencsere Sinead kolleganomnek a baratnoje Aerlingusnal dolgozik, azonnal telefonaltunk, es o foglalt at minket 22-ere, masnapra a muncheni jaratra. Becs es Budapest csak 24-ere volt par jegy, gyors dontest kellett hozni, igy Munchen volt a legkozelebbi celpont. Megvolt az uj jegy, igy indulhattunk haza… atvonszoltuk a 4 borondot (2 kezi, 2 nagy) a repteren, sorbaallas a buszra (taxi nem volt eleg a tomegekre, busz tunt jobbnak), borondok rangatasa a havas latyakban a Trinitynel, fel a Grafton aljaig, majd le a Dame Streetig, mire ott let taxi, es erkezes haza. Minden felkapcs, boltbol tej es kenyer, majd telefon haza es Lacanak. Laca jegyere meg mindig nem jot visszaigazolas, es bar kaptam foglalasi szamot a telefonban, azert felhivtam ismet, hogy van-e elo foglalasunk, mert email sincs, meg ugye lehetett volna akar megint problema a fizetessel. Megnyugtattak, hogy van, mar csak azon kellett izgulni, hogy menjen is a gep, mert kod volt a Charles de Gaulle-on. Kesessel, de vegul elment, Balazs szulei begyujtottek Lacat Becsbol ejszaka, kozben ott is volt fennforgas, a felso szomszed elaztatta a lakasukat. Balazs kozben lebeszelte Tonesz haverjaval, hogy eljon ertunk masnap Munchenbe.
Masnapra elallt a havazas, napsuteses idonk volt, es Zoli kivitt minket a repterre. Sokan voltak, de nem olyan veszesen, mint elozo nap. Kivartuk a csomagfeladashoz a sort, aztan hallottuk a hangosban, hogy a gepunket attettek a T2-re, az uj terminalra, a becsi es a dusseldorfi jarattal egyutt. Atmentunk, ott semmi tomeg, pikk-pakk rontgen es mar bent is voltunk. Nem irtak semmi kesest, ezert hivtuk-inditottuk Toneszt, de ott is megint volt varialas. Laca elment Gyorbe, es a magyar telefonjat vitte szervizbe. Senki nem szolt neki elotte, utana meg nem tudtuk elerni, hogy valakinek mennie kellene Tonesszel. Mikor bekapcsolta, azonnal riado vissza Ovarra, es mar indultak is a vasutallomasrol. Kozben a mi 16:00-as jaratunk 17:30-kor felszallt, es 2 ora alatt Munchenben voltunk, fel 9-kor landoltunk. A repteren ettunk es varakoztunk, 11 ora elott megerkeztek a fiuk. Pocsek latasi viszonyok kozott, kodben es eros forgalomban mentunk haza Ovarra, csak tankolni alltunk meg, hajnali 4-re erkeztunk meg epsegben es hulla faradtan. Lefekves, majd reggel indulas haza Lacaval, szerencsere napos ido volt jo utakkal, Papa fele mentunk, es ebedre mar itthon is voltunk. Szegeny csaladunk halalra izgulta magat, a megkonnyebbules, hogy hazaertunk, hatartalan volt. Delutan Laca karacsonyi ajandekait vasaroltuk meg, apuval talalkoztunk, es mamaeknal vacsoraztunk.
24-e pedig, mint mindig, megint nagyon hamar eltelt… delelott pihizes, ebed, majd felallitottuk a fat, bementem apuert, es egyutt diszitettuk fel. Mamiekert is bementem, hoztak turos es dios bejglit, aztan karacsonyozas… egy kis tokaji, a fiuknak Guinness, es ajandekozas. Mindenki orult mindennek, de leginkabb annak, hogy hazaertunk mindketten es egyutt lehetunk. Vacsira toltott kaposzta volt, es aszalt szilvas-fustolt sajtos-baconos csirkemell vorosboros martassal es krumplipurevel, bejgli es kremes piskota. Felavattuk a kollegaimtol (a 4 pasitol, akivel egy irodaban ulok mar nem sokaig) naszajandekba kapott evoeszkozoket, amik olyan kulonlegesen szepek, hogy nem gyoztuk csodalni oket, meg az etel is jobban esett vele!
25-en csak otthon pihengettunk, el birtam volna viselni ebbol tobbet is, de 26-an mar mentunk le Szekszardra apuval es Lacaval. Ez most szomoru latogatas volt, mama 23-an elesett otthon es eltorte egy csigolyajat, korhazban toltotte az unnepeket. Jo volt talalkozni Ritaekkal es Szabolcsekkal, akiktol egy nagyon szep fotokonyvet kaptunk az eskuvoi kepekbol osszeallitva, de mama nelkul nem volt ugyanaz. Nala aludtunk a lakasban, de az sem volt jo nelkule. A korhazban amugy jo formaban volt, nem szomorkodott, orult nekunk, de nem volt jo igy latnunk, arrol nem beszelve, hogy milyen iszonyu gond szakadt most Ritaek nyakaba, hiszen most jo ideig apolasra szorul majd. Setaltunk egyet a hoesesben este, meg Szabolcseknal filmet neztunk, es vacsiztunk is. Nagyon kitettek magukert, kellemesen beebedeltunk es vacsiztunk naluk, masnap meg Sogiek lattak minket vendegul, es mar jottunk is el. Ha otthon laknek, szivesen toltenek tobb idot lent, meg Balazzsal is persze, de most csak igy lehet megoldani.
28-an Balazs jott le a szuleivel, ebedre erkeztek meg, huslevest es szerb hust ettunk, isteni volt, pedig a tarjat nem is szerettem sosem. A szerb hus mas, az kulonleges. Kora delutan bementunk Egerszegre, Timivel es Andrissal talalkoztunk egy kavezoban. Patrik a mamanal maradt, de Domit hoztak, tunder aranyos volt, elucsorgott mindenkinel, nezegetett, nyugisan elvolt, amig dumaltunk. Kozben en elugrottam fogorvoshoz egy gyors belenezesre, hogy kell-e valamit csinalni (nem kellett), aztan delutan Timiek elmentek Keszthelyre, mi meg Zita neniekkel a mamaekhoz.
29-en ebed utan elmentek, mi meg apuval kimentunk egyet aztatni magunkat a Termalba, este meg a Veraekkal talalkoztunk vacsizni. Italianaban pizzaztunk, en meg elhagytam a sapkamat, irtora pipa voltam miatta. Utana meg nalunk dumaltunk Bocfolden ejszakaba nyuloan. A szokasos dilemmainkat vitattuk meg, menni vagy maradni (Irorszagbol haza), mikor (hamar, kesobb), hova (Egerszeg, vagy mashol), es kozben szulni vagy nem szulni. Nagy kerdesek ezek, es lehet rajtuk sokat ragodni, es persze sosem jutunk semmire.
30-an mamaeknal ebedeltunk jo kis zoldbablevest es dodollet, aztan en maradtam sajtos pogit sutni, Balazs meg anyuval hazament. Tihi es Pali delutan erkeztek, sok szervezes utan vegul ezzel a minimal letszammal Bocfolden kotottunk ki. Kaca tanult a vizsgaira, Tobi nem jott, mert Timivel maradt, Gubiek a gyerekekre vigyaztak, Martiek is maradtak otthon harmasban, Timiek is negyesben Pesten a sok csaladlatogatas utan. Negyesben mamaeknal vacsiztunk, konnyu vacsora volt, sutoben sult krumpli sult szalonnaval es lilahagymaval (mama szerint konnyu, ha nem eszel hozza kenyeret J)), hozza a friss fozet palinka es papa bora (obor es az ujbol is – elfogyasztottak tobb mint 4 litert!!!). 11 utan kerultunk haza, a fiuk kisse pityokasan, de nem veszesen. Balazs volt a leggyengebb, a Tihi bealmosodott, Palinak semmi baja nem volt.
Masnap a szilveszter arrol szolt, hogy dumaltunk, ettunk, ittunk, pihengettunk egesz nap. Anyu jol tartotta a csapatot, csinalt kocsonyat nekik, meg husokat, en meg sutin eltem es csirkemellen. Elmentunk a kutyussal, Willyvel a csatari a tohoz, hideg volt, de jolesett kint lenni. Be volt fagyva a to, siman ra lehetett menni, de Willy felt tole, nem mert jonni, amikor viszont megkockaztatott par lepest, 4 iranyba csusztak szet a labai.
Este beugrottam a Judhoz dumalni egyet, meg Rolandek neztek be Sojtorre menet, aztan ejfel, koccintas, es a hulye retro klippeket neztuk 3-ig a teveben. Elsejen csak ebed, aztan a fiuk mentek is, mi meg ataludtuk a delutant. Estere mar menni is kellett elkoszonni mamaekhoz (meg az ujevi fankot megkostolni is, ugye), apuhoz, es Lacat begyujteni a pesti vonatrol. Meg utolso este szokas szerint kesoig dumaltunk Lacaval anyu melle az agyra kucorodva.
2-an reggel idoben keltunk, pakolas otthon, szomorkodas, pakolas mamaeknal, szomorkodas, es irany Budapest. Hu de rossz eljonni, sosem lesz jobb, konnyebb, en nagyon utalom. De sajnos vele jar, egyelore csinalni kell. Timieknel toltottuk a delutant es az estet, voltak Gubiek is, Tihi, estere meg Tobi es Timi, meg Gergoek Floval. Patrikra es Domira a fiuk vigyaztak, amig mi leleptunk Timivel az Allee-ba kavezni meg boltokat jarni. Kesoig maradtunk Timieknel, szegeny Patrik semmit nem tudott aludni tolunk L
3-an delelott meg egy kicsit vasarolgattunk, aztan Ovarra mentunk, este pedig Becsbol repultunk vissza. Aniatek jottek elenk, otthon ajulas, es 4-en reggel munka… es megint elteltek az unnepek, visszaterunk a dolgos hetkoznapokba.

Apuekkal a nyugati partoknal es az utolso hetek Ballsbridge-ben

2010-11-09T15:35:00.001Z

Apuek latogatasa jol sikerult, hala az egnek. Csutortok reggel mentem a haziorvoshoz, visszafele beugrottam a repterre tesomat osszeszedni… okozott nemi izgalmat, hogy vajon jon-e a gepe Parizsbol, es ki tud-e jutni a repterre a sztrajk miatt, de vegul nemi kesessel megerkezett. Bevittem a varosba, o hazament, en dolgozni :( Otthon talalkoztunk, befalta a par liter levest mire hazaertunk… szegenyke ki volt ehezve, probaltuk etetni/kenyeztetni egy kicsit, amig itt volt. Apu ele egyutt mentunk ki este, a borondje tele volt mama-fele linzerrel, anyu-fele sult husival es islerrel (nekem!), meg minden egyeb cuccal, amit nekunk hozott ki, sajat holmija alig volt.
Penteken delelott bicikliztek Lacaval Dublin korul, szerencsenk volt az idovel, csak delutanra kezdett potyogni az eso, addigra meg amugy is hazamentek volna. Bejottek hozzam a ceghez, megneztek az irodat, es lementunk a kantinba egyet kavezni, teazni. A tobbiek (Siobhan, Ian, Selina) csatlakoztak, lelkesen kerdezgettek oket, hogy tetszik nekik minden, hogy erzik magukat, mi a terv. Azt hittem, Derek, a nagyfonok nincs bent, lent voltam vagy egy orat, de nem lett belole semmi baj. Martin, az en fonokom es a fiuk (sales managerek) nem voltak bent, szoval szabadon voltam nagyon.
Este 8 korul indultunk el Athenry-ba Veraekhoz, hogy keruljuk a bank holiday nagy forgalmat, lent is voltunk 2 ora 10 perc alatt. Veraeknal nagy vacsi, jo kis sutoben sult krumpli, szalonna, hagyma es tarsai vartak minket, beszelgettunk jo darabig, mire agyba kerultunk.
Masnapra esot irt az elorejelzes, de delelott tiszta egboltunk volt, igy nekiindultunk egy nagyobb utnak, County Clare-ben autoztunk le a part menten, megalltunk a kis Mohernel, aztan vegul a nagynal is, mert sutott a nap, hat megis meg kellett nezni… de a Loop Head felsziget volt a celunk, ahol mi mar voltunk regebben a pedrosokkal. Csodaszep volt, oriasi hullamok, sziklak, amikre fel lehet lepkedni a tenger fole, tengeri fu, szel, kovek gyujtese, vilagitotorony, vegtelen tenger, delfinek, egy szuk tengerobol nagy szakadeka, es kovekbol kiraktuk Zalaegerszeget is :) Lacanak fajt a foga, eleg szotlan volt, de szerintem tetszett neki is. A kilbaha-i “New York-hoz legkozelebbi” kocsmaban ettunk vacsit, apu egy jo steak-et, Laca, Balazs meg en fish and chipset a helyi erok tarsasagaban a pub 3 asztala egyikenel. Jo kis isten hata mogotti hely az meg mindig, de indulni kellett, hosszu volt az ut hazaig. Athenryban meg lementunk a pubba, de majdnem bealudtunk, csak Balazs meg Josi maradtak meg par korre. A vasarnap ha lehet meg szuperebb volt idojaras szempontjabol, de nem akartunk mar nagy utra menni, Coral Beachen napoztunk kicsit (csak a sziklakon ulve) es Connemaraban autoztunk meg-megallva, zoldello hegyek es birkak kozott, gyonyoru volt a taj. Az Ashford Castle Congban szinten szep lett volna, foleg, ha bejutunk, de sajnos eskuvo miatt nem engedtek be. A golfpalya es a korulotte levo erdo ragyogott a lemeno napfenyben, de a folyo miatt nem jutottunk at a kerthez es a kastely mogotti tohoz. Igy hat hazasiettunk, hogy a fiuk tudjanak egyet focizni es nyerni a lengyelek ellen, mig mi Veraval vacsorat gyartottunk es palacsintat sutottunk apu keresere. Hetfon mar szeles esos ido let, csak Galwaybe mentunk be egy rovid setara, majd Dublin fele vettuk az iranyt… este mar csak otthon pihengettunk, es huslevessel kenyeztettuk magunkat. Hajnalban mar vittuk aput a repterre, munka utan pedig Lacat is... Rossz volt oket otthagyni a repteren, szomorkodtam, hogy nem maradtak meg, de minden jol sikerult, szoval orulunk nekik.
Voltam MRI-n, Anita eljott velem, legalabb nem izgultam szet magam elotte. Eleg hosszunak tunt a csoben fekudni 20 percig, es hangos volt a gep, nem hagyott elabrandozgatni, pedig az nagy kedvenc tevekenysegem, ami mindenhol, minden korulmenyek kozott gyakorolhato. Utana beugrottunk a Penniesbe meg egy korre.
Pentekenkent visszatertem az uszashoz, es tarsasagom is akadt Anna, egy szlovak lany szemelyeben. Egyutt jarunk aerobicra keddenkent, es megbeszeltuk, hogy menjunk uszni pentekenkent. Jo igy, uszunk (o tok ugyes, rendes melluszasban uszik, fej ki-be a vizbol, meg haton is, gyorsban is neha, en meg a nyugdijas modon, fejemet nem teszem a vizbe, de tobbet birok igy), utana jacuzziban melegszunk es pezsgunk, majd a pancsoloban hulunk (az uszomedence gyerek resze), aztan a szaunaban melegszunk megint. Aztan kezdunk megint uszni, es meg egy kor mindenbol. Kellemes, foleg ha van kivel beszelgetni kozben.
A gym nagyon fog hianyozni nekem jovo evtol. A cegunk koltozik december kozepen, egy uj epuletbe a Cadbury telephelyen eszakon, Coolockban, es ez nem csak tobb ingazassal toltott idot jelent majd nekem, hanem a szokasos tevekenysegeim feladasat is. Az aerobic oraimra nagy esellyel nem erek oda, a tag rugby szinten deli oldalon, messzebb van, szoval mindent at kell szervezni. Kozben hullanak a fejek is, az allasokat a Cadburys emberek kapjak meg, a nagyfonokunk, Derek sem lesz az uj csapatban. Mindenkit megrazott a hir, o 23 eve a Kraft vezetoje, es megsem tartottak meg… igaz, a vegkielegitese es a “gardening leave” (magasabb poziciokbol tavozo emberek kapjak, hogy 6 honapig ne dolgozzanak versenytarsnak, kapjak a fizetesuket munka nelkul, ezalatt kerteszkedjenek, vagy akarmi, igazabol fizetett szabadsagot jelent) sem rossz ajanlat. Elkezdtuk az irodat pakolni, csomagolni, a marketinges cuccokat, standokat, promocios felszereleseket, 5-10 evvel ezelotti dossziekat penzugyi es egyeb dolgokkal… a cuccok mennyisege egyszeruen oruletes, nem akar elfogyni, halmokban all mindenhol, egy sima privat koltozes tobbszorose… es emlekeztet minket minden pillanatban, hogy napjaink meg vannak szamlalva Ballsbridge-ben. Jon Coolock es a bizonytalansag, ott fogunk dolgozni par honapig, aztan majd kiderul, maradunk-e hosszabb tavon. A menedzsereink mar benne vannak a dolgok kozepeben, 4 ember egy allasra, 3 Cadbury-s, 1 Kraft-os, szoval nem jok a kilatasok semmilyen fronton. Nem tudni, lesz-e interju vagy csak megmondjak, hogy te igen, te meg nem… pontosan azt sem tudom, hogy nekem mikor derul ki, marcius-aprilis elott nem hiszem. Azt sem tudjuk, hogy azonnali hatallyal mondanak-e fel, vagy junius vegeig van-e hely mindenkinek, akkortol lesz hivatalosan es minden szinten osszevonva a ket ceg. Szoval most ulunk hatradolve, es varjuk, hogy ki alol huzzak ki a szonyeget es mikor. Keresni masikat nem erdemes, mert akkor nincs vegkielegites, amire mindenki jogosult… mas kerdes, hogy nekem nem vegkielegites kell, hanem allas, es nekem nehezemre esik varni a bizonytalansagban. Elkuldtem egy par oneletrajzot, bar kicsit az az erzesem, hogy a tortenelem ismetli onmagat. Baileys-nel is atszervezes volt, jott ez a lehetoseg, es en leptem, mielott barmi kiderult volna. Oke, ott lehetett tudni, hogy rosszabb allasban maradhattam volna, de ki se probaltam, eselyt sem adtam az egesznek. Itt elvileg van ra esely, hogy ugyanilyen vagy hasonlo allasba keruljek, bar siman vegzodhet a dolog egy akarmilyen masik munkaval is, ami nem tetszik… es ha azt nem fogadom el, akkor vegkielegites sem jar. Szoval ugy dontottem, nezelodok, es ha akad valami mas, ami nagyon jo, erdekes, es nagyon jo helyen van (persze, valoszinu), akkor lehet hogy lepni kellene… nem tudom, egyelore tudni szeretnem, vannak-e, lennenek-e mas lehetosegeim, aztan majd dontok, ha donteni kell. Igazabol ezt nem kene sajnalni, mert igy is, ugy is valtozik minden… mas helyen, mas allasban, mas emberekkel leszek, ha leszek… szoval nem a jelenlegit adom fel. Nem tetszik a gondolat, hogy amikor az ember nem akar valtani, akkor is valtoznak a dolgok korulotte, es siman uj korulmenyek kozt talalja magat. Nekem mar az is nagy valtozas, hogy Ray mar terepen dolgozik a sales rep-ekkel, es nincs itt velunk az irodaban, kevesebben vagyunk. A mai vilagban az a nyero, aki konnyen alkalmazkodik a valtozasokhoz, es a legtobbet tudja kihozni belole. Probalkozom mindketton, de uuuutalom, ha a jo dolgok valtoznak. Nincs bennem a kesztetes, jogy mindig jobbra, magasabbra torjek, en megelegednek azzal, ami szimplan jo, ahogy van. Ez a hozzaallas a mai vilagban nem sokra jo, karrier szempontbol legalabbis. A maganeletben viszont talan igen, meg mindig abban hiszek, hogy ha megbecsulod a parodat, csaladodat, barataidat, akkor a kapcsolataid mukodni fognak, es tobbnyire azt kapod vissza, amit adsz. A munkahelyen ezt nem tudod befolyasolni, a dolgok a fejed felett tortennek, es te nem sokat tudsz hatni rajuk. Elkanyarodtam, a lenyeg, hogy minden valtozik korulottem, a jovo ev teljesen bizonytalan.
Tag rugby utolso meccseit jatsszuk, a multkor minden lepesunk tocsogott, nem lehetett futni rendesen, csusztunk feneken, terden, haton, a labda mint a szappan, es kb 48:1-re kaptunk ki, annyira lealaztak. Jobbak is voltak sokkal, nekunk meg egy passz se sikerult. De azert kialltunk es tisztessegesen veszitettunk :) Hideg van, este keson vannak a meccsek, fel 9 vagy negyed 10, szel, eso, nem banom, ha vege lesz, csak a jovo nyari szezont sajnalom. De meg addig alakulhat minden ezerfelekeppen, ennyire elore azert nem aggodunk.
Lucindanal, kolleganomnel volt vacsi, isteni currys sutotoklevest csinalt, rogton vennem kellett nekem is egy sutotokot, annyira izlett. Frissen sult bagettel mennyei volt, kicsit csipos, pont amennyire kell. A masodik “quiche” volt, ez egy gyurt tesztas torta-szeruseg, kor formaban, sos tesztaval, ez eppen spenottal, tojassal, baconnel, sult paprikaval, karamellizalt hagymaval es sok sajttal volt toltve. Sutoben sult ossze, es mint egy tortat, szeletelve fogyasztottuk. Hozza paradicsomos vagy hagymas relish-t (szoszt) lehet enni. A desszert tiramisu volt, az is fincsi, es utana jo ir (es angol) szokas szerint teaztunk. Christel, aki belga, es en (aki magyar :) ) megbeszeltuk, hogy a teazas minden etkezes utan nekunk meg mindig fura (neha etkezesek kozott is kell nekik tea), a kannaban az 5 baromi eros filter jol kiaztatva szinten nagyon eros, es tejjel felonteni a teat meg mindig eszement dolog. A tea gyengen jo, kis cukorral es citrommal, eljen soka a kontinentalis Europa!! Jo kis estenk volt, eszegettunk, dumalgattunk negyesben (a negyedik Sinead volt, izig-verig dublini huszeves gyakornok lanykank).
Ismerkedem facebookon is, mindig is volt ra igenyem, hogy tobb helyi magyart ismerjek, es ugy tunik, masoknak is van. Agival egy teazoba mentunk, ott ket baratnoje is csatlakozott hozzank, jo estenk volt, tobb liter teaval es konstans wc-re jarassal :) Azota voltunk egy masik talin, Agival es Bogival, es keszulunk egy dundrumi keso esti shoppingolos programra is most csutortokon. Szegeny Balazs most ki van hagyva kicsit, en mindig szervezem a csajokkal az eletet, o meg nem csinal a fiukkal semmit. (Velem meg nem jon el moziba, mert nem erdeklik az en filmjeim.) Ugyhogy rapattanok a paros programokra is, kezdve mindjart egy vacsival Annaval (szlovak ismeros csajszi, akivel uszok) es Rudoval (Balazs szlovak kollegaja).
Szombaton megvasaroltuk elso kozos tevenket, 40 inches (100-105 centi?), Samsung, 100 Hz, mindent tud, stb, de nem volt egyszeru es rovid procedura. Adott egy ferj, aki olyan alapos, mint senki mas, akit ismerek. Megnezte az osszes letezo tevet online, az osszes parametert, es kivalasztotta, hogy nekunk mik alapjan kell megtalalni a megfelelot. Az ar volt a legfobb szuro szempont – persze tobbert vettunk, mint terveztuk, de ez mindig igy szokott lenni. Odamentunk a boltba, es cirkaltunk a tevek kozott. Ricsivel es Bettivel mentunk, Ricsi mint hozzaerto segitett Balazsnak, mi csajok hamarabb feladtuk… aztan Ricsi is velunk tenfergett mar jobbra-balra, Balazs meg meg mindig lamentalt. En tudtam 10 perc utan kb hogy melyik tetszik neki legjobban, de mivel dragallta, ezert at kellett gondolni, es biztosra kellett menni, hogy nincs annal jobb annyiert vagy olcsobban. Meg a masik elektronikai boltba is atvonultunk, hogy nehogy ott legyen a tuti, mi meg lemaradunk rola :) Az ehhalal kuszoben tavoztunk a boltbol, es a Mekis burgerek mentettek meg az eletunket. A teve uzemel, szep, nagy, bar a teveadas minosege nem tul jo, de sokkal jobb nezni, mint az elozot, amit el kell majd meltatni valami jotekonysagi boltnak. Osszessegeben boldogsag, elegedettseg, projekt lezarva, es mint mindig, kell uj projekt :D.

Augusztustol oktoberig

2010-10-18T15:11:00.004+01:00

Eltelt nehany honap (ketto is mar!), es lemorzsolodott az almodozas Amerikarol. Meg mindig sokszor eszembe jut, hogy visszamennek, de egyre tavolabbinak tunik az egesz, es egyre inkabb erzekelem, hogy ez nem fog megvalosulni, legalabbis nem a kozeljovoben. Meg egyszer ennyi penzt keptelenseg, hogy elvagjunk egy utazasra… de azert nezegetem a repulojegyeket, hatha van valami nagyon olcso, akcios, es akkor legalabb New Yorkba visszamehetnenk egy par napra. De igazabol orommel gondolok arra, hogy ott voltunk, eljutottam oda, megvalosult az almom, es ez szuper erzes. Sokszor eszembe jutnak az emlekek, bevillannak a helyek, es nosztalgiaval nezzuk, amikor a teveben mutatjak valamelyik helyet, es felismerjuk. Sokat almodom, hogy a Yosemite-ben setalunk, tobbnyire a nagy hegyeket latom, a zold fuvet es a kek eget, a napsutest, a meredek sziklakat. Leginkabb New York es Yosemite az, ami nagyon bennem maradt, erdekes, hogy nem a Grand Canyon vagy Vegas, vagy barmelyik masik.
Visszatertek a dolgos hetkoznapok, es hogy mit is csinaltunk azota? Pont mint maskor a hetkoznapokban.
Elmentem eloszor kozmetikushoz itt Dublinban. Jol sikerult, mar voltam azota meg egyszer is, rendben lesz a dolog, ugyes a Kata, es meg kozel van is hozzank, gyalog elsetalunk Anitaval hozza. Andinak, az otthoni kozmetikusomnak is jol megy a sora Angliaban, aminek orulok nagyon. Bator lepes volt nekiindulni ugy, ahogy o ment.
Ricsieknel voltunk kutyazni parszor, vettek egy kis spanielt, de azota el is adtak, nem jott be nekik, hogy eleven, nagy mozgasigenyu, es kevesbe emberbarat kutyus, mint a masik kutyajuk, Maya. Maya fajtaja szerint shi-cu, es nyugis, egykevu, nem izgaga, szeret olbe gombolyodni, igy hat szereztek belole egy masodik peldanyt is, hogy legyen tarsasaga. Az uj kutyussal viszont meg nem talalkoztunk.
Pali volt itt Dublinban par napot munka ugyben kikuldetesen, atjott egyik nap, meg Balazzsal elmentek pubba masik nap.
Volt egy csajos vacsink Krisztivel, Bettivel es Brigivel (akitol meg anno spanyolt tanultam maganorakon), es voltunk at Balazzsal Robinal, megneztuk, hol lakik es jol megvertuk Catanban : ). Tobbet biztos nem hiv meg!
Eciek elkoltoztek jo messzire tolunk, de kozelebb a munkahelyukhoz, egy kellemes lakasba, miutan masodszor is betortek hozzajuk. Sajnaljuk, hogy nem lesznek mar olyan kozel, hogy gyalog atsetaljunk, de ertheto, hogy nem volt maradasuk a tortentek utan. Stillorgan nekik jo helyen lesz, es ez a fontosabb.
Sanyi es Jud jottek egy hetvegere latogatoba Dublinba, sajnos vegig rossz ido volt, szakadt az eso, de igy is elmentunk Skerriesbe egyik nap, Braybe es Glendaloughba a masik nap. Jol ereztuk magunkat – ha jo a tarsasag, jol telik az ido, meg ha szakad is az eso kozben. Jol elvoltunk negyesben, ettunk-ittunk, meg otthon a Wii-n jatszottunk, tarsasoztunk.
Hetekig nezegettuk a hirdeteseket es vegul vettunk egy uj kocsit. A reginek a muszakija jovo juniusban jart volna le, de ugy gondoltuk, jobb esellyel adjuk el, minel tobb ido van meg belole hatra. Nehez volt megfelelot talalni, de meglett – marmint a parameterek stimmelnek. 2000-es, 4 evvel ujabb az elozonel, 48000 merfold (77000km) van benne, es 2012 januarig van rajta muszaki. Szep allapotban van, mukodik a kozponti zar (a regin ez nagyon idegesito volt, hogy nem ment az utas oldalan), ABS, klima, gyari radio van benne, es nincsenek fura hangok a motorbol. A vezermuszijat es az olajat, szuroket lecsereltettuk, meg alaposan at let nezetve, es amilyen szerencsenk volt, aznap, mikor az ujat elhoztuk a szerelotol, a regit jottek megnezni es el is vittek 700 euroert. Sajnaltam nagyon mar akkor is, hiszen szerettem vezetni, de tul sokba kerult volna attolni a muszakin… azota meg hiaba van az uj, valahogy megsem olyan. A regit kellemesebb volt vezetni… a kettest abszolut nem szereti, mindig egyesbe kell visszatenni, a regi meg majdnem el is indult kettesben. Azt mar megszoktuk, hogy mashol fog a kuplung es a gaznak jobban oda kell lepni, de ezt nem szeretjuk, hogy a kettest annyira nem jol veszi. A szellozessel is bajok vannak, valami lapat el van torve benne, mindig csattan, amikor ajto csukodik, es nincs belso keringtetese. A ventillatorral nem vagyok elegedett, nem eleg eros, nem szedi le a parat, csak ha raadom a klimat is. A napfenyteto nekem tetszik, de Balazsnak eleri a feje a kocsi tetejet, kenyelmetlen neki vezetni. Szoval most a nagy kerdes, hogy maradjunk ennel, vagy keressunk masikat? Egyelore nem keresunk semmit, probaljuk megszokni ezt – nem olyan rossz, mert ezeken kivul minden jo es kellemes vezetni. Igen, ez sok bajnak hangzik, de leginkabb a sebesseg a problema (hogy a kettest nem kedveli). Potkulcs sincs hozza, azt is meg kell rendelni, de nem surgos.
Voltam ceges treningeken, az egyik nagyon jo volt, a masiknak nem sok hasznat veszem.
Dave baratunk vett egy hazat es hazavato osszejovetelt tartott egy pentek esten. A Croke Parknal lakik es osszekoltoztek Aoife-val, a baratnojevel, aki mint kiderult 38 eves (Dave 26 ugye) – ez csak azert meglepo, mert 31-32-nek saccoltam volna, Dave meg idosebbnek nez ki a koranal, szoval a 12 ev korkulonbseg sehol sem latszik rajtuk. Tok jo fej emberek voltak meg ott, eleinte megijedtunk, micsoda szakadt alakok, de mint kiderult, ez csak a kulsejuk, nagyon ertelmesek es jo fejek voltak, amint beszelgetni kezdtunk. Akkora dublini akcentusuk volt, hogy gyoztuk osszerakni, mirol beszelnek. Balazs meg inkabb, mert o meg annyira sincs irekhez szokva, mint en.
Elkezdodott az ujabb tag rugby szezon, jelentkeztem, mert azt hittem, ugyanaz a csapat lesz –mint kiderult, teljesen mas emberek jottek, de ok is jo fejek. Ez megint az a sport, amiben nemigen vesznek reszt kulfoldiek, csak irek tobbnyire. En mindenkepp kilogok a sorbol, mert tok kezdo vagyok es meg se ertem, amit a biro mond, de azert megyek, mert mindig biztatnak a tobbiek. Dave es Pat (aki Patrick amugy) szoktak mindig abajgatni, hogy tessek am jonni. Eddig ket meccs volt, a masodikat szakado esoben csere nelkul jatszottuk le, en ennyire meg nem aztam borig sosem sportolas kozben (es lehet hogy maskor sem meg)… amig futottunk, addig nem faztam, de utana!! Ennyire meg nem esett jol egy meleg zuhany sosem, mint amikor hazaertem. Persze nem lehetett nyavalyogni, mert az ireket nem zavarta tulsagosan, hogy romma aztunk, es hogy tocsogtunk a vizben a palyan. Sot, akinek sima edzocipoje volt, az siman csuszott el a vizen… Rudo, Balazs szlovak kollegaja is jott velem, szoval a kulfoldiek kore bovul! Toma, Rudo haverja is eljar neha, o meg roman. En viszem a kelet-europai blokkot!
Sanyi volt Osloban, Dublinbol ment es ide jott visssza, tudtunk meg talalkozni, mielott hazament Mo.ra. Jo lenne, ha meg itt lakna, o nagyon hianyzik nekunk ide. Ez van, mindenki elobb-utobb elkerul, manapsag senki nem marad egy helyben, mindenki megy, amerre az elete/lehetosegei viszik.
Voltam moziban Lucindaval, a Cyrus cimu filmet neztuk, szombat delutani csajos mozinak kellemes volt, utana meg beultunk a mozi melletti kedvenc olasz ettermembe, amit meg Kriszti mutatott nekem. Kicsi, kedvesek a pincerek, isteni a kaja, es nem is draga.
Ritaek is jottek hozzank latogatoba egy hetvegre, pentektol hetfoig, veluk vegre szerencsenk volt az idojaras tekinteteben. Huvos, kicsit szeles, de napos idonk volt tobbnyire, es esot egyaltalan nem lattunk egesz hetvegen. Bray-ben a tengerpartot neztuk meg, Glendalough-ban pedig elsetaltunk a tavakig, szep volt a napsutesben. Wicklow Gap-en athaladva a szokasos megallonkban, a Hollywood Inn-ben vacsoraztunk. Vasarnap Balazs elment veluk a Storehouse-ba, ami megint nagy elmeny volt nekik, ebed utan pedig Dublinban is jarkaltunk kicsit. Cheesecake, brownie es Guinness a Churchben es a Temple Barban. Sokkal tobbet ha akartunk volna se tudtunk volna menni, szegenyek nagyon betegek voltak, Laci lazas is, kohogtek, es Ritanak fajt a dereka nagyon. Ezzel egyutt jol ereztek magukat, es nem bantak meg, hogy belevagtak az utazasba.
Haza is latogattam egyet, viszonylag hosszu idore ahhoz kepest, hogy mennyit szoktunk lenni. Mivel nincs szabim a hetre, es volt ugyem az otthoni doktorokkal is, ezert orvosi igazolassal mentem haza. Nagyon be voltam tole rezelve, nehogy lebukjak, vegul aztan a fonokomnek megmondtam, hogy hazamegyek, es hogy mit intezek az otthoni dokikkal. O rendes volt, mint mindig, es igy en is megkonnyebbultem – ha o tud rola, akkor nincs baj, nincs lebukas ha vki meglat, stb. Es akarki keresett, mondta nekik, hogy otthon fekszem influenzaval. A tortenet szepsege annyi, hogy tenyleg leteritett a virusos torokgyulladas, szerintem Ritaektol kaptuk el mindketten Balazzsal. Hetfon elmentek, szerdara belobbant a torkunk, csutortokon az orvos is mondta, hogy kicsit rament a kozepfulre is. Orrom folyt ezerrel, fejem tele volt, torkom orjitoen fajt, mikor nyeltem, es landolasnal a fulem nem pattant ki, szoval eleg rossz allapotban ertem haza. Tipikus…
Tobi hugaek jottek elem a repterre, veluk hazamentem Pesterzsebetre, onnan pedig tovabb a jo kis vagany fekete c3-assal, amit Tobi kolcsonadott egesz hetre. Martieknal aludtam Budafokon, telefonos segitseggel oda is talaltam (nem eleg, hogy a masik oldalon kellett vezetnem, este is volt, faradt is voltam, beteg is, es nem emlekeztem teljesen, hogy kell odatalalni). Miutan letettuk Flo babat aludni, hajnali 4-ig beszelgettunk. Nem voltam jol a nathaval teli fejemmel, es a par ora alvas sem igazan volt eleg. Delelott meg naluk voltam, Flo-t csodaltam akcioban, megy, mindent megfigyel, olvassa a konyveket, es tunderien mosolyog mindenkire maga korul. Nagyon okos baba, tudja az allatokat, meg a hangjukat, ert mar nagyon sokat es kommunikal vissza a maga modjan. Delben elkoszonte, es mentem Gubival talalkozni ebedre. Elotte felugrottunk Timihez es Patrikhoz, de ottragadtunk, es igy a gyerekszoba kozepen ebedeltunk. Patrik meg lelkesen csipegetett mindenbol, ami megnyerte tetszeset, egyikunk olebol a masikeba maszott, elenken figyelt mindenre, de o is nagyon nyugis baba. Timi hasa oriasi volt, Patrikot nem nagyon erdekelte, felmaszott rajta mindig egy-egy olelesert. (Kisteso azota meg is erkezett oktober 13-an, es a Csermak Domonkos Andras nevet kapta.)
A hazafele ut csak azert volt elviselheto, mert nem egyedul mentem, anyu feljott elem Pestre, Sasadon osszeszedtem, es egyutt mentunk haza. Otthon is nemhogy haza mentem volna egybol az agyba, hanem meg apuhoz es mamaekhoz is beneztunk (paradicsomos krumplileves es szilvasgomboc volt!!), jo hosszu napom volt. Megis, szeretem amikor mindenkit latok ujra, hiszen olyan ritkan van lehetoseg!
A het is hasonloan surun telt, mamanal meteres kalacsot gyartottunk, es csaladi ebed volt vasarnap. Zo es a fiuk eljottek egy delelottre, sajnos Sari nelkul (Simi mar 3 es fel eves, Rezsike 2, jol eldogonyoztuk oket, es amig legoztak, par szot tudtunk is beszelgetni). Apuval voltunk egyet martozni a Termalban, Verocsnal is voltam babanezoben (Kristof 3 honapos, es csak az anyuja karjaban szeret lenni). Juddal is osszeultunk dumcsizni egy estere, ami kar, hogy hetkoznap volt, mert minden bezart, meg masnap neki munka volt. Fodrasznal voltam, Zsuzsa megint nagyon jol levagta a hajam. Rolandeknal tettunk egy latogatast anyuval, es vegre talalkoztam Roland (azota mar) menyasszonyaval, Timivel is, bar megint csak futolag, de lesz ez meg tobb is majd. Apu cimborajanal, Bango Lacieknal voltunk, ott is otthon voltak a lanyaek, Niki, a lengyel ferjevel, Barttal es a kicsi Tristannel, aki ert lengyelul, magyarul es angolul is, es nemsokara mindharom nyelvet szuperjol fogja beszelni. Ok Corkban laknak, de a terv szerint jovore kozelebb koltoznek Magyarorszaghoz. Mamaeknal minden nap voltam, jokat ettem, es elveztem, hogy allandoan mozgasban voltam. Ez most jo hosszu volt, de persze attol meg nem jo eljonni, a szomorusag mindig ott van, amikor el kell koszonni. Utalom is az utolso napot otthon, meg amikor el kell indulni. Most is csak az segitett rajtam, hogy headseten egeszen Pestig telefonaltam, nem melyedtem bele a gondolatokba. Timihez mentem fel megint, addigra mar oke voltam, bar nem mondom, mindig szivesen maradnek Pesten is, nem csak Egerszegen, annyi mindenkivel tudnek talalkozni es egy kis idot tolteni! Gubi is feljott, onnan vitt ki a repterre. Elotte beultunk egy Mekizesre, jo kis levezetes volt ez, aztan repter – ott ismet a telefonon logtam a csaladdal es Sanyival, amig csak el nem indultunk. A gepen pihenni akartam, de egy kedves idosebb ir hazaspar ult mellettem, es a novel vegigbeszelgettuk az egesz repuloutat. Mire Dublinba ertunk, jol elment az ido, csak nekem zugott a fejem, lehet, hogy nem csak a megtett kilometerektol, hanem az elmondott szavak szamatol is, egesz nap beszeltem : )
Penteken doki utan bementem dolgozni, bar meg mindig nagyon rosszul voltam, az influenza teljesen hiheto volt mindenkinek, senki nem vonta ketsegbe a hianyzasomat. En meg szamoltam a perceket a pentek delutanig, hogy vegre legyen hetvege. De a nyavalya azota sem akar elmulni, kohoges es orrfujas megy, C-vitamin nem segit, echinacea sem, szirupos kopteto valamennyit igen.
Az oktober eleg suru, mentem volna Milanoba a kovetkezo hetvegere. Egesz heten nyujtottam ki magam, volt ra egy jo esely, hogy lemondjam, de gondoltam hatha jobban leszek. Nem lettem, es meg egy lokest is kaptam a ket leanytol is a lemondas ugyeben – Szandranal ott volt a pasija Romabol, ennyit a csajos hetvegerol, Kriszti meg szallodaba akart menni. En meg rosszul voltam, es nem vallaltam fel a repulest meg a sok kozlekedest, maszkalast, nem ereztem magamban erot hozza, plane hogy meg szallodara is koltsek, hogy ott ne keljek ki az agybol. Olcso repulojegy volt, szoval nem sajnaltam amiatt, Szandranak is volt mas dolga, csak Krisztit bantottam meg ezzel, mert o nagyon szeretett volna menni. Talan tavasszal majd eljutunk, az eredeti terveknek megfeleloen, csak harman, Szandrahoz.
Pentek este megerkezett Tihi es Pali, ugye Balazs fius hetveget szervezett az en csajos hetvegem idejere. Itthon ragadtam, pont mint Szandranal a pasija lett volna, negyedikkent a harmas buliban. Szerencsere a fiuk nem csinalnak ugyet ilyenekbol, Skerriesbe elmentem veluk szombaton, de delutan levaltam, es Lucindaval moziztam egyet (“Life as we know it”, aranyos csajos film), utana egy kis olasz kaja, es teazo… Jol elucsorogtunk, eldumaltunk estig. Vasarnap Ecieknel voltam, Anita hivott at, oket is jol megfertoztem gondolom. Mar regen talalkoztunk, a stillorgani uj lakast jol belaktak, szeretnek ott lakni, csak tolunk messze vannak sajnos. A Halloween bulira megint beoltoznek, megneztuk a jelmezeket, es a mukormos lannyal, Adrival egyutt elmentunk a jelmezboltba is. Adri is beszerzett egy csini cowboy-lany jelmezt maganak, engem azonban nem lehet ravenni mar ilyesmikre.
Tihiek mennek kedden, apu es ocsem (akit az eskuvo ota nem lattam!) jonnek csutortokon, a bank holiday hetvegere. A terv az, hogy elmegyunk Veraekhoz Athenrybe, es onnan valahova kirandulunk, ha az ido megengedi. Barcsak jo idonk lenne, egeszen mas minden ugy! Ok nem lattak meg a videket, Lacaval amikor voltunk, akkor szakadt az eso vegig.

Újra Dublinban

2010-08-13T23:56:00.004+01:00

A legjobb képek egy helyen összeválogatva itt láthatók:

http://picasaweb.google.com/maria.a.dallos/BestOfAmerica#

Visszatértünk a rendes kerékvágásba... A jetlagtől (időeltolódás okozta fáradtság) elképzelhetetlenül kinyúltunk, az alvás is eléggé össze-visszára sikerült, de valahogy kibírtuk a két munkanapot, és itt a hétvége, hogy rendbejöjjünk. Jó hazaérni, jó itthon lenni, jólesik semmit nem csinálni és rendes főtt ételt enni. De állandóan benn kavarognak a fejünkben az élmények...!!

Valóban egy életre szóló élmény volt...

Röviden összefoglalva az emlékezetes dolgokat:

- New Yorkban a Times Square villódzó reklámfényei

- az Empire State Building tetejéről a kilátás

- Ellis Islanden a múzeumban a bevándorló magyarok képei, pénzei, igazolványai

- a Brooklyn-híd látványa a Pier 17-ről

- a manhattani felhőkarcolók látképe

- Las Vegasban a Strip elegáns szállodái a filmekből

- David Copperfield show-ja

- amikor nyertem a kaszinóban (képen látszik, hogy kijött a szilva sor, 200-szoros szorzóval, csak hát kicsi téttel mentem a 2 centes gépen)

- a Trump-ban a 36.-on laktunk, és úgy száguldott fel a lift, hogy a fülünk egyfolytában pattogott

- kisrepülőzés, helikopterezés a Grand Canyonban, a látvány a Guano Point széléről

- a Death Valley sivatag kietlen, végtelen látványa, a forrón égető szél

- a ridgecrest-i motel, amitől a hideg kirázott - tipikus útszéli darabolós

- a skandináv stílusú vendégház, ahol laktunk Yosemite-ben, Bill, a házigazda frissen sütött pitéi, borozás a teraszon a hintaszékben, a völgybe lemenő napot nézve

- Yosemite lélegzetelállító szikláira felnézni lentről, majd lenézni fentről

- Napában a forró pezsgőfürdőben ücsörgés

- Muir Woods óriás túlélő vörösfenyői a hangtalan erdőben

- San Francisco meredek utcái és a cable car-ok (régimódi villamosok)

- a fókák és a a tengeri cuccos kifőzdék a Fisherman's Wharf-on

- a Golden Gate ködbe burkolózva

- az autópályák kétszer hatsávos rohanó forgalma és az összefutó millió út L.A. előtt

- Santa Monica Pier és strand a Csendes-óceán partján

- a csillagok a Walk of Fame-en és a Hollywood felirat a dombon

- éjszakai autózás a Mulholland Drive-on, lenézni az éjszakai Los Angeles-re

- isteni finom, és hatalmas reggelik a bisztrókban és az ingyenes utántöltése az italoknak

- a 3D-s élmények a Universal Studio-kban

Los Angeles, 2. nap

2010-08-11T01:41:00.006+01:00

17. nap

Képek itt: http://picasaweb.google.com/maria.a.dallos/LosAngeles#

Ma reggel úgy ébredtem, hogy ez az utolsó nap, de rossz... meg tudnám szokni, hogy csak utazgatunk, költjük a pénzt, nyaralgatunk. Igenis lehet élni munka nélkül!

A szálloda alatt van egy tök jó kis bisztró, ott ettünk, amikor ideértünk, és oda járunk reggelizni is. Kis beülős bokszok, asztalok, kedves pincérek, otthonos hangulat, és nagyon jó menü! Sokféle omlett, szendvics, bundáskenyerek, és a specialitásuk: palacsinták voltak benne többek között. Minden étkezésre volt megfelelő kínálat. Omlettet kapásból megint 6 tojásból hoztak ki nekem, benne újhagymával, paradicsommal, paprikával és sajttal, hozzá frissen facsart narancslé, és házi készítésű röszti - fincsi volt nagyon! Balázsnak is adtak tükörtojásos-szalonnás-virslis reggelit, amit többféleképpen tudnak elkészíteni, meg is kérdezik, hogy kéred. Mint megtudtuk, a sima tükörtojás az a "sunny side up", azaz "napos oldallal felfelé". Ha rendelsz italt, mindig jönnek és újratöltik. A palacsinta vastag és sziruppal, tejszínhabbal adják, meg egy rakás eperrel vagy más gyümölccsel. Ezeket persze több étkezés alkalmával próbálgattuk ki, de nagyon klasszak voltak, gondoltam elmesélem. Az is tetszett, hogy nincs olyan, hogy nem oldják meg. Ha hatféleképpen variáltam az összeállítással, akkor is mosolyogva, segítőkészen megoldották, tényleg arról szólt a dolog, hogy amit a vendég szeretne - így szívesen adtunk borravalót is. Itt főleg, mert nagyon olcsó is volt a hely ráadásul.

Általában egy reggelivel elvoltunk egy egész napon át, nem volt gondunk éhséggel.

Ma végre végigautóztunk az ismert helyeken, a Rodeo Drive üzleteit megnéztük (kiszállni nem volt érdemes, nem a mi pénztárcánkhoz szabták őket), a világ legexkluzívabb márkái sorakoznak ott egy rövidke utcán, még jobban össze vannak zsúfolva, mint a New York-ban a Fifth Avenue-n. Dolce Gabbana, Fendi, Tiffany, Cartier, Ralph Lauren, Bally, Saks és "az összes flancosabb, akiknek a bevételeit jótékony célokra kellene fordítani, egy afrikai ország biztosan ellenne belőle egy jó darabig" - Balázs itt kommentálja mellettem a látottakat. Onnan Beverly Hills felé hajtottunk el, az is egy másik kategória, gyönyörű, parkosított, széles utcák, hatalmas villákkal, de mielőtt elájulnék, tesóm közölte, hogy az elit már elvonult Bel Air-be, Beverly Hills már nem menő. Ő már csak tudja, ezt is.

A Sunset Boulvard-on autókáztunk felfelé, ez is egy marha hosszú sugárút, van egy Strip része üzletekkel, meg kocsmák, bárok szegélyezik- ismét csak öcsémre kell utaljak, aki ajánlotta nekünk a Rainbow Bar-t kocsmázásra, de kihagytuk. A Sunset mindenesetre jobbnak tűnik, mint a Hollywood Boulvard, bár itt nem sétáltunk, csak autóztunk. Fontos úticélunk volt, nem értünk rá, konkrétan a Hollywood feliratot kezdtük el hajkurászni, hogy le tudjuk fotózni, meg magunkat is előtte. Nincs egy konkrét kilátó hozzá, hanem a völgyben kell találgatni az utcákat, amiken közelebb lehet jutni hozzá, sajnos még az sem elég közeli, de utána már a meredek domboldal van csak, nincs más lehetőség. Fotó megvolt, Balázs kipipálta a listáján, mehettünk a Universal Studios-ba.

Ez egy nagy élménypark a városon kívül, a Universal filmstúdiók mellett, amit a turistáknak hoztak létre, részben megmutatni Los Angeles szórakoztatóipari fellegvárát, részben pedig egy vidámparkos családi helyet csinálni. Az amcsik tudják a dolgukat, ha szórakoztatásról van szó, ugyan megkérik az árát, de minőséget kapsz cserébe. Igazán persze gyerekeknek tuti a hely, de felnőttként is élvezhető volt. Kaptunk egy térképet az elején, azzal kerestük meg, ami minket érdekelt.

Először bementünk a Terminátor 2 3D-s előadására, ami egy színház és film kombinációja volt, emberek szaladgáltak, aztán a vásznon folytatódott három dimenzióban. Mozgatták a székeket, volt füst, meg vízpára, hangok és fények, meg kinyúltak a lények közénk (Balázs: robotok), én meg ijedeztem tőlük. Jól meg volt csinálva.

Ezután beálltunk egy egyórás sorba, még szerencse, hogy volt árnyék, meg vizet árultak, anélkül nehezen bírtuk volna ki, a Studio Tour-ra, ahol vonattal körbevittek a tényleges forgatási helyszínek között minket. Idegenvezetés is volt, de sajnos igazi forgatást nem láttunk, csak messziről. Volt viszont 3D-s King Kong előadás, a vonattal együtt dobáltak minket, King Kong védett minket és legyilkolta a dinoszauruszokat, mindezt 360 fokban körülöttünk, bömböléssel és állati üvöltésekkel, Peter Jackson rendező keze munkája által. Állítólag ez a legnagyobb háromdimenziós digitális gömb a világon.

Utána jártunk a Világok Harca c. film helyszínén, ahol egy lezuhant repülőgép szétzúzott egy várost; bevittek egy metróalagútba és egy földrengést szimuláltak, leszakadt a plafon, kisiklott a metró, lezúdult a víz a lépcsőn... Megnéztük King Kong szigetét is, kiderült, hogy a hajó a filmben egy makett volt, kb egy kacsa méretű, azzal forgatták le a hajótörést a filmben.

Gyújtogattak és robbantgattak is nekünk, autók repültek át a színen, volt árvíz által elöntött falu, de úgy, hogy ott szimulálták az esőt nekünk, szabályosan leszakadt az ég.

Voltak európai falvak felépítve, mindenféle stílusban, de az egész elhanyagolt volt, csak úgy otthagyták, mikor végeztek a forgatással. Mutattak gagyi műanyag cápát is, ami egykor még jól nézett ki a cápás filmekben, de ma már elég béna : )

Elvittek minket a Lila Akác Közbe/Wisteria Lane-re, ahol a Született feleségek-et forgatják, olyan kicsi az egész!! Fura volt ott menni a házak között, a tévében tágas, kertvárosias, itt meg csak díszlet, műanyag akácokkal, és az utca is keskeny.

A Psycho motelje előtt is elmentünk, jött Norman Bates egy késsel... ilyen kis apróságokkal próbálták feldobni a túrát, jópofa is volt. A stúdióknaka belsejét nem láttuk, kívülről meg csak sima csarnokok...

Ezután jött a vállalkozó szellem, mentünk a Jurassic Park menetre. Megint őrült hosszú sorok, várakozás, és mit kaptunk érte??? Dinókat műanyagból, bömbölve, növények között, meg kiszabadulva, a tetőn, meg ahogy a filmben volt, mindezt csónakból végighajókázva, a végén meg ledobtak egy alagútban és csurom vizesek lettünk. A kölykök visongtak a gyönyörűségtől, mi meg nem értettük, mi a francot keresünk ott. Nagyon durván eláztunk, hajunk, pólónk, nadrágunk, és már nem volt nagyon meleg megszáradni. Kellett ez nekünk? (Nem.)

Az egyetlen jó az volt benne, hogy időben vége lett, és elértük a 7 órás Speciális Effektusok show-t, ahol bemutatták a hollywoodi filmtrükköket mókás formában. Megtanultuk, hogy nincs régi film, csak klasszikus.

Este is lett, indulni kellett haza, búcsúvacsira egy In N Out Burger-be mentünk, ahol Laca szerint jó a burger, és megint nem csalódtunk a tanácsában, olcsón jót ettünk.

A nap és az utazás méltó zárásaként a Mulholland Drive-on autóztunk végig, ami egy kanyargós út a város feletti dombokon, csodás kilátással a megállókból az éjszakai Los Angeles fényeire. Csak bámultunk a dombtetőről lefelé, és arra gondoltam, hogy a francba, még csak most kezdtünk belejönni, miért kell hazamenni. De aztán beletörődtünk, és hazahúztunk pakolni.

Los Angelesnek nincs kimondott belvárosa, így itt nem lehetett a tipikus városnézős kirándulást csinálni. Nincsenek nevezetességek a térképen, csak a sok kilométer hosszú sugárutak, külvárosias jelleggel, gyorskajálda-benzinkút-mosoda kínálattal,vagy a fás-parkos kertvárosok a széles útjaikkal. Van egy mini Manhattan, pár épülettel, amik a város fölé magasodnak, de csak gyenge utánérzés az igazi felhőkarcolókhoz képest. San Francisco-ban is voltak, úgy látszik, a pénzügyi központok így néznek ki a nagyobb városokban.

Itt nincs tömegközlekedés sem, buszok járnak nem túl megbízhatóan, kocsi nélkül mozdulni sem lehet. A parkolás viszont probléma, a népszerűbb helyeken teljes turistalehúzás, 10-15 dollárt is elkérnek, nem tudom, a helyiek hol szoktak, de mi nehezen boldogultunk.

Szóval van bennem egy kis hiányérzet, hogy miről maradtunk le, de szerintem nem többről, mint máshol. Nem is volt célunk a teljesség, inkább csak egy ízelítő a helyekből, egy elképzelés, hogy milyen lehet, és ez meg sikerült is.

Ma hajnalban elhagytuk a várost, autót leadtuk a reptéren, és 5 óra repülés után most New York-ban várjuk a dublini csatlakozásunkat. Szívesen kimentem volna még egyet a városba, de nincs rá elég idő. Repültünk eddig 3 időzónát, még 5-öt fogunk, már most zavarodottak vagyunk időben, holnap kinyúlunk. De elégedettek vagyunk, minden jól ment, sok élményt szereztünk! Bye bye Amerika! (Visszajövünk!)

Los Angeles, 1. nap

2010-08-09T18:19:00.003+01:00

16. nap

Csak nagyon röviden - nem sok mindent csináltunk ma, kicsit elnéztük a programot, több szempontból is.

Egyre fáradtabbak vagyunk, nem tudunk korán kelni, reggeli sem marad ki általában.

Elautóztunk ide az utcánk végére (az utcánk szerintem olyan 30-40km hosszú amúgy - Santa Monica Boulvard) a Santa Monica Pier-hez, ami egy móló, hosszan elnyúló homokos tengerparttal, és egy vidámparkkal. Az idő napos volt, de nem kellően meleg strandoláshoz, és az óceáni szél sem segített ebben. Sétálni jó volt, de nem kívántunk vízbe menni.

A parkolás-probléma itt is jelen van, túl sok autó kevés helyre, csak úgy lehet találni, ha valaki éppen elmegy. Gondoltuk, megnézzük az LA-től délre levő közeli strandokat. Ebben már eleve két hiba is volt: nem közeliek, és minek megyünk strandra, ha nem elég jó az idő? Rendesen bele is keveredtünk a forgalomba, sokáig is tartott, mint kiderült, Huntington Beach kb 70 km-re van. Igen, jó hely, kellemes tengerparti kis nyaralóövezet, jól el lehetne lenni ott, ha több időnk van... azért megálltunk, elgyalogoltunk apróért, és kifeküdtünk a napra kicsit. A homokba én nem akartam belemenni, ezért egy füves parkos részen telepedtünk le. Az óceánt is Balázs nézte meg, jó hideg volt, azt mondta.

Hazafelé autópályák sokaságán jöttünk vissza Hollywoodba. Megnéztük a feliratot a domboldalban, és a Hollywood Boulvardon sétáltunk egész este, nézegettük a csillagokat a Walk of Fame-en (itt vannak a járdákon a sztárok csillagai). Jó sok van belőlük, nekem az tetszett, hogy van Micimackónak, Hófehérkének, Mikiegérnek és Brekinek is a Muppet Show-ból - hiába, ők is híres termékei az álomgyárnak. Megtaláltuk David Copperfieldet is, meg pár kedvencünket még. Amúgy nagyon gáz hely, jobb is hogy lefelé néz az ember, mert tele van mindenféle kallódó emberekkel, hajléktalanokkal, meg szedett-vedett doboznyi méretű beugrókkal, az elképzelhető legrondább ajándékboltokkal... Na de megvolt a hollywoodi életérzés, hogy teljes legyen az amerikai életérzés, Mekiben vacsoráztunk, és hazahúztunk aludni, mi már csak így mulatunk.

Utazás Los Angeles-be

2010-08-08T05:32:00.003+01:00

15. nap

Egy rövid helyzetjelentés.

Bőséges reggeli után elhagytuk a ködös várost, szó szerint kijöttünk a felhő alól, és újra ragyogott ránk a kaliforniai nap.

Én kezdtem a vezetést, a 101-es úton indultunk el, és pont azon az úton van Gilroy, ami arról nevezetes, hogy egy jó nagy outlet van ott! Még első nap nézegettem online, hol lehet vásárolni San Francisco-ban, és ezt dobta ki. Az amcsiknak biztos közel van, mi azonban lemondtunk róla, mert 120 km-re van. Most viszont útbaesett, meg is álltunk (egyébként ha nem tudtuk volna, nem álltunk volna meg, mert nem volt kitáblázva és reklámozva egyáltalán), vettünk is még pár dolgot... Itt nagyon megéri vásárolni, mert jó akciók vannak, töredéke a belvárosi áraknak, amit itt fizettünk... jól bevásároltunk Tommy Hilfigerből, ami a kedvenc márkám. Sajnos csak egy óránk volt, aztán menni kellett, hogy még ép időben érkezzünk meg.

A 101-es út nagyon szívás volt, voltak leágazók, viszonylag sok, és amikor valaki a szembejövők közül befordult előttünk, az nagyon meglassította a sort. A forgalom kb úgy ment volna a kétsávos úton, mint autópályán, de ezek miatt szinte dugó alakult ki, annyira nem haladtunk. Balázst sem kellett sokat unszolnom, hogy forduljunk vissza, és menjünk át az 5-ös útra, ami autópálya. Mindez 60km-ünkbe került, de megérte, onnantól már haladtunk.

5-600km nagyon hosszú... az ember csak megy, és lesi a GPS-t, hogy még mennyi van hátra. Balázs is aludt kicsit, én is, természetesen nem a volánnál, a nagy meleg elnyomott minket. Nem messze jöttünk el Bakersfieldtől és a sivatagtól, amerre már jártunk, érezhető is volt az erőteljes napsütés megint. Milyen furcsa, hogy egyik éghajlatból megyünk a másikba! Kb 370km volt még, amikor átadtam Balázsnak, ekkor álltunk meg egy Taco Bell-es kajálásra, aztán 200-nál visszavettem még egy kicsit egy pihenőhelyen, majd 130-nál megint megkapta, én pedig beszereztem egy Starbucks lattét, a kedvencemet. Jók ezek a megállók, mindig van sok kajálda is a benzinkutak mellett. Csak ne írnák ki mindig mérföldben, mennyi van, olyan kevésnek tűnik, km-ben meg még több mint másfélszerese.

Az autópályán vezetésnek más kultúrája van itt. Minden sáv megy a saját tempójában, nincs jobbra tartás, és simán előznek jobbról. Nem biztonságos, inkább félelmetes. Igaz, nem is tolnak le, ha beér egy nálad gyorsabb, hanem kikerül jobbról egy szó nélkül. De amikor így tesz, néha nagyon közel van, amikor visszasorol eléd, mert a külső sávban már kamion van, vissza kell slisszolnia...

Másik két érdekesség: piros lámpánál jobbra mindig lehet kanyarodni. Csak meg kell nézni, hogy nem jönnek-e, de el kell indulni, különben ledudálnak. A másik: kereszteződéseket megcsinálnak úgy, hogy mind a 4 iránynak stop táblája van. És nem jobbkéz-szabály szerint indulunk meg, hanem aki először odaért - Laca ezt mondta, és úgy látszik, megint igaza lesz, mintha tényleg eszerint mozognának. Néha csak udvarias várakozás van, de azért résen kell lenni.

Az automata váltó és a tempomat még mindig nagy találmány, kényelmes dolgok, utóbbi persze csak autópályán, hosszabb úton. De teljesen értem, miért nem tudnak manuális váltót kezelni. Nagyon meg lehet szokni, hogy kis emelkedőn is megtartja magát fékkel, nincs kuplung-gáz, meg kézifékes indulás...

Az utolsó szakasz volt a legrosszabb, egy hágón mentünk át, szerencsére autópálya volt, ment le a nap a Sierra hegyei felett, ahogy közeledtünk LA felé. Az autópálya 40km-re LA előtt nagyon tömött lett, 6 sávon száguldottunk befelé, és kb huszonhat másik autópálya metszette a miénket, millió fel- és lehajtóval, alagutakkal, táblákkal... aggódtunk, nehogy elvétsük, mert a tempó is gyors volt, nagyon kellett figyelni. De Balázs megint szuper ügyes volt, és épségben ideértünk. Azt azért hozzátette, hogy ő is kicsit be volt rezelve az egésztől.

Az utolsó szállodánk is jó, szinte ugyanolyan a szobánk, mint az előzőben. Adtak egy kis üveg bort a nászutunk alkalmából. Az étterem a szálloda alatt egy bisztró, viszonylag jó választékkal, olcsón kaptunk jó vacsit. Nem vagyunk túl messze az óceánparttól, de azért autózni kellene, így ma már nem mentünk sehová. Örülünk, hogy letudtuk a sok kilométerünket.

Két nap az Angyalok városában, aztán már menni is kell haza. Épp ma beszéltük, hogy még simán turnéznánk tovább, ha lehetne maradni, meg ha lehetne pénzzel bírni. Ilyen hosszú és tartalmas nyaralásunk még sosem volt, egyikünknek sem, és Amerika igazán az a hely, ahol még lenne mit csinálni. Főleg így, hogy újra visszakerültönk a jó kis melegbe. A pálmafák látványa a szürkületben teljesen feldobott!

San Francisco napsütésben

2010-08-07T04:39:00.003+01:00

14. nap

Képek itt (van két másik mappa is, pár képpel Napából és Muir Woods-ból):

http://picasaweb.google.com/maria.a.dallos/SanFrancisco

Mégsem rossz ez a város – ma sütött a nap és ez más megvilágításba helyezte a dolgokat (szó szerint és átvitt értelemben is).

A reggelt megint kényelmesen intéztük, fél 10-kor reggeli, utána családdal beszélgetés, aztán összeszedődtünk és bementünk fél 12 felé. Parkoltunk és vonatoztunk a Civic Centerig, ahol a City Hall (városháza) található. A Bazilikához hasonló kupolája van, nagyon szép épület, és a körülötte lévők is jók, pl az Operaház és a könyvtár, meg az Ázsia Múzeum. Kigondoltuk, hogy mi innen elbandukoltunk a jó pár utcányira lévő Alamo Square-re, ami egy tér egy sornyi viktoriánus házzal, amik minden képeslapon rajta vannak. A házak is szépek, meg felettük rá lehet látni San Francisco belvárosának magas épületeire. Ám nem kalkuláltuk vele a meredek utcákat – van egy olyan tulajdonságuk, hogy akárhová megyünk, mindig felfelé kell menni! Azért csak megmásztuk, de megérte a látvány. Onnan továbbmentünk a Haight-Ashbury felé, ami az egykori hippinegyed maradványa, innen indult el az első hippimozgalom. Ez is messzebb volt, mint gondoltuk, de a környéken érdekes, csinos házak voltak, elnézelődtünk. A nap is sütött, de ahol fújt a szél, ott azért hűvösebb volt. A Haight tele volt kávézókkal, használtruha boltokkal és tetoválószalonokkal. Akadtak szép számmal utcán mezítlábas hosszúhajú alakok, kéregetők, hajléktalanok, 70-es évekből ittragadt emberek, öreg hippik. Volt egy jó kis francia palacsintázó, oda be mertünk menni, almás-fahéjas palacsintájuk olyan vékony tésztájú volt, mint az otthoni. Egy jó kis zöldséges is volt, csodálatos cseresznyét vettem náluk, jóval olcsóbban, mint a többi helyen, és a nektarin is meggyőzött, mert tettek ki kóstolókat. Nem értem, hogy lehetnek ilyen bájos helyek és szép házak, amikor az utcán minden olyan lepukkant – ez lenne a hely sármja? Elsétáltunk egészen a Golden Gate Park-ig – megtévesztő, csak a nevében Golden Gate, de nem látszik innen, nincs is közel ahhoz a helyhez, ahonnan tegnap láttuk volna (ha nincs köd). Azt egyébként Presidio Parknak hívják. A Golden Gate Parkban nem sokat mentünk, azt hiszem itt sokalltunk be a rossz kinézetű alakokból, felpattantunk egy trolira, és elmentünk a keleti rakpartra, az Embarcadero-hoz. Ez egy jópofa hely, ott van a kikötő, meg mólók, de nem olyan ripacs bazári közegben, mint a tegnapi Fisherman’s Wharf, hanem nyugisan, kedves kis boltokkal. A Pier 2-nél (2-es számú móló) elüldögéltünk a víz mellett, néztük a hajókat és a csodaszép Bay Bridge-et (lefordítva Öböl-híd lenne a neve). Ez is nagyon nagy, de kecses, hosszasan átível az öböl felett egy szigetre, és onnan megy tovább a szárazföldre. Miért is a Golden Gate a kedvenc? Nem tudom... a Bay Bridge legalább olyan szép, csak nem piros és nem híres annyira, legnagyobb előnye pedig, hogy nem rejtőzik ködben. Ma tiszta idő volt, de amikor elnéztünk abba az irányba, ott bizony csücsült a felhő megint, pedig gondolkoztunk, hogy adunk neki még egy esélyt, hátha most meglátjuk. Itt mindenféle kis bolt is volt a vásárcsarnokban, sajtokat, tengeri cuccokat, csokoládét, frissen sült kenyereket árultak, de mindenből jófélét és gusztusosat. Az épület helyes volt a kis harangtornyával meg a pálmák sorával előtte, miközben néha elgurult egy retró villamoskocsi.

Már nem volt kedvünk sokat menni, csak benézegettünk boltokba, és vacsoráztunk valami baseball-kocsmában, aztán hazajöttünk. Én még az utolsó pillanatban is betévedtem egy táskát venni, teljesen elcsábultam. Jó lett volna, ha tegnap is ilyen időnk van, de persze örüljünk, hogy ma jobb volt, mint a tegnapi. Már csak 3 napunk van, és indulni kell haza : (

Kockára fagyva San Francisco utcáin

2010-08-06T06:56:00.003+01:00

13. nap

Mindenben igaza volt a kisöcsémnek San Francisco-val kapcsolatban. Miért nem hallgattam rá? Nem kellett volna idejönni, ezt mondta. Meg hogy van hangulata a városnak a rossz idő ellenére. És hogy mindig csak a város felett van egy felhő, de az betakarja, és nem megy el. És hogy hideg van, és szél. Én mintha csak azt a részt hallottam volna meg, hogy van karaktere, és hogy érdekes. Senki nem említette, aki jókat mondott róla, hogy rossz az idő – most már tudjuk, és én most majd emlegetem mindenkinek. Az is eszembe jutott, hogy hány és hány embernek volt ilyen ideje Dublinban, pedig az is jó hely... és a rossz idő annyira le tudja húzni az ember nyaralását.

Eldöntöttük, hogy nem hagyjuk magunkat, akkoris kibírjuk kint valameddig.

A jó kis szállodai reggeli jobb kedvre derített, sütöttünk gofrit is magunknak, mogyoróvajjal és dzsemmel, omlett is volt, gyümölcs is, jólesett nagyon, így nem hervadtunk le teljesen a szürke, esőre álló időtől. Ma kocsival kerekedtünk fel a BART állomásig, ahol a hatalmas parkolóban egyetlenegy hely sem volt, akármennyit köröztünk. Úgy lett helyünk, hogy egy ember elment, és az övé felszabadult. Hurrá.

Powell Streetig bevonatoztunk, pont ugyanoda, mint tegnap, ott pedig megkerestük a 30-as trolibuszt, ami elvitt minket az Exploratoriumhoz. Átmentünk Chinatown-on, ami az egyik legnagyobb Amerikában; tisztára, mintha Kínában lennél, minden kínaiul kiírva, kínai árusok, fűszeresek, zöldségesek és bazárosok... el is döntöttük, hogy nekünk ennyi elég is ebből, nem óhajtjuk gyalog is felfedezni.

Az Exploratorium egy hatalmas csarnok, telerakva mindenféle tudományos ketyerével, amit nyomni, húzni, tolni, tekerni, csavarni, lökni, beállítani, és minden lehetséges módon kipróbálni kell, hogy az ember tanuljon, rácsodálkozzon és megtapasztaljon nagy fizikai igazságokat. Az emberi érzékelést mutatja be, hogyan lehet átverni a beidegződéseket, hogyan manipulálja a szemünk az agyunkat, hogyan kapcsolódnak össze az érzékeink; mindezt egyszerű, de ötletes trükkökkel. Például az ember egy torzított szemüvegen át kosárra dob, megtanulja, hogy ferdén kell dobni ahhoz, hogy bemenjen, és amikor levettük a szemüveget, akkor sem tudtam egyenesen dobni. Voltak matematikai dolgok, meg a fény és a hang viselkedése, meg hogy egy telefonban akkor ment a szöveg, ha te is beszéltél. Viccet meséltek el, de képtelenség volt megérteni, úgy sem ment, ha csak bla-bla-t hajtogattam, egyszerre nem lehet beszélni és odafigyelni. Volt olyan, hogy egy monitoron kellett számolni egy csapat labdapattogtatásait, közben a csapat tagjai fel-le mászkáltak, és mikor meglett a szám, kérdezték, hogy más nem tűnt-e fel. Nem vettem észre, hogy egy baromi nagy majomjelmezes figura átment a színen, még integetett is! A koncentráció annyira elvitt egy irányba. Lehetett tanítani, programozni az agyunkat, hogy kétféle dolgot egy időben jegyezzen meg, hol volt a képernyőn. Egyre kevesebb időre villantották fel (másodperc törtrészére), és mégis ment jobban, mint az elején. Órákig elbolyongtunk ott, sok mindent kipróbáltunk, egyedül a rengeteg kölyök idegesített, akiket odahoztak a szüleik, de nem igazán figyeltek rájuk, így simán megesett, hogy nem lehetett valamit kipróbálni, mert a kölykök azon szórakoztak, és senki nem szólt nekik, hogy más is szeretne... Nagyon sok gyereket elhoztak, kb 0 éves kortól, nem is értettem.

Utána kimentünk a parkba, ahonnan rá lehetett VOLNA látni a Golden Gate-re, ha épp nem egy felhő csücsül rajta. A híd tetejét be is burkolta, a maradék meg a fény hiánya miatt nem látszott rendesen. Fújt a szél, hideg volt, de azért elsétáltunk az öböl északi partján, végig a Pier 39-ig a Fisherman’s Wharf-on. Ez egy halászfalu-bazársor jellegű hely, sok gagyi árussal, mutatványossal, és kajáldával; itt leginkább a tenger gyümölcseiből lehetett válogatni. Ott pürésítették és trancsírozták össze a szemünk előtt a különböző mozgó és halott, ollós és páncélos állatokat, volt clam chowder is (kagyló krémleves), rákos szendvicsek, és rengeteg más, amit nem ismertünk fel, de nem is mernénk pár lépésnél közelebb menni hozzá. A népek boldogan lapátolták őket befelé, szóval annyira nem lehetett rossz. Nekem a pékség tetszett, ahol a pékek az ablakban gyúrták és formázták a kenyértésztát.

Fagyit is ettünk Ben&Jerrynél (Laca tanácsára), és elmentünk megnézni a fókákat, amik tényleg baromi büdösek (Laca megmondta). Egy sirály bukórepülésben a fejemen lefékezve kiverte a kezemből a fagyimat, de megkapta a dög a magáét, Balázs hátbadobta a saját fagyijával. Az én hős férjem így kiáll értem! : )

Elmentünk megnézni még a Lombard Streetet, nem volt messze onnan, csak olyan meredeken kellett felmászni oda, hogy rendesen leizzadtunk. Arról nevezetes az utca, hogy ez a leggörbébb utca San Franciscóban – az egész egy marha nagy cikkcakk, ráadásul lejt vagy 10%-ban, irtó lassan és féken taposva lehet csak leereszkedni rajta. Virágokkal szépen körbe van ültetve, turisták fotózzák az autóval lefelé óvastoskodó turistákat.

Az utcák tényleg hihetetlenül meredekek, egy-egy hosszabb utcában több hupli is van, hullámzik több helyen, ahogy ellátni rajta. Nem értettem tegnap, Balázs mit van úgy oda tőle, de ma már látom, hogy tényleg nagyon elvetemülten vannak összerakva. Kinek jutott eszébe várost építeni ilyen éghajlatra és ilyen dombokra???

Ma mindenképp ki akartuk még próbálni a cable car-t is, erre totál ráfizettünk, mert egy órát álltunk sorban érte a hideg szélben. Pulcsi és széldzseki mellett elkelt volna egy sapka, egy rendes sál és kesztyű, mert estére nagyon lehűlt az az amúgy sem rengeteg 13 fokos délutáni hőmérséklet. De a cable car olyan jellegzetes, mint a Golden Gate, és ha már azt nem láttuk, ezt legalább próbáljuk ki. Egyetlenegy kocsiból áll, és egy földben levő kábel húzza fel és le a dombokon. Lehet rajta ülni és állni, de nyitottabb, mint egy villamos, az oldalán félig kilógva és ott kapaszkodva is lehet utazni rajta. Régies, bájos kis kocsik ezek, de annyira nem megy flottul az egész turistahad menedzselése, hogy már teljesen elvesztettük minden lelkesedésünket, mire több mint egy óra fagyoskodás után felülhettünk rá. Irtó lassan jöttek be, kézzel fordították meg őket egy földön lévő karikán (nem szakszerű leírásért elnézést), aztán feltereltek, és ott várakoztattak jó darabig, gondolom, az előzőnek kellett valameddig eljutnia, mert akkora dombokon egyszerre nem tudtak kettőt felhúzni. Mindez az élmény 5 dollárunkba került, és annál jobbra nem tudom minősíteni, minthogy egyszer elment. A vacogó fogaim mondatják ezt velem biztosan, mert érdekes volt és jópofa, ahogy irányították, fékeztek és húzták felfelé a meredek domboldalokon.

Olyan éhesek voltunk, hogy beestünk az első mexikói gyorskajáldába egy burrito-ra (tortilla lepényben csirke-, disznó- vagy marhahusi, rizzsel, babpürével, apróra vágott paradicsom-savanyúsággal, salátacsíkokkal, reszelt sajttal, tejföllel, avokádó szósszal, avagy mindezek tetszőleges kombinációjával), ez volt a vacsink. Eddig szinte csak amerikai és mexikói kajákon voltunk, de teljesen jók, kezdjük megszokni. Bár azt eldöntöttük, hogy otthon az első kajánk sóskamártás lesz, hétvégén meg pörkölt és nokedli!

Hazafelé a két percnyi vezetésre levő vasútállomásról persze még eltévedtünk egyet a kocsival, de hazakeveredtünk valahogy... navigáció nem volt nálunk, térkép sem igazán, és kb millió út van a környéken, kicsit megijedtünk, de aztán fél 10 körül boldogan megérkeztünk.

Nem rossz ez a város, van egy fajta stílusa, de a házak olyan össze-vissza módon vannak egymás mellett, és olyan tákolt-lerobbant az összkép, hogy nem kimondottan tetszik. Holnap elmászkálunk még, talán látunk szebb részeket is.

Jelentem, az orrfájásom alábbhagyott kicsit, már nem is piros, és kevésbé érzékeny. Anyu szerint orbánc, és a herpeszhez hasonlóan a kimerültségtől jöhetett ki. Herpesz is elment, megfázás is, orbánc is készül meggyógyulni, jól haladunk.

Muir Woods és San Francisco

2010-08-05T05:32:00.002+01:00

12. nap

„If you’re going to San Francisco, Be sure to wear some flowers to your hair” (Ha San Francisco-ba mész, legyen virág a hajadban” – dalszöveg a 60-as évekből.

Nos, mi is jöttünk. Fájó szívvel hagytuk ott a jó kis hotelünket, ahol olyan jól kipihentük magunkat, dehát ideje volt új kalandok után nézni.

Napában ma reggel is borúsan indult az idő, de kiderült, kisütött a nap, és kellemesre fordult. Bár ezt mondhatnán Frisco-ról is! Sajnos itt nem olyan rózsás a helyzet.

Első utunk Muir Woods-ba vezetett, ami egy kisebb nemzeti park SF-tól északra. Különleges, ezeréves óriás vörösfenyők élnek itt ebben a védett völgyben, turistaútvonalakon lehet tenni egy sétát köztük. Hatalmasak, 80-100 méter magasak és mint megtudtuk az idegenvezetésből, valami olyan anyagot termelnek, ami megakadályozza, hogy elégjen a fa, így maradtak meg ilyen hosszú ideig a nagy kaliforniai erdőtüzek ellenére is. Állatok sem nagyon élnek itt, nekik sem ízlik ez a fakéreg, ezért az erdő nagyon csendes, nincs madárfütty, nincsenek rovarok, olyan, mint egy szentély, de a turisták persze felverik a csendet. Jót sétáltunk, csináltunk pár képet, de óriás fákat nem könnyű fotózni alulról : )

SF felé indultunk ezután, az időjárás meg abszolút elromlott, teljességében a dublini párás-esős-szürkés-ködös időre emlékeztet, hideg is lett, és az egész öböl felett felhők ültek, nem is nagyon lehetett látni semmit a Golden Gate-ről, azon keresztül mentünk be a városba. Az élmény jó lett volna tiszta időben, így csak lecsengettük a 6 dollár híddíjat és továbbálltunk a szállásunkra.

A hotel jópofa, a szobánk kellemes, és mi vagyunk a nap vendégei, Mr és Mrs Dallos, ki is van téve az előtérben, hogy üdvözölnek, és aláírta egy csomó alkalmazott. Mr Balázs Dallos lassan megszokja az új nevét, mindenhol így üdvözölnek minket, mert az én nevemen vannak a foglalások, és mert értesítettem mindenkit, hogy ez a nászutunk. Itt várt minket egy kis nassolnivalós csomag a szobában, banán, alma, narancs, csoki és chips, meg két üveg víz, meg egy kis gratuláló levél – nagyon figyelmesek.

Elindultunk a városba, hosszúujjú, hosszúnadrág és széldzseki, én teljesen kiakadtam, hogy a BART-ig, ami a helyi vonat, ami bevisz a városba, 20 percet kell gyalogolni ebben a „kellemes” külvárosi környezetben. Ezzel a szállással volt a legtöbb problémánk, ugyanis ebben a városban igazán probléma a parkolás. Utcai parkolás nem létezik, a parkolóházak elkérnek napi 30-40 dollárt, és nem lehetett olyan hotelt találni a belvárosban, ami biztosítana parkolást a területén. Lettek volna igazán jó helyek, de a kocsival nem tudtunk volna mit csinálni. Így azt találtuk ki, hogy lakunk kijjebb, itt Daly Cityben, és pár perc vezetéssel eljutunk a BART megállóba, ahol van egy nagy parkolóház, és napi 2 dollárért otthagyhatjuk a kocsit. Ez működött is volna, csak valamiért ma a gyaloglás mellett döntöttünk, ami tiszta időpocsékolás volt egy ronda környéken - de legalább nem veszélyes helyen. Holnaptól viszont vezetünk odáig.

A vonat hamar beröppentett minket a belvárosba, ahol én már nagyon vágytam valami finom, vigasztaló falatra, ezért a Macy’s (én azt hittem, ez az áruház csak New York-ban van, erre mindenhol... csalódás... persze a New York-i volt a legelső és az igazi) tetején lévő Cheesecake Factory mellett döntöttünk. A tetőteraszon ültünk, szél volt és hideg, de valahogy kibírtuk, és istenit vacsiztunk (Balázs burritot, én meg valami csirkés wrapet meg cheesecake-et, vaníliás-epres krémtortát), mindezt kilátással a Union Square-re, ami egy belváros közepén levő tér, kis zölddel és boltokkal körülvéve. Ránk esteledett közben, és hazaindultunk, a belvárosban egyre gázabb emberek jelentek meg, teljesen ledöbbentünk tőle, hogy estére csak úgy előszállingóztak mindenhonnan.

Hazafelé a vonatról teljesen lerobbant negyedeket láttunk, egyforma, színes, jobb napokat látott kétszintes bungallókkal, összenyomorodva a girbegurba meredek utcákon, lehangoló. A belváros valóban elmenne egy európai városnak, időjárását tekintve pedig egy ír városnak. Mindenki, aki volt itt, imádta, mi egyelőre mérsékelten vagyunk csak lelkesek, persze ehhez az időjárás is nagyban hozzájárul. Tudom, hogy eddig a melegről panaszkodtunk, de a 12 fok viszont nagyon hidegnek tűnik, főként, ha metsző széllel párosul.

Kinéztünk egy jó múzeumot, állítólag a világ legjobb interaktív és szórakoztató tudományos múzeuma, ebben az időnben meg kell is a benti program. Bringázáshoz és hajókázáshoz túl hideg lesz, úgy tűnik, de majd lesz még jó időnk pár nap múlva délebbre. Addig is élvezzük, ami van.

A megfázásom elmúlt, az orrom fáj nagyon, piros is, és úgy fáj, mintha orrbavágtak volna. Nem tudom elképzelni, mitől, de hozzá se lehet nyúlni. Az arcüregemmel és a torkommal semmi baj, csak az orrom. Elég furcsa.

Napa Valley - láblógatás ezerrel

2010-08-04T05:26:00.005+01:00

11. nap

Képek nincsenek, mert nem készültek : ) De elkezdtük feltölteni a videókat, itt egy link az összes általam feltöltötthöz, nem profi munkák, ne várjatok sokat!

http://www.youtube.com/results?search_query=mariadallos&aq=f

Nos, folytatva a tegnap estét, kimentünk egyet az úszómedencéhez és a kinti forró pezsgőfürdőhöz, kellemes volt, utána pedig elmentünk egy közeli olasz étterembe, de mivel 9 után voltunk, már csak elvitelre adtak kaját. Ez itt a koránfekvők vidéke, a szálloda étterme is 9-kor zárt. De legalább tudtunk hazaszállítani vacsit, és van bent a szobában is asztalunk két székkel, úgyhogy rendes körülmények közt el is tudtuk fogyasztani.

Ma későn keltünk, ez itt a nászút része az utazásnak, pihenés, nem siettünk sehová végre, inkább hazatelefonálgattunk, filmet néztünk, rendeltünk amerikai palacsintát reggelire juharsziruppal (valami buckwheat pancake volt, mit is jelenthet ez? kiszótáraztam: hajdina palacsinta. továbbra is áll a kérdés, mi az?), kicsit száraz volt, és 3 akkora darab, hogy fejenként egy is sok volt. A grillezett banán jó volt, csak kevés.

Délután nagy elszántsággal nekiindultunk, hogy mi aztán most borkóstolni fogunk Napában ha törik, ha szakad. Térkép elővesz, indulás... aztán mikor ugyanazon az utcákon kavarogtunk, mint tegnap, el is ment a kedvünk. A térkép utcákat nem igazán tüntetett fel, csak borozókat és borkereskedéseket - egyre rátaláltunk, ott láttuk meg, hogy az egy lerakat. Jó sok bor volt benne, az igaz, de nem lelkesedtünk be, és közös megegyezéssel a bevásárlóközpont felé vettük az irányt. Gondoltuk, abban nem csalódunk. Nem is csalódtunk, csak mérsékelten. A néhány európai márka, amit ott megtaláltunk, nem igazán tudott választékot felmutatni a mi méretünkben, de legalább elütöttük az időt.

Hazafelé megint bementünk a Walmart-ba, a helyi Tesco-ba, ahol nem árulnak kis kiszereléseket, így nem tudtunk egy kis vajat venni, egy pár zsemlével, csak egy kis tubusos sajtkrémet (Kraft termékek mindenhol, hiába, a cégünk Amerikában piacvezető) meg 4 bucikiflit. Szendvicset ettünk, meg én kaptam egy tejeskávét hozzá, aztán a gőzkamra felé vettük az irányt, hogy segítsen a megfázásomon. Nekem jól is esett, meleg volt, több szakaszban voltam bent, jobban is vagyok tőle, Balázsnak viszont nem volt elég meleg, ott is hagyta, kint várt a medencénél. Ott is lazítottunk egy kicsit, egy srác megkínált vörösborral, azt kortyolgattam a pezsgőfürdőben a lemenő nap utolsó sugaraival az arcomon. Mégiscsak lett helyi borkóstolás! : )

Vacsizni a szálloda éttermébe mentünk, ketten kértünk egy salátát és egy burgert, simán elég volt. Rendeltünk egy-egy pohár bort is, isteniek voltak.

Holnap megyünk San Francisco-ba, meg kéne tervezni, mit csinálunk. De úgy belejöttünk a semmittevésbe, hogy nehezünkre esik bármi aktivitás.

Napa Valley - pihenés

2010-08-03T02:26:00.004+01:00

10. nap

Itt vagyunk a kaliforniai borvidék központjához nem messze... de nem ott, hanem délre tőle.

Eljöttünk a kis hegyi házunkból, és bevettük magunkat megint egy szállodai szobába, ahogy nincs pohár és evőeszköz és friss dinnye, banán meg a többi apróság, ami ott nagyon kényelmes volt. Semmi baj nincs a szállodával, csak hát nem olyan mint az előző helyen. Nagyon kellemes a szobánk, szinte azóta benne vagyunk, hogy megérkeztünk.

Bepakoltunk, és elindultunk Napába, de az igazat megvallva nem akaródzott behajtani vadidegen házakhoz, hiába írták ki, hogy winery/borozó. Én valamiért borospincéket képzeltem, de ez egy város, körülötte szőlőültetvényekkel, és ha valaki akar valamit, annak be kell mennie. Na most kóstolni csak egyikünk tud, a másiknak vezetnie kell. Ma kb elegünk volt az ideútból, 3 órás volt, erős forgalommal, meg továbbra is fájnak a lábaink, én meg teljesen lerobbantam, ennek eredményeképpen a szobában lustálkodunk. Belső udvarra néz, hattyús tóra, és van egy kis kilépőnk, asztallal és két székkel. A hőmérséklet kellemes végre, nyárias, de nem túl meleg, de nekünk elegünk van a napból, nem kívánkozunk kimenni. Van úszómedence és spa (fürdő) is, azokat még nem láttuk, de majd holnap megnézzük ezeket.

San Francisco-ban viszont hideg lesz, 13-14 fok körül, az sem túl jó. Miért nem vihetjük magunkkal ezt az időt?

Idefelé átjöttünk Dublinon, az autópályáról láttuk, de nem mentünk be. Ez nem a mi Dublinunk, csak utánzat!

Attól tartok, nem ez lesz az év bejegyzése, de ma pihenünk, mert azt is kell.

Yosemite - fentről, a hegyek tetejéről

2010-08-02T06:46:00.001+01:00

9. nap

Képek itt:

http://picasaweb.google.com/maria.a.dallos/YosemiteFentrol

Ma alig bírtunk kikelni az ágyból és megmozdulni, olyan izomlázunk van még mindig. Ki mondta, hogy rá kell dolgozni és elmúlik?? Most este még rosszabb!

Fél 10 körül indultunk el, mindenki már rég elment a házból, de mi nem izgattuk magunkat. Nászút és kényelem jeligére működünk. Ez jól hangzik, csak mindeközben olyan fáradtság van rajtunk, mint még sosem. De a mai napot még ki kellett használni, mert több itt nincsen. Elautóztunk hát a parkba, a füleink pattogtak össze-vissza a sok szintkülönbségtől, fenn a hegyen van a bejárat, lent a völgyben a központ, és onnan indulnak az utak fel a hegyre.

Első állomásunk a Washburn Point volt, ahonnan szemből rálátunk a Half Dome nevű sziklára, ami úgy magaslik középen, mint egy narancsgerezd. Alatta ott vannak a vízesések, a Vernall Falls, ahol tegnap voltunk, és a Nevada Falls, ahová nem mentünk fel. Látszik a völgy, ahol tegnap másztunk felfelé, bent a hegyek között, a híd, ahová felértünk, és a vízesés teteje, amiért keményen megszenvedtünk. Jó, hogy nem mentünk tovább tegnap, a felső vízesés nagyon messze lett volna még, nem bírtunk volna lejönni. Eszméletlen látvány volt a völgykatlan ilyen magasról, a zord sziklák, amik körülveszik, és a fás, sziklás fennsíkok, amik lentről nem is látszanak. Ez a Washburn Point csak egy kiépített parkoló volt, meg egy sétány korlátokkal, és továbbmenve az úton elértünk a Glacier Pointhoz. Nemhiába ez a nagy attrakció, itt már sokan nyüzsögtek, bár a látvány nagyjából ugyanaz volt, mint a Washburn Point-tól, csak annyi különbséggel, hogy a Washburn a keleti oldalra látott rá, ami főként a Half Dome és a vízesések, addig a Glacier az egész völgy keleti felére, sok csúcsra, mint pl a Mount Hoffman, a Basket Dome és a North Dome, és a Yosemite Falls vízesésre. Erről kapta a park a nevét, de annyira kicsi, és csak időszakos, őszre el szokott apadni teljesen, mert nem kap utánpótlást. Talán azért ez a névadó, mert annyira központi helyen van, hogy szinte mindenhonnan látszik. Lentről inkább csak az alsó zuhatag, de innen fentről a nagyobb, felső is. Oda is van túraútvonal, nagyon kemény lehet, és innen a Glacier-ről, a szemközti oldalról látszik, hogy nem is a legmagasabb pont, szinte elveszik a körülötte lévő hegyek között. Nagyon félelmetes volt lenézni a völgyre, a folyóra, a rétekre 2000m magasból, beleszédültünk rendesen. Nem lehetett betelni a látvánnyal, annyira hatalmasak a hegyek, és vadregényes a táj, szinte végtelen, és tökéletes tiszta időnk volt, minden élesen látszott. Voltak távcsövek is, amiken átláttunk a túlsó csúcsokra, kivehetőek voltak az emberek a Half Dome tetején, ott voltak egészen a sziklák szélén is, meg a vízesések tetején, sőt, találtunk négyet, akik a sziklán másztak felfelé!! Pont mint a 17 gigapixeles képeken, de ezek mozogtak, lassan kúsztak felfelé, és kommunikáltak egymással. Mi meg lestük őket a túloldalról! És ugye rólunk is készültek képek más csúcsokról, csak nem látszottunk rajta.

Bedobtunk egy hotdogot, mókusok megint jöttek, de nem adtunk nekik, meg Balázs vegyült a helyiekkel, egy émelyítő ízű Dr Pepper üdítőt ivott, már másodszorra! Tuttifrutti, Donald rágó és tömény cukor, így jellemezte az ízvilágot. Megkóstoltam, és rettenetes.

Innen visszamentünk egy kirándulós ponthoz, ahonnan a Taft Point volt a célunk. Nem volt vészes terep, árnyékos ösvények fel és le, aztán egyszer csak kiértünk egy nagyobb térre, ahol sziklahasadékok szabták fel a sziklákat, köveken kellett lefelé haladni, aztán meg felfelé, ki a peremre. Itt már nem voltak turisták, csak páran, korlát sem volt a széleken, csak egy helyen. Én kiültem oda, de alig bírtam elmászni befelé, annyira rémes volt alattam a 2200 méter. Balázs ki se jött, egyszer kinézett, aztán ennyi, lábak elgyengültek, visszavonuló. Annyira más volt ez, mint az előző kettő, itt kint voltál a természetben, korlátok nélkül, tömeg nélkül, egy sziklaormon, előtted a völgy, szemben a sziklák, lábad alatt a mélység. Tűz a nap rád és fúj a szél, és ahogy egy kínai csoport ott imádkozott, az valahogy odaillőnek tűnt. A hely szelleme megfogott minket is, még így is, hogy a szélének a közelébe se mentünk. Innen látszott az El Capitan szemben és a Cathedral Dome balról.

Gondoltuk, ezt már nem lehet felülmúlni, de azért menjünk ki a Sentinel Dome-ra is. Hát lehetett. Itt a hegyoldalban vezetett ki az ösvény, alattunk a nagy fenyők, mi meg a köveken vándoroltunk előre. Láttunk egy nagy kősziklát, domb alakút, gondoltuk, oda nem tud felvinni, túl meredek lenne. Kiértünk egy sziklás fennsíkra, aztán az út megkerültette velünk a púpot, és már mászhattunk is felfelé. Meredek volt, majdnem négykézláb másztunk, iszonyú kemény menet volt, de megérte. A csúcson fújt a szél, és 360 fokban lehetett látni szinte minden csúcsot, és ez volt a legmagasabban, majdnem 2500 méteren. Itt sem voltak korlátok, csak mint egy dombon, a széle lejtett, és nem tudhattad, hol nem tudsz majd megállni. Mi szépen a közepén mászkáltunk, elcsukló lábakkal, remegő térdekkel. Fotóztunk, meg néma csendben álltunk. Csináltunk videókat is, azokon talán látszik majd, micsoda istentelen magasan voltunk. Lemászni sem volt könnyű ám!
5 óra körül végeztünk, akkor már nem indultunk el Wawonába meg Mariposa Grove-ba, a lábaink bedurrantak, és későn értünk volna oda, inkább csak leautóztunk a völgybe, és felkerestünk egy boltot. Estére grilleztünk, ahhoz vettünk mindent, és mire hazaértünk, megint taknyos lettem, és elgyengültem. Valami lehet azon a kifelé vezető úton, tegnap is ott kapott el, ma reggel viszont már jobban voltam, szóval remélem, holnap megint jó lesz.

Bill nincs itthon, a vendégeké a ház, a nappaliban vagyunk, és istenit vacsiztunk. Balázs megint nagyon összehozta, annyira profi minden sütögetéses dologban! De jól választottam férjet, nem győzöm dicsérni.

A mai nap megint bámulatos volt. Tegnap a völgy is nagyon tetszett, de a Yosemite fentről, a hegyekről az igazi. Ma kaptuk meg azt az élményt, amit ettől a helytől vártunk, azt a látványt, amibe a 17 gigapixeles képek alapján beleszerettünk, és azt a festői panorámát, ami a világon egyedülálló, és csak itt létezik. Egy élmény volt, ismét. Megint úgy megyünk el holnap, hogy szívesen maradnánk még, bár lábbal nem bírnánk szerintem. : )

Yosemite - a völgyben

2010-08-01T06:21:00.001+01:00

8. nap

Képek itt:

http://picasaweb.google.com/maria.a.dallos/YosemiteValley

Reggel saját készítésű reggelit fogyasztottunk, én konkrétan össze-vissza ettem magam gyümölccsel, vaníliás csigával, tükörtojással és babbal, lekváros pirítóssal, és teával. Akkor még nem tudtam, hogy legközelebb este 8-kor fogunk enni, 11 óra múlva.

Nekiindultunk a Bill által ajánlott útvonalterv szerint a Yosemite Valley-nek, egész napos kirándulásra a völgyben. Az út fel-le vezetett hegyeken át és fenyők között, majd jött egy fizető kapu (20 dolcsi egy hétre), aztán mehettünk is befelé. Ahogy ereszkedtünk lefelé, a látvány már csodaszép volt, de nappal szemben nemigen tudtunk fotózni, hiába álltunk meg a javasolt helyeken.

Az idő továbbra is meleg, 30 fok körüli, ami már elviselhető, de a felhő nélküli tűző nap még mindig éget. Balázs tegnap rájött, hogy Ausztráliában lévő Yosemite hőmérsékleti adatait nézte egész eddig, és hiába vártuk a 3 fokot éjszakára, csak nem hűlt le 20 fok alá : )

Első állomásunk a Bridal Veil vízeséshez vezetett, ami menyasszonyi fátylát jelent, és nagy csalódás volt. A parkolás a völgyben rémálom, millió kocsi, dugó mindenhol, parkolóhely csak akkor, ha épp előtted kiállnak. Sikerült, erre felsétálunk a vízeséshez, és mit látunk? Semmit, mert a nap szemben süt, az emberek meg egymást tapossák a köveken. Gyorsan le is léptünk onnan, mentünk tovább Curry Village-be (a völgy egyik részét hívják így, nem igazi falu), ahonnan egy Mist Trail nevű (jelentése Köd vagy pára út) útvonal indult, különböző megállási szakaszokkal és szintkülönbségekkel. Mi kinéztük, hogy az első kettő, a Vernal Falls Footbridge (híd) és a Top of Vernal Falls (a vízesés teteje) nekünk elég is lesz, 2,6km hosszú és 300m szintkülönbség. Nos, mi nem vagyunk nagy túrázók, és ez nem is tűnik soknak, de nekünk sok volt, az biztos. Az út szinte végig meredeken emelkedett, szerencsére főként árnyékban, de nagyon meleg volt, folyt rólunk a víz patakokban. A hídig még nem volt annyira rossz, de aztán köveken kellett felfelé lépkedni, olyan meredeken, hogy szinte négykézláb másztunk. Néha félreálltunk levegőhöz jutni, de valahogy felkaptattunk. Amikor a vízesés mellett mentünk, vízpára áztatott el minket teljesen vizesre, és fújt a szél, szinte fáztunk ott. Az emelkedő legvége egy sziklafal és egy korlát közti gyaloglás volt, akkor már tényleg erőnk végén jártunk. Fent leültünk árnyékba, elmajszoltunk egy almát, és etettük a mókusokat, akik pofátlanul ott kérincséltek egyfolytában. Jól rápihentünk a lemenetelre, ami egy kicsit sem volt könnyebb, mint a felfelé menet, hiszen nagyon ellen kellett tartani, nehogy meginduljunk a meredeken lefelé. Fájt a lábunk kegyetlenül, de leértünk. Vártunk buszt, átmentünk a Mirror Lake (Tükör tó) nevű útvonalra, ami egy könnyű és rövid szakasz lett volna, de mi annyira kivoltunk, hogy nem élveztük. Az erdőben az ösvény tele volt lócitrommal, a szag is szörnyű volt, és mire felértünk, nem tudtunk lelkesedni a tóért. Aminek egyébként csak az alsó részét láttuk, ami nem a teljes kép, de ezt később fedeztük fel. Lementünk a buszhoz, ott is mindig akkora tömeg ment, hogy rendesen tolakodni kellett, hogy felférjünk. Visszamentünk a kocsihoz, és eldöntöttük, hogy hazajövünk. De megláttuk a Yosemite Falls-t (a névadó vízesést), és eldöntöttük, hogy oda még benézünk. Már árnyékban volt az az oldal, de tetszett. Egy hídig lehetett felmenni, onnan csak köveken tudtunk mászni, de bementünk, kicsit ücsörögtünk, nézelődtünk, aztán haza. Ez sem sikerült egyszerre, mert a naplementében gyönyörűek voltak a nagy sziklák, a Cathedral View és az El Capitan, minden beállónál megálltunk fényképezni. A völgy nagyon szép, füves rétek, vízfolyások, ligetek, és minden irányból körülölelik a hatalmas, monumentális sziklák.

Hazafelé nekem eleredt az orrom, beduzzadtak a szemeim és az arcüregem, és teljesen rosszul lettem. Valamit segített, hogy egyből elmentünk enni, a fejfájásom rendbejött, de az orrdugulás és fújogatás velem van azóta is : ( Nem tudom, mitől jött ki, de nagyon idegesítő.

Olyan fáradtak vagyunk, hogy egész este csak kóválygunk. Mostunk egyet, ettünk pitét jégkrémmel, mert Bill úgy látszik, minden nap süt egy párat frissen a vendégeknek.

Most pedig Takonypóci megy aludni, mert holnap is kemény napunk lesz, ezúttal a hegytetőn fogunk lenézni a völgybe, Glacier Point, Taft Point és Sentinel Point van tervbe véve.

Szívesen mentem volna még egy napot a völgyben, lehet bringát bérelni is, meg evezni a folyón, és még annyi látnivaló lenne ott is. Sokan kempingeznek, lakókocsiznak, jó lehet ott helyben lakni, de a szállásunk annyira otthonos, hogy nem cserélném el közelebbire. Kb. 50km-re vagyunk a völgytől, és 20km-re a bejáratától, erre a két napra teljesen megfelelő. Azon meg teljesen el vagyunk csodálkozva, hogy kb egy bisztró van innen tőlünk nem messze, meg egy a parkban... mit esznek az itteniek? És honnan szerzik be? Nekik annyira természetes 100km-t menni egy élelmiszerboltig... mert közelebb nem nagyon van. Szerencsére, itt fent minden van, ami kellhet, az egyszem étteremben meg finom a vacsi, szóval rendben leszünk. Innen pedig már civilizált helyekre megyünk. Ja, nemcsak térerő nincsen, hanem GPS vétel sincs. Kb mint a sivatagban, de itt legalább árnyékot találni. : )

Utazás Yosemite-be

2010-07-31T05:03:00.000+01:00

7. nap

A mai nap nem volt túl kellemes, a tegnapi után semmi kedvünk nem volt újra autóba ülni, de muszáj volt. A szállást nagy örömmel hagytuk el, egész éjjel a következő körforgásban voltunk: klíma ment, hideg lett, lekapcsoltuk, meleg lett, bekapcsoltuk megint... szakaszokban aludtunk csak. A mexikói, angolul alig beszélő tulajok minket vártak a reggelivel, amikor 9 után lementünk. Minden eléggé szedett-vedett volt, műanyag tálakon műanyag evőeszközökkel és poharakból, Balázs egy müzlit vállalt be, én meg két pirítóst. Megettük, aztán húztunk el – a Walmartba, vásárolni. Vizet, gyümölcsöt, tusfürdőt és borotvahabot, mert ezek már nagyon kellettek. Meg fülpucoló pálcikákat, amiből a legkisebb kiszerelés 500 darabos volt, szóval kb 485 el lesz dobva belőle.

11 óra volt, mire nekiindultunk végre, tankolással, tokkal és vonóval. Megint irdatlan meleg volt, megfőttünk a kocsiban, és ma még a táj sem volt olyan szép. Alig mentek a kilométerek, 540km nagyon sok egy napra, megállapítottuk. Én megint bealudtam, közben lettek fák is a hegyeken, meg egyre több növény. Bakersfield után már nagy forgalom volt végig az autópályán, és előkerültek a gyümölcsfák, kukoricások, fák, bokrok és fű. Megálltunk egy helyen enni, megint egy határ kaját elénktoltak, megint ottmaradt egy része. Ciki lenne mindenhol egy adagokat rendelni? Simán elég lenne.

Autópálya után eltévedés, GPS nemlétező utakra akart vinni, nálam elszakadt a cérna, Balázs korrigálta az utat, ennek eredményeképpen átkeltünk egy hatalmas hágón, szerpentin utakon tettünk meg 50 km-t, nagy szintkülönbséggel, teljesen félelmetes úton, és lehet, hogy feleslegesen. (VB: Dehogy feleslegesen, arra rovidebb volt es kesz.) De 6 óra után ideértünk végül.

A szállásunk egy rönkház, fenn a hegytetőn, 1 mérföldnyi köves úton kell felkapaszkodni ide. Csodás a kilátás, a ház otthonos, első pillanattól szeretjük. A házigazda, Bill, egy idősebb bácsi, és van egy segítsége, Steve, aki a ház mellett lakik lakókocsiban. Frissen sült pitével kínáltak, amint beléptünk, és minden teljesen önkiszolgáló a konyhából és a hűtőből. 6 szoba van összesen, nagyon családias a légkör. Bill vadőr volt a Yosemite-ben, ismeri az egészet betéve, adott is egy jó kis útitervet a 2 napunkra. Van egy golden retriever kutyi is, aki néha eljön felénk, ahogy itt borozgatunk a teraszon a hintaszékben. A bort Billtől kaptuk, mint nászutasok, nagyon kedves ember. Kicsit nagyothall és lomhán mozog, de tele van jóindulattal. Egy adag mosást is bepakoltunk. A szobánk kicsi és bájos, nagyon tetszik, mint ahogy az egész ház is. Nagy nappali van, kandallóval, nagy fa asztalokkal és székekkel, kényelmes, süppedős fotelekkel. A falakon mindenütt a Yosemite képei.

Az idefelé út is álomszép volt, és még nem is vagyunk a parknál. Átjöttünk a sivatagból fel a hegyekbe, át a termőföldeken, és most az óriási fenyőrdők között vagyunk. Térerő nincs, de nem is hiányzik egyelőre... élvezzük a friss levegőt, és végre itt nincs hőség, csak kb 28 fok. Bár amíg a nap sütött, itt is kemény idő volt. Milyen lehet itt élni, fent a hegyen, elzárva a világtól? A legközelebbi települések is néhány házból állnak, bolt is csak elvétve... A házak északi, skandináv stílusúak, takarosak, többnyire fából készültek, megbújnak a kanyargós út mellett, a fenyők tövében. Annyira más, mint pár száz kilométernyire innen, milyen változatos is a világ!

Death Valley

2010-07-30T07:12:00.004+01:00

6. nap

Új képeket tettem a Las Vegas/Grand Canyon albumba is, a végére!

Képek itt:

http://picasaweb.google.com/maria.a.dallos/DeathValley

Ezúttal Ridgecrestből jelentkezem, California államból. Csoda, hogy van net, annyira lementünk a térképről, de végre, végre civilizált helyen vagyunk!

Na de kezdjük elölről a napot. Reggel lustálkodtunk, és úgy döntöttünk, a szállodában reggeliztünk, akármennyire ötcsillagosak is az árak. Annyira nem is volt vészes, én krémsajtos bagelt ettem, meg Balázs rösztijét, Balázs meg egy hegyomlásnyi omlettet, utána meg pirítósokat tüntettünk el szép sorban. Kellett az energia, mert tudtuk, hogy nem leszünk ma éttermek közelében a nap nagy részében.

Reggeli után besétáltunk a Treasure Islandbe, a legközelebbi kaszinóba, hogy akkor mégiscsak játsszunk, ha már itt vagyunk. Kiváltottuk a players cardot mindketten, kaptunk 10 dollár kreditet fejenként, azzal gazdálkodtunk, tartott vagy 20 percig. Adhattak volna többet is, Laca azt mondta, 20-30-at szoktak... Odaültünk a félkarú rablók elé, nem értettük, mit hogyan kell, melyik gombbal mit állítunk be... be kellett csekkolni a kártyánkkal, meg egy dollárt be, hogy aktiváld a játékot. Odajött egy nő segíteni, de nem magyarázta túl a dolgot, ott is hagytuk, hogy majd rájövünk magunktól. A 2 centes gépeknél állapodtunk meg, persze az is csak akkor 2 cent, ha egy sorra teszel (azokról a gyümölcs meg hetes meg BAR feliratú tekerős automatákról van szó), amint többféle kombinációt akarsz megtenni, összeadódik. Meg ha megnyomogatod a MAX BET gombot, akkor a maximot felteszi neked... Balázs megnyomta nekem, de nyertem azzal is. Mázlim volt nagyon, az ajándék 10 dolláromból negyedóra alatt 36,08 dollárt csináltam. Balázs az övéből 3,90-et : ) Ketten 40 dolcsival szálltunk ki, elfogyott az ingyen kredit, fizetni meg nem akartunk érte. Bár nem mondom, hogy nem volt jó érzés, amikor beindult a gép és csilingelve számolta a kreditet, amit nyertem. A 2 centes gépen összehozni ennyit nem volt rossz pár gombnyomással. Ha lett volna még időnk, játszottunk volna még, de menni kellett a kocsiért.

A Palazzo-ban vettük fel, ami a Venetian hotel másik épülete, szintén csodaszép velencei stílusú, marha elegáns. Még mindig a Pazar szót emlegetném, az illik hozzá. Ott is berángattam Balázst, hogy kérjük már ki a players cardot, de hosszú sor állt, annyi időnk nem volt végképp... pedig ahogy az elején véleményeztem, hogy nem nagy szám az egész, engem nem tudna lekötni, nem érdekel, úgy változott meg a véleményem, ahogy felvettük a pénzt. Micsoda könnyű pénz ez! Könnyen jön, és valószínűleg könnyen is ment volna, ha maradunk. Már elképzeltem, hogy mindenhol csak kikérjük a kártyát, és aratunk... hogy milyen jól ellennénk pár napig ezzel... mindent kipróbálnánk... szóval ennyiből is lejött nekünk, milyen könnyen berántja az embert a gépszíj. Ha megadod a hitelkártya számod, onnantól nincs kontroll, nincs megállás... én is mentem volna még próbálkozni. Igyekeztem nem csalódott lenni, amikor eljöttünk a kocsival.

Automata váltós Hyundai-t kaptunk, és végighajtottunk vele a Stripen, megint lefotóztam az összes klassz szállodát, szép képek lettek nappali fényben. A Stripet el lehetne bámulni akármeddig, annyira jellegzetes és annyira csillogó, ragyogó! A legszebb patinás szállodák mellett meg mindenből ott a gagyi is. A New York hotel mögötti hullámvasút mindig megy, az is teljesen nem odaillő, de mégis része a látképnek.

A Las Vegas outletbe mentünk vásárolgatni egy kicsit, megintcsak az idő szorított, isteni boltok voltak, de csak egy párba jutottunk be, Timberland és Tommy Hilfiger vitte el az időnket teljesen. Balázsnak végre lett pár póló, nagyon jó áron, jó minőségben, és próbálta is, tetszik is neki, szóval örülök, mert sosem tudom elrángatni. Így is örült, hogy már menni kell, én meg nem győztem sajnálkozni.

Visszatűztünk a hotelbe, összeszedődtünk (a kocsit az inas tette le, mi csak leadtuk a kulcsot, ők hozták-vitték, meg lehetne ezt szokni), kijelentkeztünk, és fél 3-kor elindultunk. 1-kor akartunk, de csúszások voltak rendesen.

Elhagytuk a fények városát északról, észvesztő hőségben. A nap tűzött a kocsira, a légkondi nem sokat hűtött. Tankolás, vízzel is feltankolás, aztán irány a sivatag. A táj hamar egyhangú lett, a külvárosi motelek, benzinkutak és klubok után elfogyott a lakott terület, csak a sivatag maradt. Pár kisebb növény, a háttérben hegyek, ezeken kívül semmi. Árnyék sehol, egy teremtett lélek sehol, autó sem sok, előttünk 475km. Kicsit letörtem, el is aludtam gyorsan egyet, hogy teljen az idő.

Viszonylag hamar elértük a Death Valley-t, ahol teljesen megváltozott a táj, nem volt többé unalmas. A hegyek megnőttek, a sivatag érdekes formákat öltött, lakott település továbbra sem volt sehol. Találtunk egy rádiócsatornát, ahol minden idők legjobb rock slágerei mentek, abszolút illett az utazás hangulatához, teljes volt a road movie stílus. Légkondi ment, a nap még erősebben sütött, mint Vegasban, a hőmérséklet 40 fok fölé kúszott. Embert próbáló volt, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is, a teljes kiszolgáltatottság, hogy mennyire függünk a kocsitól... ha cserbenhagy minket, akkor ottmaradtunk. Nem sok forgalom volt, aki megmentett volna, elvétve pár autó, de nagyjából magunk mentünk. Olyan volt, mint a világ vége, a hold felszíne, mintha kihalt volna az élet, és csak mi maradtunk volna, egyedül a földön. Nem mertünk belegondolni, mi lenne, ha megállna a kocsi velünk, inkább csak hajtottunk. Tisztára Thelma és Louise utóérzés volt, én meg csendben szidtam magam, hogy minek kellett nekem ez, mint a moziban, nem is olyan jó.

Amikor kiszálltunk fotózni, az eddigi életünk legforróbb levegőjét éreztük. New York volt a bemelegítés, Vegas volt a ráhangolódás, ez meg a belecsapás a lecsóba, nesztek nektek sivatagi meleg. A szél leégette a bőrünket, két percnél tovább nem lehetett a kocsin kívül lenni. A táj kietlen, elhagyatott, keveréke a homokos sivatagnak és a nap által felperzselt szikes talajnak. A nagy semmi, akármerre néztünk, úttalan utak vezettek át rajta. A homokbuckákat váltották a köves képződmények, de annyira megfogott a látvány, ahogy váltakozott a táj, hogy nem győztünk fotózni. Beszéljenek a képek ismét, bámulatosan szép élmény-napunk volt, de rettenetesen elfáradtunk. Volt egy rész, ahol írták, hogy a légkondit kapcsoljuk ki, hogy ne forraljuk el a vizet. Kb félúttól én vezettem, ezen a szakaszon csöpögött az izzadság a homlokamról és a szememről, annyira durván meleg volt a klíma nélkül. Az út elején jártunk tengerszint alatt -190 lábon (-60m kb), aztán felmentünk 4000 láb fölé (1300m), voltak szerpentin utak, szurdokok, izgalmas szakaszok.

Death Valley után már jól haladtunk Ridgecrest felé, a naplemente még a nemzeti parkban ért minket, utána szürkületben értünk ide. A GPS olyan úton akart behozni, ami nem létezett, kicsit kétségbeestem, de azért ideértünk 9 óra körül. 6 és fél órás út volt, csak fotós megállásokkal, de nagyon megérte a kerülő (lett volna rövidebb út is ide, de itt a Death Valley volt a lényeg).

Ridgecrest egy poros amerikai kisváros, legalábbis amit sötétben láttunk belőle. Ezen a környéken mindenesetre az egyetlen nagyobb helység, sok választásunk nem volt, hol akarunk lenni. Láttunk olyan moteleket az út szélén, ahol nem mertünk volna nemhogy bekopogni, de még megállni sem. A fogadó, ahol lakunk, a legkevésbé sem nevezhető kedvesnek vagy helyesnek, de egy éjszakára megteszi. (Árban nem áll túl messze az ötcsillagos vegasi hoteltől, ami egy vicc, de nem gondolunk bele.)Tiszta és takaros, a klíma olyan hangos, hogy megőrülünk tőle, nélküle viszont nem bírható a meleg szoba. Aludni még nem tudom, hogy fogunk. A zuhany elmondhatatlanul növelte a komfortérzetünket, már elég megviseltek voltunk. Egy étterem is van itt mellette, az életet mentett, reggel óta nem ettünk. Tipikus amerikai bisztró, ahol megint háromszor akkora adagot adtak, mint amennyit meg bírtunk enni, és újratöltötték a poharainkat. A számlán viszont ott szerepelt a 15% borravaló, hozzáadva a végösszeghez. Mit lehet mit tenni, kedvesek is voltak, meg a a vacsi is jó volt, szóval inkább nem bosszankodtunk.

Még két "fontos" dolog. A kocsink automata váltós, és Balázs kétszer majdnem kiküldött minket az ablakon, amikor a féket hirtelen reflexből kuplungnak gondolta. Biztonsági öv ellátta funkcióját. Én nagyon kellemesnek találom az automata váltót, pihentető vele vezetni, bár lassabban reagál, mintha mi váltanánk. A másik szuper dolog a tempomat, csak benyomom, és tartja a kocsi sebességet, a lábam pihen, kézzel korrigálok a kormányon, ha túl gyors vagy lassú vagyok. Nagy találmányok ezek! Persze a légkondi a legnagyobb az összes közül, csak néha érezzük a torkunkat, mert sok helyen nagyon hidegre van állítva. És bárcsak halkabb lenne! Semmi se jó nekünk, tudom.

Holnap újabb 500km vár ránk, kevésbé különleges tájjal, mint a mai, de azért majd beszámolunk róla.

Grand Canyon túra - földön, vízen, levegőben

2010-07-29T02:29:00.004+01:00

5. nap

Képek itt:
http://picasaweb.google.hu/maria.a.dallos/LasVegasGrandCanyon#

Nagy várakozással néztünk a mai nap elébe is, megint az egyik csúcspontjához érkeztünk a nászutunknak, amit nagyon vártunk. Egész éjjel varázsoltunk álmunkban Mr Copperfielddel, és korán ébredtünk, nem fáradtan. Szerintem az adrenalin pörget minket ennyire, és összecsúszunk majd, amikor alábbhagy.

Reggelizni átlejtettünk a közeli plázába egy rántottás-sajtos-szalonnás szendvicsre és rösztire (csak a Wendys volt nyitva 9 előtt), aztán a Tresure Island-hez kellett mennünk, ott vettek fel a túrára. Jöttek is, aztán végigjártuk még az összes nagy hotelt, és még több embert vettünk fel, majd elhagytuk a várost, Boulder Citybe mentünk, ahol egy kis reptéren vártak minket. Megnézettek egy filmet, pont mint a repcsin, a biztonsági dolgokról, megpróbáltak eladni egy egész napos dvd-t, amit rólunk filmeznének, aztán mehettünk is.

A gép egy kis Cessna volt, 8 személy és a pilóta fért el benne mindössze, teljesen berezeltünk tőle, micsoda egy lélekvesztő. A többiek is rendesen el voltak sápadva, de simán ment minden, a felszállás és a landolás is, csak amikor néha a szél dobott rajtunk egyet, akkor nyeltünk nagyokat csendben és markoltuk a karfákat. A pilótánk jó fej volt, és volt audio guide is a gépen, egy telefon-szerűségen benyomtuk a gombot és hallgattuk a fülhallgatókon, hogy mit látunk. Az elején a Hoover-gát el is suhant szinte nyomtalanul, addigra még a gépet se vettük elő, csak sokkban ültünk a repüléstől. Lenéztünk, ott volt, aztán már csak a Lake Mead látszott. Balázs látott többet a bal oldalon, én csak bámultam a kopár hegyeket, a semmiben futó utakat, a hegyes sivatagot.

Egy kicsi terminálra érkeztünk meg a kanyon szélén, ahol nagy élet volt, több társaság is oda érkeztette az embereket és szortíroztak szét minket aszerint, hogy ki hova megy ezután. Olyan volt, mint egy mini reptér, check-in pultokkal, és shoppal, kevesebb székkel és emberrel, lekicsinyítve. Mi beálltunk a helikopteres sorba, lemértek minket, és beosztottak egy helikopterbe egy másik párral. Kisbusszal kivittek, beszállítottak, aztán húztunk is el, nem volt idő feleszmélni sem. Mi a másik lánnyal elöl ültünk a pilóta mellett, a fiúk meg hátul. Kamera nálam volt, videót és képeket is csináltam, de leginkább összecsináltam magam, ahogy felemelkedtünk, majd lesüllyedtünk a kanyon sziklái közé. Rettenetes látvány volt, ahogy berepültünk, és landoltunk a Colorado partján, ahol kb semmi nem volt. Kiszállás, tereltek lefelé a folyópartra a motoros csónakokhoz. A hajós emberünk jó fej volt, fotózott minket kérés nélkül is, elmesélt és mutogatott mindent, és vitt egy kört a folyón. Ott végre jó idő volt, kis szellő fújdogált. Szerencsénk volt az idővel, mert nem volt tűző napsütés egész nap, hanem felhős volt az ég. A képek nem lettek olyan élesek, mint lehettek volna, mi viszont nem égtünk el elevenen a napon – bár most felfedeztük, hogy így is kaptunk egy kis színt, név szerint pirosat : ) Nem vészesen, de érezzük, hogy húz a bőrünk.

Hajókázás után várakozás a helikopterre, a forró és levegőtlen kanyon szélén. Fojtogató volt a hőség, és nem jöttek egy darabig. A felfelé repülés is szuper volt, közel mentünk a sziklákhoz rendesen, visszavittek a terminálra.

Onnan buszra szálltunk, első állomás az Eagle Point volt. Híresen szép a kilátás onnan, és ott épült meg 2007-ben a Skywalk nevű üvegfolyosó, ami kinyúlik a kanyon fölé és átlátszó az alja. Nem álltunk sorba érte, nagyon kicsinek tűnt, meg sok csalódott leírást olvastunk róla a neten, inkább kihagytuk. Mellette szerintem ugyanolyan szép volt a kilátás.

A következő busszal átmentünk a másik kilátó ponthoz, Guano Pointra. Ez valami bámulatosan szép volt, lélegzetelállítóan gyönyörű, de beszéljenek a képek helyettünk, sokat csináltunk. Kisétáltunk egészen a szélére, de a tátongó mélység elrettentett, óvatosak voltunk.

Szintén itt volt ebédünk, az indiánok jót főztek (ez az egész ugyanis a Hualapai indiánok területe, mindenhol ott voltak és irányították az embereket), sült csirke volt párolt zöldségekkel és rizzsel, csöves kukorica és csokis süti, meg chilis bab mint köret, de azt nem ettük meg. Kiadós volt, jóllaktunk, a kanyonra néző padokon ettünk.

Utána még vettem egy indiánok által árult (és készített?) nyakláncot, aztán buszoztunk vissza a terminálra. Még mehettünk volna egy ranch látogatásra, de minden nem fért bele, időre jöttek értünk. Visszarepültünk a kis fedelessel Boulder City-be, és visszaszállítottak minket a szállodába. Most itt heverünk lesülve és fáradtan, még valami vacsi kellene, meg talán az úszómedencét is felkereshetnénk... kaszinózás sem volt még, de most a hátamra se kívánom a Strip és a kaszinók nyüzsgését, inkább csak pihi. Különben is, csupa európai helyet másolnak csak, azokból is már láttam csomót! Róma, Párizs, Monte Carlo, Velence... saját ötletük egy sincsen??? : ))

Csodaszép helyeken jártunk ma, az elmúlt napok élményei kavarognak bennünk, kicsit olyan érzés, mintha már nem tudnánk többet befogadni!

Nos, a mai este is elment... voltunk plázában nézelődni és vacsizni (csak gyorskaját), meg boltban - véletlenül találtunk egyet, eddig nem láttunk sehol sem -, ahol jól bevásároltunk holnapra, az autózásra (alma, keksz, víz, stb). Utána akartunk bemenni a Treasure Islandbe kaszinózni, de két szatyorral a dög melegben nem volt kedvünk. Gondoltuk, majd itt a mi hotelünkben, a Trumpban... hát, a pofáraesés kétszeres volt, mert kaszinó nincs (!!!), az úszómedence meg bezárt (!!!). Csak azért nem panaszkodok, mert tul.képp jólesik itt tunyulni az ágyon és nem csinálni semmit...

Las Vegasban

2010-07-28T16:06:00.001+01:00

4.nap

Reggel még lementem egyet sétálni a blokkok körül, ahol laktunk... csak úgy még egy kicsit beszívni a manhattani levegőt... maradtam volna még. Ettem egy krémsajtos bagelt, frissen sültet, és búcsút vettem a várostól. Taxival mentünk ki JFK 3-as terminálra, innen mennek a Delta járatok. Ami csalódás volt, később is indultunk egy egész órával minden különösebb ok nélkül, és minden, de minden fizetős volt. A kaja alapból, aztán a filmek, sőt még a fülhallgató is hozzá... A transzatlanti járaton ezeket adták! Grrr... bosszantó volt. Hosszú is volt a 4 és ¾ óra így!

Vegasban volt wifi a McCarran reptéren, kicsit leroskadtunk, hiába, az ember lánya nehezen van meg a világháló nélkül. De aztán elvonatoztunk (!) a csomagokért, új bőrönd épségben megjött, majd shuttle busszal behoztak a hotelünkig.

Mindent szájtátva néztünk, minden hatalmas, monumentális, káprázatosan elegáns, nagystílű és ahogy a filmekben láttuk. Ha egy szóval kellene illetnem: Vegas PAZAR. Még nappal is ragyog a város, de bármerre elnézünk, látjuk a hegyeket a háttérben, látszanak a határai. Itt csak a Strip és a környék viszi a prímet, a többi csak toldalék, utána meg a nagy kietlen semmi. A hotelünk, a Trump International nem a Stripen van, hanem kb 300 méterre tőle, az északi részen. Aranyszínű, magas hasábépület, minden márvány és arany és csillogó csillárok, nagyon elegáns, de legyen is, ha már 5 csillagos. A szobánk egy stúdió lakás, kis konyha résszel, a fürdőnk mint egy táncparkett. Lepakoltunk, kicsit kifújtuk magunkat, aztán irány a Strip. Az a 300m, ami odáig kellett, az gyilkosnak bizonyult. Ilyen forróságot még életemben nem éreztem, száraz hőség tépi az ember bőrét, de úgy, hogy nem lehet kibírni 5 percig sem, bemenekültünk az első bevásárlóközpontba. Ott ettünk egyet, aztán mentünk tovább. A légkondis helyeken lehet csak megmaradni, ki-be cikáztunk minden ajtón. Bementünk a Venetian-be, elállt a szavunk ismét, a tökéletes velencei hangulat másolata, házakkal, amikben az üzletek vannak, utcákkal, erkélyekkel, vendéglőkkel, kanálissal és gondolásokkal, mindezt a kék bárányfelhős ég alatt!! Mekkora illuziója annak, hogy szabad téren van az ember, annyira hihető! És persze árulnak murano-i és burano-i kristályt, maszkokat meg egyéb velencei dolgokat. A boltokban nekem nem ismert márkák vannak, árak nélkül, ezért csak nézelődtünk, fotóztunk. Besétáltuk egy részét, de mindegyik hotel egy labirintus, nincs kijárat jelzés, elveszettek vagyunk nagyon mindenhol. Kaszinókkal tele vannak, de már a reptéren is voltak, meg öcsém szerint a benzinkutakon is vannak! Valahogy ez a része nem fogott meg, hogy játsszak. Kihagytam a lényeget! A reptéren is volt jegyiroda az itteni show-kra, Cirque du Soleil, Michael Bubblé, meg még sok minden volt a kínálatban, de én megláttam, amit akartam, és bár nem beszéltük meg, hogy van-e keret erre, de nem volt kérdés, nekem látnom kell David Copperfieldet! Vettünk is jegyet estére az MGM-be, pont szerencsénk volt, hely is volt még, és aug. 4-ig van itt Vegasban... hihetetlen izgalmas ez nekem! Balázs nem tiltakozott, őt is érdekelte, persze nem úgy zsizseg, mint én : ) Bementünk a Caesar’s-ba is, ott meg minden római dizájn, szobrok, szökőkutak, kis terecskék, szintén olaszos vendéglők, boltok, és sok-sok játékautomata. Valahogy kikeveredtünk, elmentünk még a Bellagio elé, aztán fogtunk egy shuttle-t vissza a hotelhez. Itt meg szépen elnyúltunk az ágyon és elaludtunk egy pillanat alatt. De órát húztunk, 9-kor el is indultunk, shuttle a Ceasar’s-ig, onnan taxi az MGM-ig (Metro Goldwyn-Mayer), fél 10-kor be is ültünk, 10-kor kezdődött.

A show fantasztikus volt, lenyűgözö élmény, David sármos pasi, olyan kisugárzással és karizmával, ami kevesekben van meg... humoros, könnyed, laza stílusú, megnevettetett és szórakoztatott, a trükkök a tőle megszokottak voltak, átment a ventilátoron és felbukkant a terem végében, embereket tüntetett el, akik szintén máshol bukkantak fel, egy kacsát mozgatott át máshová... érkezés úgy volt, hogy betoltak egy lepellel borított dobozt, és felbukkant benne egy Harley-stílusú motoron. Ahhhh!! Táncoltatott nyakkendőt és papírzsebkendő gombócot, foglalmam sincs hogyan mozogtak maguktól, mindent áthúzott rajtuk, körülöttük... Mindig mászkált a sorok között, embereket onnan hívott be, egész közelről is láttuk, mellettünk ment el. Volt skorpiós kártyatrükk, gyűrűeltöntetés, és átment acélfalon is. Meg belefeküdt egy ládába, és összecsúsztatta magát kicsire! A lába és a feje kint volt, fel nem foghattam ezt sem! Ez így elmondva talán nem érdekes, de egyszerűen az ember nem tud hinni a szemének, annyira képtelen dolgokat csinál meg! Bírtam, hogy nem látszott rajta, hogy unná, elege van, századszorra csinálja, gépies lenne... úgy tűnt, hogy ő is élvezte, az emberekkel a szokásos jópofa stílusban társalgott, egyáltalán nem betanult poénokat nyomott, inkább a helyzet adta őket... igazi profi, nem tudok mást mondani. Ilyen egy igazi showman, könnyesre nevettük magukat, és szájtátva-lélegzetvisszafojtva bámultunk, izgultunk, hitetlenkedtünk. Másfél órás volt, egy percig sem unatkoztunk, ez az ember egy élő legenda. Balázsnak is nagyon tetszett, örültem neki, hogy osztoztunk az élményen, hiszen egyetlen szó nélkül beleegyezett, hogy menjünk, pedig nem volt a legolcsóbb a jegy!

Hazafelé sétáltunk a Stripen, a fényekben gyönyörködtünk, középső-délebbi részét láttuk most, mint délután... ez egy őrültekháza itt. Öcsémnek való, akitől kaptunk sok jó tanácsot, hogy váltsuk ki a players cardot, azon van kredit, amivel játszhatunk, hogy nézzük meg a dealeket a spyonvegas.com-on, és menjünk ingyen banánért és vízért a Ceasars tetőteraszára. Persze, ezek nem történtek meg, de mi így is élveztük a magunk módján Vegast. Csak ez az égető forróság ne lenne, még éjszaka is.

New York-i napjaink

2010-07-27T21:44:00.005+01:00

A vegasi reptéren lógunk a neten, de mennünk kell a csomagokért. Ez is egy nagyon más világ... :)

1. nap

Képek itt:

http://picasaweb.google.com/maria.a.dallos/NewYork

Megérkeztünk épségben a Nagy Almába! Vasárnap reggel van, a helyes kis szobánkban heverek, és próbálok gépelni a kis laptopon, ami nem is olyan egyszerű! Z és y keveredik, az ékezetes betűk nincsenek ráírva a gombokra...

Hát, túléltük. Éciék kivittek minket a reptérre, 9-re jöttek értünk, kint voltunk fél 10-re. Egyből mentünk is becsekkolni, ott már jöttek is a securitys kérdések a csomagról, meg a jegy. A röntgen után mentünk is a kapuhoz, kitöltöttünk egy vámos papírt, amit itt az USÁ-ban adtunk le a reptéren, aztán mentünk a bevándorláshoz. Ez mindig rizikós, hogy van-e sor, menni kellett, hogy nehogy ne jussunk be... hát nem volt egy fia lélek sem. Külön mentünk, aztán összetereltek, mondván, hogy egy háztartás vagyunk. Egy tök flegma és bunkó fekete nő kérdezett minket, nem lehetett érteni, amit mondott, de igazából nem volt vészes, van-e vissza jegyünk, hol szállunk meg, együtt megyünk-e vissza, és hol lakunk. Közben ujjlenyomatot vett és a szemgolyónkat beszkennelte – Balázs szerint csak sima fotót csináltak. Pecsét az útlevélbe 3 hónapos dátummal (annyi a turista vízum), aztán go befelé. Fél 11-kor bent voltunk, a gép fél 1-kor indult... és nincs ott semmi. Egy büfé, nagy sorral, ott ettünk egy szendvicset, aztán csak néztünk ki a fejünkből, elég időnk volt parázni a repülésen. Én a telefonomról írogattam emailt anyunak és apunak, meg próbáltam netezni. A laptopot nem akartuk meríteni, unatkoztunk jó sokat... utána meg fel a gépre, elszörnyedés a kicsi helyen, nagyobbra gondoltam. Párnát, takarót adtak, azt se tudtuk hova tenni... 2-3-2 elosztásban vannak a sorok, mi szerencsére nem középen a 3-asban voltunk, hanem egy szélső kettesben. Monitorok voltak az előttünk lévő ülésben, mindenkinek a saját kis képernyője, ez segített elviselni az utat. Megnéztünk két filmet fejenként (különbözőket!), amit a zaj és a felirat hiánya miatt hébe-hóba értettünk (hehe). Balázs direkt olyanokat választott, amiben főként csak lőttek, én meg romantikusakat. Közben jött a kaja, ami finom volt, csirkehusi friss salátával, öntettel és gombás rizzsel, meg bagett vajjal, és kekszek. Italt is kaptunk, azzal többször kínáltak, wc-re is könnyen mentünk, nem voltak sorok. Néha felálltunk járkálni, meg játszottunk az utastársak ellen kvízjátékot. Egyszer nyertem is egy 20 kérdéses partit! Teljesen amerikai kérdések voltak egyébként. Hoztak pizzát és jégkrémet is kaptunk, teletömtek! Az út a repjegyen szereplő 7 óra 20 perc helyett 6 és fél óra volt, a vége felé láttuk Long Beachet (tényleg iszonyat hosszú!) meg kis szigeteket, földnyelveket, strandokkal, hidakkal.

JFK reptéren a legjobb dolog az volt, hogy minket, a Dublinból érkezőket eltereltek egyből a csomagokhoz, kikerültük az őrületesen hosszú sort az ottani bevándorlási hivatalnál! Mindenféle ember, rengeteg kapuhoz, sok hurokban felsorakoztatva várakozott. Jó volt, hogy mi ezt Dublinban letudtuk. A csomagra várni kellett vagy félórát, akkor is sérülten kaptuk meg... :( Kiszakadt az egyik sarka, teljesen kiáll a drót, a ruha kicsit kilóg. Nem a cipzár, nem a varrás, hanem az anyag. Próbáltunk reklamálni, egyik helyről a másikra küldtek minket, senki nem tudta, jár-e valami kártérítés, de úgy tűnt, nem lesz az egészből semmi, hagytuk is egy óra után. Kiléptünk a légkondis épületből és megcsapott a 35 fok (95F)... iszonyú forró a levegő!!! Taxiban jó volt, bámultuk a házakat, a kocsikat, mindent, aztán amikor feltűnt a manhattani panoráma, elállt a szavunk, hogy tényleg látjuk ezt!

A hotelünk jó helyen van, és szép is, a 14.-en lakunk, a folyóra látunk rá. A 16.-on van egy klassz tetőterasz és bár, egyelőre fotózni mentünk csak fel. Becsekkoltunk, itt 5 óra volt, ami Dublinban már este 10. Elindultunk mászkálni, ugye bőröndöt kell venni most 2 napon belül... idegesítő. Manhattanban az árak meg... nem akartam volna erre költeni, pláne nem itt és most. De így legalább bementünk a Macy’s-be, ami a világ legszebb áruháza!! 9 emeletes, gyönyörű, csillog-villog, szívesen elidőznék benne... de ugye bőrönd... a 9. emeleten. Régies, fa mozgólépcsőkön mentünk fel 9 emeletet... itt ilyenek a méretek... egyelőre nem vettük meg egyiket sem, ma is megnézzük. Ezen kívül csak sétáltunk, időről időre benézve valahová, mert nem lehet bírni a hőséget. Starbucks gyümiturmix volt, meg Swatch volt a Times Square-en. Ennyi embert, mint ami ott van! És ahogy sétálsz az utcákon, hangyának érzed magad a bolyban, a hatalmas épületek között! Némelyik az a tipikus patinás régi épület hatalmas kapuval, díszített bejárattal... és mindenhol taxik. Lejártuk a lábunkat, nem is mentünk messzebbre, mint a hotel éttermébe vacsizni. Este 9 körül, ami dublini éjjel 2 óra, nekem a fejem lefittyedt rendesen... alig bírtam ébren megenni a salátát, ami kb kettőnknek elég lett volna. Sültkrumpli szintén, maradt is ott a fele mindennek, de Balázs a husit kiette belőle. B mini burgereket rendelt, ami előétel, és tökéletesen elég is volt. Aztán elájultunk, légkondi ment egész éjjel 24 fokon, így ki lehet bírni, csak hát zajos kicsit. De anélkül nem lehet megmaradni. Most indulunk, ma kicsit alábbhagy a meleg, eső is lesz, azt mondják a hírekben.

2. nap

A mai napot Manhattanben töltöttük egy az egyben, el se hagytuk a szigetet. Reggelit nem kívántunk, mentünk az Empire State Buildinget megnézni. Közel van, pár blokknyira tőlünk, odaértünk 10 óra körül, de már voltak sokan. Ott mindig vannak, azt hiszem. Volt előre foglalt jegyünk, de így is millió helyen kanyarogtattak minket egyik helyiségből a másikba, birkaként mentelve a tömeggel. Nekem már elszakadt a cérna, kezdtem a magamét, hogy minek jöttünk ide, stb, de amikor felértünk, a látvány mindenért kárpótolt. Szikrázó napsütésben a lábunk előtt hevert Manhattan... látszottak a híres épületek, a Szabadság-szobor, a folyó, a Brooklyn-híd, a Central Park fái, a Macy’s, a Chrysler Building, meg az icipici sárga taxik a sugarutakon, mint apró bogarak. Fotóztunk is sokat, bár nem tudom, mennyire adja majd vissza, élőben csodás volt. Lefelé is kanyarogtattak minket egy darabig, de ott már nem zavart.

Egy amerikai jellegű bárban ebédeltünk a torony tövében, a két jellemző dolog megint az volt, hogy finom és rengeteg. Csirkehusit ettünk párolt zöldségekkel szójaszószos szaftban rizzsel, de megint annyit adtak, hogy ott kellett hagyjuk egy részét. Desszertig itt Amerikában nem fogunk eljutni sohasem...

Metrót fogtunk a déli csücsökig, a Battery Parkba mentünk, ahonnan a kompok indulnak a Szabadság-szoborhoz és Ellis Islandre. Irdatlan sorok, várakozás, mire odakerültünk, mondták, hogy a legközelebbi komp, amire van jegy, másfél óra múlva megy. Ezért holnap reggelre vettünk, a 9 órásra.

Fülledt hőség volt ma is, alig lehetett kibírni kint. Vásároltunk egy telefont, Lacával és anyuval beszéltem, mialatt a Wall Streeten sétáltunk. Elég nyugis volt a környék, vasárnap lévén. A Ground Zerohoz is elmentünk, ami egy nagy építkezés, semmi több. Emlékmű sincs, vagyis mi nem találtuk, de akkoris Lacával dumáltam. A Century 21 nevű bevásárlóközpont ott van mellette, ott lerendeztük a bőröndöt. Szépet sikerült venni, jó nagy is, és féláron volt, Pierre Cardin márkájú. Megeredt az eső, szépen esett, mialatt a metróig elhúztuk, de meleg eső volt. Itthon Balázs maradt pihenni, én meg eső ide, eső oda, egyszer vagyok Manhattanben, mentem shoppingolni. Vettem pár dolgot, semmi túlkapás, inkább csak élveztem, hogy az utcákon korzózom, figyeltem az embereket, folyamatosan felfelé bámultam az épületekre, néztem az árusokat, a boltokat, a kajáldákat, ittam magamba a látványt. Aztán hazajöttem, és Balázzsal sétáltunk egyet, éttermet keresve. Be merjem vallani, hogy egy ír pubban köttöttünk ki, ami a Galway Hooker névre hallgat, és isteni menüjük van? Jót ettünk, olcsón, megint megmaradt a fele, és örült a pincér csajszi a Bank of Ireland-es hitelkártyánknak. Az éjszakai fények csodaszépek, a tetőteraszról nyomtunk pár képet is.

Manhattan tényleg a világ közepe, és New York sohasem alszik. Mintha mindig minden nyitva lenne, és pörög a város. Klassz hely, szívesen lennék itt pár hetet vagy hónapot. Itt élni, az nem jönne szóba. A környék, ahol lakunk (Murray Hill), különösen tetszik, az utcákon fák vannak, a házak szépek, patinásak, rendezettek, és bár lüktet a város körülötted, mégsem zavaró. A közlekedés egyébként szuperül meg van oldva, metrók, buszok mennek, hidak és tunnelek kötik össze Manhattant a többi városrésszel. De ide nem kell autó, itt taxival kell menni, ahogy Carrie Bradshaw tette a Szex és New Yorkban. Én is majdnem elcsábultam, amikor mentem vissza a városba, és szakadt az eső. De inkább futotttam a meleg esőben, el is áztam, és vettem egy ernyőt a legközelebbi boltban. Vicces volt, berontok egy boltba csurom vizesen, kérdezem a nénit, hogy árulnak-e esernyőt. Közben nézem a macskákat a bolt közepén, erre a néni megszólal: „This is a pet shop honey. We don’t sell umbrellas here.” „Ah, I see.” Mindezt azután, hogy tisztáztuk, hogy a „brollie” az „umbrella”. Ha-ha ...

3. nap

Ma reggel minden gond nélkül felkeltünk időben, 7 óra körül, és oda is értünk a Battery Parkba a 9 órás kompra. Azért sajnos volt-van egy kis bánat, a kistáskámból elvesztettem az ezüstláncomat két medállal, egyik szívecske, másik lóhere volt. Igyekeztem elhessegetni az efelett érzett szomorúságomat, nem akartam, hogy elrontsa a napunkat. Sajnos a bagel-es reggeli is elmaradt, helyette egy almás danisht (péksüti) toltam be útban a Grand Central pályaudvar felé – ott van a hozzánk legközelebbi metrómegálló. Az idő kicsit enyhült, kellemesen meleg volt, de délutánra megint beindult.

A komp a Liberty Islandre ment először (közben tesómtól érkezett a telefon, hogy úgy néz ki, nem jönnek mégsem New Yorkba, de még eldől), ahol a Szabadság-szobor van. Szépen elhajóztunk előtte, lőttünk sok fotót, majd ugyanezt megcsináltuk a szigeten is, körbesétáltunk. Szép kilátás nyílik Dél-Manhattanre, csak az ikertornyok hiányoznak... amikor itt van az ember, akkor nagyon elkap az az érzés, hogy mennyire szerves részei lehettek a manhattani panorámának (Manhattan Skyline), ugyanúgy, mint a többi ikonikus épület, mint pl a Chrysler Building, ami a kedvencünk. Az ikertornyok nem voltak szépek, de azzal, hogy ledöntötték őket a város szívében, nagyon megmutatta, milyen sebezhető is Amerika.

Nem sok minden van a szobor szigetén, ezért mentünk is át Ellis Islandre, ami mellette van, és kicsit nagyobb. Itt van a bevándorlási múzeum; a 19-20. század fordulóján ide érkeztek meg az emigránsok a világ minden tájáról, ezt mutatják be képekben, hanganyagokkal, nagyon érdekes volt.

Ezután visszakompoztunk Manhattanbe, és fogtunk egy metrót északra. Ebédelni mentünk a Maze étterembe (Gordon Ramsay New York-i étterme), ezt kaptuk Sanyitól nászajándékba. Az étterem az Upper West Side-on van, gondoltuk, nincs messze gyalog, de majdnem elájultunk a melegben felfelé a Fifth Avenue-n. Sok az a 12 háztöbnyi gyaloglás, és akkor még csak a kelet-nyugati utca van meg, menni kellett még nyugatra is. Elhaladtunk a Saks, a Tiffany, a Cartier, a Versace, a Louis Vuitton és a Fendi mellett – Balázs: „te tudod ezeket, nekem mindegyik egy bolt”. Hát nekem nem, csak bámultam a kirakatokat. A St Patrick templomba bementünk, csodaszép volt, kicsit engem a Stephansdomra emlékeztetett azokkal a hosszúkás mintájú oszlopokkal. Éppen mise volt, úgyhogy mentünk is kifele. Itt a St Patrick római katolikus templom, míg Dublinban protestáns. Érdekes, nem? Sok ír pub mellett is elhaladtunk a környéken. Az írek azért szépen felépítették nekik ezt a várost, lenyűgözőek azok a képek a munkásokról a magas gerendákon, ahogy építik a felhőkarcolókat.

Az étterem szuper volt, teljesen el voltunk tőle ájulva. Csak maga Gordon hiányzott, de minden más tökéletes volt. Annyira finom és elegáns volt a hely, a kiszolgálás, a látvány... a vizünket mindig újratöltötték, a jeges tea igazi tea volt sok jéggel és citrommal. Balázs pisztrángot evett gnocchival, az nem volt valami hatalmas adag. Én vacilláltam a cobb salad, a csirkés cucc, a London burger és a fish and chips között, végül a fish and chips győzött. A cobb salad az itteni kedvencem, mindenhol adják, a következőkbül áll: zöld saláta, paradicsom, grillezett csirkecsíkok, bacon darabok, cheddar sajt, főtt tojás, avokádó és kék sajt (ez utóbbit én nélkülözni szoktam). Isteni! A fish and chipsben sem csalódtam. Nem volt zsíros, ropogós volt a panír, a hal tökéletes volt, fehér húsú, szálkamentes, nagyon finom, nem tudjuk, milyen fajta. Tartár, sültkrumpli is jó volt, nem zsíros. A desszertek igazi kompozíciók voltak, ízkavalkád a javából, nekem csokis krém volt, nem édesen, hanem pikánsan, alkoholos fagyival, pereccel (csakúgy, mint a New York bagel vagy a New York cheesecake – krémsajttorta, a New York Pretzel – perec is tradicionális), tojásfehérje-habbal és mogyoróvaj-morzsákkal. Balázs répatortát kért, fagyival és ropogós mogyoróva. Kihoztak egy gyertyát egy gombóc fagyival és csokifelirattal, hogy Congratulations – biztos Sanyi írta nekik, hogy nászutazunk. Hagytunk borravalót rendesen – nekem ez is fura, hogy számla jön, kártyát beleteszem mellé, elviszik, lehúzzák, aztán kapok egy papírt, amin kitöltöm a tip (borravaló) rovatot és a végösszeget, aláírom, és mehetek. És ők utána annyival terhelik meg a kártyát. Aztán a menedzser odajött, hogy megmutatná a konyhát. Bevitt minket, elmondta, mit hol csinálnak, mi csak néztünk kerek szemekkel, aztán nagy zavarunkban le is léptünk, fotót meg elfelejtettünk. Bezzeg a mini ketchupról csináltam!

Megint kikerültünk a hőségbe, nem sok kedvünk volt, de elmentünk a Central Parkba. Órákig lehetne benne bolyogani. Szép, olyan, mintha nem is a városban lenne az ember, sok ember napozik, sétál, biciklizik, megy az élet... mi a feléig jutottunk, aztán megegyeztünk, hogy a másik fele is biztos csak park, menjünk haza. Az sem volt rövid, kimentünk az oldalán, el a Metropolitan múzeum előtt, lefelé 6 utcát (83.-tól a 77.-ig), keresztbe hármat (Fifth-ről a Madison és a Park Avenue után a Lexingtonra, ez a mi utcánk), aztán metró, és onnan még haza 4 utca (42.-től a 38.-ig). Tájékozódni nagyon könnyű, az utcák számozva vannak, K-NY irányban vannak a számosak, É-D irányban a kisebb számok és nevek, mint pl Lexington, Park, Madison, Fifth, Sixth és Seventh és így tovább a Tenth-ig. A Fifth Avenue a választóvonal, onnan keletre minden East akárhányadik, nyugatra meg West akárhányadik. Szintén logikusan északon van az Uptown, annak jobb és bal fele az Upper East Side és Upper West Side, van Midtown, ahol mi lakunk, és Downtown a déli rész (itt meg Lower East Side és Lower West Side van). Itt kicsit megbomlani látszik a utcák párhuzamossága és rendszeressége, ez még a régi világban alakult ki így. A középső részek nekünk kimaradtak, pedig állítólag jópofák, Little Italy, Greenwich és Soho, erre kellene még egy nap.

Még ami hátravan, Balázsnak hotdog az utcai árusoktól! A Brooklyn Bridge-et sem láttuk még, de legalább lesz miért visszajönni!

Amíg ezt megírtam, ki is pihentük magunkat, ettünk egy kis gyümölcsöt (imádom itt a boltokat és a kajáldákat!), lassan mehetünk még egyet utoljára tekeregni.

Második felvonás. Voltunk egyet tekeregni, lemetróztunk délre a Fulton Streetre, és kisétáltunk a folyóhoz (East River) a Pier 17-re. Ez a legutolsó rakpart a Brooklyn-híd tövében, szépen lehetett látni onnan Brooklynt a túloldalon és a hidat. Maga a Pier 17 olyan, mint egy kis tengerparti városka, hajókkal, szakadt kajáldákkal, piaccal, mintha megállt volna ott az idő. Elég kontrasztos a háttérben a pénzügyi negyed felhőkarcolóival, de egész Manhattanre jellemző ez a stílusbeli különbség szorosan egymás mellett: krómosan csillogó, égbe nyúló hipermodern üvegcsoda mellett, vagy annak árnyékában egy régi templom, vagy kétszintes bérház.

Utána visszamentünk kicsit bámészkodni a Times Square-re, néztük a villódzó fényeket, hömpölyögtünk a tömeggel, fotózgattunk, és ettünk hotdogot. Hazafelé vettünk donutot is (fánkot), meg egy szelet pizzát.

A séta alatt nosztalgikusan figyelgettem körbe, igyekeztem mindent az eszembe vésni, hiszen holnap elhagyjuk a várost. Maradtam volna még pár napot szívesen, bár tény, hogy itt ez a hőség nem túl ideális. Most este 9 van, Dublinban éjjel 2, otthon éjjel 3. Holnap Vegasba repülünk, megint 5 és fél óra repülés, lassan lemegyünk a térképről! Ott most este 6 óra van, tehát otthontól -9 órányira leszünk. Elhagyjuk Manhattant, de vár ránk a Strip csillogása, a szállodák, a kaszinók és a showbiznisz fellegvára!

Amerika!

2010-07-22T09:27:00.000+01:00

Tobben kerdeztek, izgulunk-e mar... es most, 3 nappal elotte mar azt tudom mondani, hogy igen. Eddig meg mindig tavolinak tunt az egesz utazas, az otthoni meleg Balcsirol almodozom, anyu tejfolos lecsojarol es gyumolcslevesrol, mama kerti zoldborsojarol, az eprekrol es a cseresznyerol, az utobbi par napban viszont mar a felhokarcolok, a Grand Canyon sziklai, a Hoover-gat es a Lake Mead, a Death Valley, az El Capitan a Yosemite NP (Nemzeti Park)-ban es a kaliforniai strandok jarnak a fejemben.
Foglalgatjuk a dolgokat, New York-i ettermeket keresgelek, nezegetjuk a kompokat Liberty Islandre, es nagyjabol beszelunk a napokrol, hogy fognak telni. Megegyeztunk, hogy nem kelunk koran, hacsak nem kell autoznunk sokat aznap... hiszen vegulis ez egy nyaralas lesz! Szombaton 12:30-kor indulunk Dublinbol, es 14:30-kor erkezunk a Nagy Almaba. Ebren kellene maradnunk estig valahogy, hogy ejjel aludjunk, es atalljunk az ottani idore. Nehez lesz elhagyni a hotelszobat, az biztos!
New Yorktol azt varom, hogy lenyugozzon... mint a filmekben, felhokarcolok, tomeg, csillogas minden mennyisegben. Balazs hotdogot akar enni a Wall Streeten, en a Central Parkban szeretnek setalni. O a Szabadsag-szobrot szeretne latni es felmenni az Empire State Building tetejere, en vegigsetalni a Fifth Avenue-n, benezni a Bloomingdalesbe, a Macysbe, es a Saksba, no meg a Ground Zeronal a Century 21 nevu bevasarlokozpontba. Karl kollegam elt NY-ban, vele sokat beszelgettunk rola, kedvet csinalt hozza. Szerintem tipikusan az a hely, amit latni kell, de nem elheto, annyira zsufolt.
Aztan Vegasba repulunk, irtozatos hosegre szamitunk, 42 fok volt tegnap, Balazs megnezte... jo lesz nekunk a legkondis szobankban az otcsillagos Trump Internatinalben. Este maszkalunk a Stripen, ha tudunk, elmegyunk valami show-ra is. Masnap jon az egyik csucsa az utazasnak, a Grand Canyon tura. Hezitalunk, hogy mit is foglaljunk... helikopter az eredeti terv, viszont en szerettem volna egesz napos programot. A helikopteres turak kb 4 orasak, de alacsonyabban repulnek, mint a kis repcsik, jobb a latvany. Ezeket az elozo resztvevok irasaibol tudjuk, bongesszuk oket mar egy ideje. Az egesz napos turak viszont tartalmaznak programot is, vagy egy ranchlatogatast, egy hajokazast a Colorado folyon, esetleg a Skywalk-ot (uvegfolyoso a kanyon folott, korbe lehet menni a nagy melyseget latva a labunk alatt), vagy a Hoover-gat megtekinteset. Engem ezek is erdekelnenek, barmelyik, szoval meg el kell dontenunk, mit akarunk.
Vegasban nem sokat akarunk jatszani, de azert ki szeretnek probalni egy pokert.
Utolso napunkon felvesszuk a kocsit, es nekiindulunk a kb 1000km-es utnak a Yosemite Nemzeti Parkba. Erre 2 napot szantunk, az eredeti terv az volt, hogy szallast nem foglalunk, majd beterunk valahova, de aztan beijedtunk, hogy valami remes motelban vegezzuk a Bates vagy a Mansion csalad tarsasagaban, ezert tegnap foglaltunk egy ejszakat megis. Az ut felenel, kb 500km tavolsagra van Ridgecrest, ahol Balazs felfedezte, hogy van par shop, etterem es egyszeru szallasok. Nem sok lakott terulet van arrafele, foleg nem a Death Valley-ben, ami nemzeti park is amugy. Sajnos nem tudunk ugy menni, hogy naplementet vagy napfelkeltet lassunk ott, idoben nem jon ossze sehogysem, mert tul kozel van Vegashoz, es haladnunk kell. Azert remelem szep lesz igy is. Lenne amugy egy rovidebb ut, 700km Yosemite-ig, de az az ut atvezet a Sierra Nevadan, telen le is van zarva, nem merjuk kockaztatni, hogy 600km utan kiirjak, hogy fordulj vissza :).
Yosemite-ben kb 50km-re van szallasunk egy kis csaladi B&B-ben, ez volt a legkozelebbi, ami elerheto volt. A parkban levo hotel teljesen fullon volt, nem volt szoba szinte egesz nyarra, neztem meg az elejen tobb idopontot. Ez a haz viszont az erdo kozepen lesz, semmi infrastruktura a kozelben... huh... A helyiek majd szerintem fel lesznek szerelkezve terkepekkel es utvonalakkal, nem is terveztunk elore semmit a Parkba, majd ott eldontjuk, mit csinalunk a ket napban. Lelegzetelallitoan szep lesz, az biztos.
Utana Napa Valley fele vesszuk az iranyt, San Franciscotol eszakra, 70km-re, a kaliforniai borvidek kozpontjaba. Itt egy lesz egy teljes napunk felfedezni a kornyeket, ismetelten nincs sok terv, majd adodik, mit csinalunk a borkostolason kivul. Sajna vezetnunk kell, ugyhogy nem merulhetunk bele az elvezetekbe annyira, mint amennyire szeretnenk.
San Franciscoban is varoson kivul fogunk lakni, de bevisz majd a helyi vasut, a BART (Bay Area Rapid Train) a belvarosba. Itt tobb mindent szeretnek csinalni, az Alcatrazt viszont kihagynam. Megneztem, elolvastam, nem erdekelnek a sztorik meg a cellak es az udvar... lehet, hogy ez kimarad. Inkabb mennek Muir Woodsba, ahol az ezereves giant redwood-ok vannak (oriasi fak, vorosfenyok vagy mamutfenyok?), meg Sausalitoba, ahol a helyi elit lakik, es tele van bajos kis boltokkal, kavezokkal, valamint ralatni a varosra. Esetleg szivesen mennek hajokazni is az obolben, es ide terveztem egy kis shoppingolast is, valami kulvarosi outletbe, azt mondjak, oda erdemes menni. Egy bringazas a Golden Gate-en is beleferne, az ido allitolag olyasmi mint Dublinban, 20 fok koruli, az idealis lenne.
Lesz meg egy huzos napunk, amikor 600km-t utazunk le Los Angelesbe, atszelve Kaliforniat. Sok a kilometer, nem tudjuk, mire lesz eleg a nap, hogy vajon huzzunk-e lefele az autopalyan 60km-re a parttol, vagy menjunk egy darabot a parti uton... en Santa Barbaraban mennek be a parti utra, ami mar eleg kozel van Santa Monicahoz, ahol a hotelunk van. Itt ismet nem vagyunk tele tervekkel, strandolni szeretnenk (Laguna Beach vagy Huntington Beach, esetleg Malibu vagy Santa Monica), meg a szokasos Los Angeles-i kliseket, Rodeo Drive, Beverly Hills, Hollywood... es a Universal Studios-t meglatogatni. Ha mindez megvolt, akkor mar csak repuloter, sok-sok ora repules New Yorkba (9:45-kor indulunk LA-bol, 18:30-kor landolunk NY-ban), ott 5 ora a JFK repteren, 22:40-kor indulunk, 7 ora repules Dublinig. Augusztus 11-en, szerdan esunk be, 10:30-kor dublini ido szerint, abszolut elveszve az idoben... es csak remelni tudjuk, hogy napkozben fent tudunk lenni valamennyit, hogy ejszaka aludjunk, mert csutortok es pentek munkanap, amit valahogy ki kellene birni ebren!
Nem tudom, mi fog megvalosulni ebbol, mindenesetre ezek a terveink, a teljesseg igenye nelkul. Szuper lenne utana hazamenni, es meselni rola, de jobb hijan majd itt meselek el mindent.
Pakolassal meg sehogysem allunk... azt sem tudjuk, hany borondot vigyunk. Ugy nez ki, kell meleg ruha es nyari ruha is, de helyet is kene hagyni az ott vasarolt dolgoknak. Kellenek gyogyszerek, meg sapka, napszemcsi, turacipo, szandal... torolkozot nem viszunk, pedig anelkul az univerzum veszelyes hely! Nehez ugy pakolni, hogy nem vihetunk semmibol eleget az egesz idore! Mosni kell majd valahol.
Tegnap mar pakoltam kicsit, folyamatosan viszem at a kisszobaba az agyra a dolgokat, aztan meg vissza, hogy megsem kell. HAHA! Meg ma es holnap veglegesitem!

Május - szülinap és esküvő

2010-07-13T21:50:00.010+01:00

Első bejegyzésem, mint férjes asszony! Sok-sok elmaradást kell pótolnom!

A 30. szülinapom volt május 2-án. Bank holiday, azaz munkaszüneti nap (ünnepnap) volt 3-án, hétfőn, ezért úgy döntöttem, hogy vasárnap, a napján tartjuk meg. Sajnos, páran elutaztak a hosszú hétvégére, azt hittem, alig leszünk, de kellemesen csalódtam. A Porterhouse Centralban foglaltattam egy elkülönített részt, este 7-re. Veráék is feljöttek a hétvégére, péntek estétől hétfőig.

A szülinapot nagy ruhaválogatás előzte meg, Siobhán átjött, és hozott két szatyor csini ruhát, végül abból választottunk ki harmat, és persze nem a legcsinibb, hanem a legkényelmesebb győzött aznap. DE: az sem volt rossz egyáltalán! Szinten ezen a ruhapróbán beleszerettem az egyik fekete ujjatlan koktélruhába - de olyannyira, hogy azonnal elkezdtem felkutatni mindenhol. Másfél éve vette Siobhán a Debenhamsben, online mar nem rendelhető, egyetlen esélyem az volt, ami az üzletekben maradt. Őrületes hajsza, másnap mentem a Henry Streetre, hát az ottaniban volt pár, de nem a méretem. Létezik egy málnaszínű verziója ugyanennek a ruhának, de nekem a fekete volt a mindenem. Lehet, hogy megvettem volna a málnát is, de általában nem szoktam 80 eurót fizetni egy ruháért, szóval ragaszkodtam a feketéhez. Felhívtam Annát, hogy Corkban csekkolja nekem, és meg Lejmit is riasztottam, hogy ha esetleg nem lenne meg Írországban (Veráék mar pont eljöttek, így Galway később lett volna meg), akkor Londonban is indítani kellene egy keresőakciót. Igen, tényleg nagyon rápörögtem a dologra! Szerencsére megoldódott, szombaton mentünk Wicklowba Veráékkal (sajna esett az eső és para volt, nem sokat láttunk), és útba ejtettük a blackrocki Debenhamset, berohantam, és olleeeeee, volt a ruciból egy darab a méretemben!

Előző este megkaptam a szülinapi ajándékaimat Balázstól, egy Polar futos órát, egy pár fehér arany kicsi szívecske fülbevalót (amit egyszer mar kaptam, és elveszítettem felet), és egy Debenhams ajándékutalványt - ebből lett a ruha. Persze, a bögre és a lufik nem maradhattak el, hiszen o is ezeket kapta a 30.-ra 2007-ben, amikor 1 honapja voltunk Írországban... Meg képeslapokat is irt nekem, és sütött gyümölcstortát is, abszolút kitett magáért!

Veráéktól egy fekete Adidas pólót kaptam, az elején egyik oldalt az Adidas logo, másik oldalt egy 30-as szám, a hátulján meg Marcsi, alatta meg az egész hátamat beterítő 30-as! Totálisan imádom! És nem csak egy évig fogom hordani!

Wicklowi túránk után hazaestünk, összekészülődtünk, és 7-re mentünk a Porterbe. Mondanom se kell, senki nem esett be 8 előtt, mar aggódtam, mert a pincérek a nyakunkra jártak, sokan jöttek volna leülni, de elküldtük őket, hogy foglaltak a helyek... aztán 8-kor mindenki egyszerre beesett.

Nagyon jó kis este volt, sokan voltunk, az én kezemből nem fogyott el a Cosmo (mindig valaki hozott újat), kaptam ajándékokat, egy túrótortát, volt gyertyafújás is, és jókat dumálgattunk mindenkivel. Akik eljöttek: Vera és Josi, Szasza és Ana, David és Aoife, Szabi, Kriszti, Lajos és Ricsi, Robi, Anita és Zoli, Éci és Józsi, Ingrid, Brendan és Tadgh (haverja), Doris benézett, Siobhán és Kevin, David és Claire, Rudo. Davidtől egy tag rugby sortot kaptam, elég szűk, de még éppen jó : ) Mintegy biztatásként, hogy menjek csak! Nemrég kezdtem járni Sandymountba, egyedül Dave-et ismerem a csapatból, többnyire Bank of Ireland-es kollégái vannak a csapatban. A játék lényege annyi, mint az igazi rögbinek, hogy el kell juttatni a pálya túlfelén lévő vonalra a tojás alakú labdát. Mindenkin kétoldalt tépőzárral felfogatott ruha csíkok lógnak, azok leszakításával lehet szerelni. Futni kell előre, minél gyorsabban, minél ügyesebben elhúzódni a tag-ek után nyúló karoktól, és mielőtt leszednék, tovább passzolni. Előre nem lehet passzolni, csak hátrafelé. Ha leszedték a tag-et, szabaddobás, egy csapatnak 5 esélye van célbaérni. Nincs igazán testi kontaktus, mint az igazi rögbinél, de itt is volt már összecsattanás, konkrétan én is összeugrottam egy sráccal homlokkal, szépen el is vágódtam és mentek a csillagok körbe-körbe. Ennek ellenére jópofa csapatjáték, olyan, mint egy fogócska labdával. Vége lesz a nyári ligának lassan, az ősziről még nem tudunk, kik és mikor megyünk. De közben megismertem a csapattársakat is, így már szívesen megyek oda, nem mint az elején, amikor se a játékot nem ismertem, se az embereket. Gyakorlat teszi a mestert, ez mindenre igaz!

A szülinapi hétvégém bank holiday hétvége volt, Veráékkal még hétfőn kimentünk Howth-ra fókákat nézni, majd egy ebéd itthon, és hazamentek.

A következő hétvégén Balázs „stag do”-ja, azaz legénybúcsúja volt. A kollégái szervezték, én is tudtam róla, és rajtam keresztül társult be Szabi, Ricsi és Josi. Balázs nem tudott róla, teljesen titkos akció volt. Nekem annyi volt a feladatom, hogy rakjam össze a cuccát és legyen indulásra kész szombat reggel. Péntek este viszont egyre csak vártam, nem jött haza. Daviddal voltak el egy pint-ra, ami sosem egy, és mindig későn végződik. Szegényem, nem tudhatta, hogy nem lesz ott a hétvége, hogy kipihenje magát, David meg nem értette, mit üzengetek neki, hogy jöjjenek már haza. Ő még csak 25 éves, és jobban bírja! Éjjel 2-kor esett haza Balázs, reggel meg abszolút formán kívül volt, amikor én 9 körül felkeltem. (Ez gyanús kellett volna hogy legyen neki! Sosem szoktam ilyen korán kelni!) Annyira nem sejtett semmit, és annyira nem akart felkelni az ágyból, hogy megmondtam neki 9.20-kor, hogy fél 10-re jönnek érted, mentek el a hétvégére, kezdd el összekapni magad! Nem akartam, hogy ágyban találják… hát nem mondhatom, hogy örült. Közölte, hogy ő nem megy sehová, meg milyen hülyeség ez, nem győztem nógatni. Közben érkeztek az emberek, a cucca is előkerült, ő meg kezdte elhinni, hogy itt akkor mégiscsak lesz valami, nem én találtam ki. Feljöttek a fiúk, Yuri, David, Rudo, Szabi és Ricsi, Serguei és Indy másik kocsival mentek. Egy-két gyors pálinka kör után végülis elindultak, én meg magamra maradtam a takarításra váró lakásban.

Megcsináltam, aztán bringáztam a városba, este meg Krisztivel mentünk moziba, előtte meg egy kedvenc tésztánkra (Penne Pomodoro) a sarki olasz étterembe (La Cucina). Iszonyat rossz filmet néztünk (Hot Tub Time Machine), teljesen lefáradtunk tőle, nem jó értelemben.

Balázs másnap kora délután ért haza, evett egy kis levest, és lefeküdt aludni. Galwayben voltak, eveztek a Shannonon, ebéd, gokartoztak, elfoglalták a szállást, aztán vacsi és ivászat volt a program. Nem csoda, hogy kinyúlt, egész vasárnap délután ágyban/kanapén fekve volt.

A hétköznapok a szokásos módon teltek, gymben aerobic órák, tag rugby, és Brendan búcsú italai a Searsonsban. Elhagyja a Kraftot egy jobb ajánlatért, de a közelben marad legalább. A búcsúbuli csúnya véget ért, bicajjal hazafelé nekiment egy kocsinak, kék monokli és felkötött kar lett az eredménye, így kezdett az új helyen : ) Persze, ott másképp adta elő a sztorit, az alkohol szerepét kifelejtette belőle, és így senki nem nézett rá másként, mint sajálkozva!

Az én hen party-m (lánybúcsúm) nagyon szimplára sikeredett, a saját kérésemre. Elmentünk a lányokkal vacsizni, 7 helyett 4-en a Grand Canal Dock-nál a La Riva étteremben voltunk. Vera nem tudott jönni, mert dolgoznia kellett, Betti ugyanez, Ingrid meg beteg lett, így csak Anita, Éci, Kriszti meg én mentünk. A szakács magyar volt, és kaptunk pezsgőt, meg minden jóféle kajákat, degeszre laktunk. Utána hazajöttünk, a lányok nagy bánatára, mert ők szívesen mentek volna bulizni, engem viszont nagyon nem vonzott az ötlet. És mivel az én bulim volt, ezért nem lett buli, csak egy kellemes vacsi.

Ezután már repültünk is haza, Betti készített nekem műkörmöt (soha többet, azóta sem gyógyultak meg a körmeim) az esküvőre, teljesen rossz ötlet volt, maradni kellett volna a francia manikűrnél. De mindenki szerint szépen mutatott, szóval megérte – egyszer az életben.

Pestre érkeztünk, Gubi lakásában Tihiéknél laktunk. Vacsizni mentünk a Vakvarjúba Tihi, Tóbi meg mi ketten, jót dumáltunk. Másnap, pünkösdhétfőn Ariékhoz (Ari-Gubiékhoz) mentünk Rákospalotára, grilleztünk, ettünk-ittunk, együtt voltunk. Gergő és Márti is jöttek Flóval, tök jó volt az egész nap, finom kaják, sokféle bor, tiramisu és pogácsa, Flóval babázás, hintaágyban ringatózás, napsütésben ücsörgés… Csicsó is jött bicajjal, még épp találkoztunk vele, aztán estére mentünk vacsizni a Ráday utcába. András, Réka, Sanyi, Balázs két volt kollégája Krisztián és Olivér, és az én kollégám Paul – így voltunk, mint dublini és ex-dublini csapat. Jól is sikerült, jó volt látni a többieket újra. Mindenki jól boldogul az otthoni életében, nekünk meg egyre kevesebb dublini ismerősünk van…

Kedden elkezdődött az esküvőhöz felvezető pörgés, aminek kb akkor lett vége, amikor visszaértünk Dublinba egy héttel később. Elmentem a ruhát felpróbálni a szalonban, továbbra is tetszett, ráadásul még a cipzár is feljött (legutóbb még nem, abban maradtunk, hogy majd ki kell engedni), ezt sikernek könyveltem el! Amint megvolt, siettem vissza Tihiékhez, aztán indultunk haza Balázzsal. Tóbi felhozta a kocsit Óvárról, azzal jött elénk a reptérre, úgyhogy könnyen hazaértünk. Rögtön aznap este kosármeccsre mentünk, a döntő 3. meccse volt Egerszegen, a Paks csapata ellen. Nyertünk, de nem volt jó meccs… azért egy Egerszeg mezt beszereztem, mégiscsak szeretek felvágni vele, honnan jövök. Bajnok lett a Zete még a héten, pénteken is nyertek Pakson, az volt a 3. nyert meccsük. Büszkeség önti el szívemet – kék az Isten!

A napok lepörögtek gyorsan, próbakonty, próbasmink, menyecskeruha próba, öltöny, jegyesoktatás, Családi Intézet – még szerencse, hogy anyu minden mást, amihez mi konkrétan nem kellettünk, kézben tartott. Csütörtökön még teniszezni is kijutottunk, hogy aztán pénteken jó izomlázasak legyünk. Péntek este vacsorázni mentünk a Jánkahegyi Gyuri Csárdába; családi vacsinak indult, de megérkeztek Andrásék, később Sanyi és Ricsiék is, ők ugyanis ott szálltak meg péntek éjjel. Gubiék szintén, de ők bele voltak számolva a családi vacsiba, mint vőfélyünk és párja. Ezzel együtt jól sikerült, némi fennakadással a kiszolgálásban, aztán pedig Balázs és köztem némi feszültséggel a borravalóval kapcsolatban, majd minden mással kapcsolatban… legyen elég annyi, hogy összekaptunk, és pár órán át azon morfondíroztam, hogy hogy a jó fenébe történhet ez pont előző este, és hogy fogjuk a másnapot így végigcsinálni. De végigcsináltuk… és szép napunk volt.

Mit mesél az ember az esküvőjéről? Beszélnek a képek és videók helyettünk. A Termálfalu tökéletes helyszín volt, az időjárás velünk volt, minden vendég jól érezte magát (azt mondják), a fotósunk, videósunk, vőfélyünk, zenészünk és a személyzet mind-mind nagyon kitett magáért, mi szépek voltunk és a családjaink nagyon boldogok, és még a vacsora is finom volt. Mi kell ennél több? Tudtuk mi, hogy nem kell izgulni… anyu mindent tökéletesen megszervezett, nekünk nem volt gondunk semmire, csak hogy jól érezzük magunkat. Utána jöttünk rá, hogy egymással alig táncoltunk egész este! Hajnalig ment a buli, az örömszülők és tesóm, meg mi zártuk a kapukat. A szertartások szépek voltak, semmi nagyobb baki, gyűrűk is megvoltak, a legszebb rész a lánykikérő és a legénybúcsúztató volt, ott mindenki nagyon sírt. Az apukák beszédei meghatók voltak, a kivetítőn az aznapi képekből ment egy válogatás, később meg egy gyerekkori képeinkből összeállított montázst vetítettek és kommentált Gubi. Valamikor hajnali 6 körül zuhantunk ágyba, kb egy órára, aztán ahogy hallottuk, hogy kelnek fel az emberek, mi is lementünk. A teraszon ejtőztünk, reggeliztünk, mindenki lassan előkerült, kora délután pedig elindultak hazafelé. Mi is összecsomagoltunk, aztán mire hazaértünk Bocföldére, leszakadt az ég… így megúsztuk az esőt és a vihart. Épp jókor ért oda, amikor már nem számított.

Elmentünk a termálba ejtőzni a meleg vízbe, öcsémmel hármasban, akinek nem sok emléke volt az este jelentős részéről… amit sajnálok, de talán majd a sajátján képben lesz : )

Este mamáék és Sógiék kijöttek képeket nézegetni, aztán ajándékokat nyitogattunk, éjjel ájultunk ágyba. Hétfőn egész nap az anyagiakat számoltuk el, Balázs elment Óvárra, én pedig búcsúzkodtam otthon, mert kedden már jöttem el is a busszal. Délelőtt még mamiéknál voltam, ők vittek le a buszhoz, sírás is volt, meg szomorúság, ahogy a zalai táj suhant el a szemem előtt.

Pesten Gergőék kijöttek elém, hozzájuk mentem, Balázsék ott szedtek össze, onnan mentünk a reptérre. Majdnem lekéstük, mert elakadtunk a gyorsforgalmin, egy baleset blokkolta az utat. De elértük, és visszaröppentünk az átlagos dublini hétköznapokba. Még pár napig képeket nézegettünk, aztán egyre kevesebbet emlegettük – de azért még nem merült feledésbe!

Éciéknél voltunk Ingrid szülinapját ünnepelni, Brendannel és Krisztivel voltam moziban Szex és New York 2. részén (és izgatottan lestem a New York-i képeket, mert most már a nászút fog előtérbe kerülni), céges jeggyel mentem a Taste of Dublin-ra, ami olyan mint otthon a Foodapest kiállítás, élelmiszeripari és vendéglátóipari kiállítás. Voltak főzőshow-k, edényes cégek, dublini éttermek, ázsiai kaja és fish and chips, üdítős, boros, pezsgős cégek, szupermarketek, sok-sok kóstoló (köztük wimbledoni tejszínes eper), és a mi cégünké volt a központi sátor (Philadelphia márkánkkal szponzoráltuk), így be tudtam lógni a színpad mögé egy kis nassra meg első soros helyekért a főzőshow-kra. Sajna Gordon Ramsay nem volt ott, Rachel Allen meg egy másik napon, mást meg én nem ismertem. De a többiek nagyon odavoltak a sztárséfekért. Vettem cranberry-s sajtot, meg Ballymaloe relish-t (ezt sem tudtam eddig, hogy micsoda, lényegében a ketchupot helyettesítő szósz, benne kis darabkákkal, amik gondolom zöldségek, édeskés íze van, finom virslivel vagy burgerbe), meg egy Swarovski brosst (véletlenül volt egyszem ékszeres stand).

Szaszánál és Anánál voltunk új lakás nézőben Clongriffinben, meg ebédet is kaptunk, este meg Anitáékkal és Éciékkel pókereztünk. Jófajta román vörösbort ittunk hozzá, lett is belőle röhögcsélés hajnali kettőig.

Balázs 33. szülinapja is elérkezett egy keddi napon, könyveket kapott, meg teniszütőt, teniszlabdákat és teniszpólót. (Papucsot is, de ezt le se merem írni, mert azt hiszi, célzás.) Nem titkoltan motivációs jellegű ajándékok ezek (kivéve a papucs), hogy mozgásra ösztönözzem. Sajnos magamnak is kellett vennem ütőt, hogy legyen kivel játszania.

Hétvégén meghívtuk barátainkat is ezen alkalomból egy grillezésre – az erkélyünkön épp elfér a bbq sütő, sokkal több minden nem. De minden finom lett, és elég, Robi, Anitáék, Pisti, Éciék, Szabiék, és Ricsi voltak itt Balázst köszönteni.

Már voltunk párszor teniszezni, eddig nem meggyőző a teljesítményünk, de szilárdan hisszük, hogy idővel javulni fogunk. Szabi is lejött egyszer, majd az ütőjét kihozatja, úgy majd tudunk hárman is. Bushy Parkban és Herbert Parkban játszunk.

Bringázni is voltunk a múlt hétvégén, felfedeztük az IFSC-t és a Docklands-t, még sosem jártunk arra, olyan volt, mintha egy másik városban járnánk. Szabiéknál voltunk pókerezni, jó sokáig maradtunk, jó kis este volt, csak egyszer nyernénk már, még jobb lenne akkor.

Doktornéninél jártam a héten, a lábujjaimon kinövések vannak, és nyomják a cipők… sajnos nem tyúkszem, hanem szemölcs. Fagyasztani fogja őket, de nem tudni, hány kezelés kell, így most járhatok vissza 60 euró per alkalom. De legalább már nem Skerriesbe kell menni, hanem Rush-ba, kicsit közelebb van. A doktornő változatlanul nagyon kedves, sosem bánom meg, hogy kimegyek Dublinból hozzá. Mutattam neki az újabban fájós visszereimet, azt mondja, ne erőltessem. Kevesebb futás és aerobic, meg spray, meg vadgesztenyekrém, meg gumiharisnya. Isteni hírek, de lehetne rosszabb is, nem nyavalygok. Majd amikor negyedszerre kell mennem, akkor majd fogok egy kicsit.

Az amerikai úthoz elküldtük a „vízumkérelmet”, vagyis kitöltöttük az ESTA-t (Electronic System for Travel Authorization), engedélyezték is, aztán én újra töltöttem, mert kihagytam az Andrea második nevemet, az útlevélen pedig rajta van. Másodszorra is azt mondták, mehetek.

Kicsit kavartunk a szállással is San Francisco-ban, mert amikor újra megnéztük a hoteleket, hogy továbbra is elégedettek vagyunk-e a választásunkkal. Kiderült, hogy Frisco-ban a szállásunk elég rossz környéken van, tele rossz arcokkal, többen is írták, hogy nem biztonságos ott mászkálni, ezért átfoglaltuk magunkat Réka segítségével egy jobbnak tűnő helyre.

Nemsokára megyünk, pontosan 11 nap múlva! És még mindent össze kell néznünk valamikor, főként egy költségtervet…

Hétvégén Athenry-ban voltunk Veránál és Josinál, és bár ramaty idő volt, jól éreztük magunkat. Ha jó idő lett volna, Arann Islands-re mentünk volna, de szakadó esőben csak Galway-ig jutottunk, ott is hamar meguntuk a banánt. A fiúk kocsmáztak, mi benéztünk pár boltba, de az eső egyik helyrő a másikra menet teljesen kedvünket szegte. Este grillezni akartunk, helyette gyros és magyar boltos hurka és kolbász lett a vacsi. Megnéztük a Németország-Uruguay meccset a 3. helyért, aztán meg csak dumáltunk, nem mentünk le pubba. Másnap ebédre viszont grilleztünk, kukoricát is, minden fincsi volt. Délután a fiúk Josi modellautójával játszottak, mi meg Verával sétáltunk egyet a városban (falut is mondhatnék, a két darab utcájával, olyan kis bájos hely!). Időben visszaindultunk Dublinba, hogy lássuk a vb döntőt, Éciéknél néztük a vadiúj nagy tévéjükön.

Doktornéninél voltam megint, a szemölcsöm javul, a visszereimet viszont abszolút pihentetni kell, semmi sport kb Amerikáig. Teljesen lelkibeteg vagyok tőle, de fáj sokszor, hiába kenegetem és polcolom fel, nem múlik… és így már én is elkezdtem aggódni, mi lesz, ha Amerikában nem tudok majd eleget talpon lenni és gyalogolni?! Fájó szívvel kihagytam tehát az aerobic órákat, és engedelmesen jövök haza munka után. Lázadozom magamban, de a józan eszemre kell hallgatnom, ami azt súgja, hogy tényleg le kell állni, ha nem akarom a nagy utazást kockáztatni. Márpedig azt nem szeretném, hiszen annyira várjuk!

Képek a szülinapi buliról

2010-05-02T17:19:00.002+01:00

30 éves lettem!

Képek itt:
http://picasaweb.google.com/varga.balazs1977/Marcsi30Szulinapja

Március és április

2010-04-24T17:49:00.003+01:00

Adós vagyok sok mesélnivalóval, próbálom így pár hét távlatából visszaidézni a fontosabbakat. Március 16-án megérkezett Tihi és Kaca Dublinba, 17-én velük töltöttük a Patrik-napot. Nem volt rossz idő, besétáltunk a városba, és megnéztük a felvonulást (képek vannak fent, ha valaki még nem látta volna). Tévén többet láttunk volna, de így is átjött a lényeg: nem számít, milyen gagyi dolgot hoztál össze, ezen a napon simán felvonulhatsz vele, a tömeg imádni fogja. Több százezer ember volt az utcákon, köztük mi is, találkoztunk Sanyival meg Robival is. Ebédre egy fish and chipset toltunk a Beschoffs-nál az O'Connell Streeten, aztán elindultunk egy pubot keresni, ahol megpihenhetünk egy kis időre. Nem volt egyszerű, mindenhol teltház volt. Útközben ráakadtunk a Merrion Square-nél egy vidámparkra, és míg Balázs elvonult a Gingerman-be (pub) Tihiékkel, addig Sanyival és Robival felültünk egy gyorsan körbe-körbe száguldó valamire, ami jól megszédített. Ismét rájöttem, már nem bírom úgy, mint kiskoromban. Utána a McGrattans-ben iszogattunk-desszerteztünk, ez Balázs munkahelye mellett van, és magyarok is dolgoznak ott, ránkköszöntek. Estig el is ment az idő, Sanyival még óriáskerekeztünk is, eléggé fújt a szél rajta, meg ott is kicsit tériszonyom lett.
Estére megérkezett Gubi és Ari a reptérről a bérelt kisbusszal, amivel másnap munka után indultunk le Killarney-ba. Én mentem egyedül dolgozni, és hozzám volt igazítva az indulás, szerencsére ahogy megbeszéltük, mindenki készen volt és 6-kor indultunk is. Összesen 8-an: Tihi és Kaca, Gubi és Ari, Sanyi, Robi és mi ketten. Balázs vezetett Adare-ig, ahol én átvettem, Gubi meg rosszul lett kicsit. Killarney-ban csak becsekkoltunk, és dőltünk be az ágyba.
Másnapi programunk a Ring of Kerry volt - sajnos nem volt túl jó időnk hozzá. Itt, Írországban egy kirándulás sikere nagyban az időjáráson múlik, talán jobban is, mint otthon. Itt nem kiszámítható az idő, és 100-ból 99 túra képei szürkék és fénytelenek lesznek. Ilyen tipikus napot fogtunk ki, de annak lehetett örülni, hogy legalább nem esik. Átmentünk egy kis szigetre is, Valentia Islandre, a táj szép volt, de nem sok minden ragadott meg minket. Egy idő után minden ír táj ugyanolyan :) Délutánra el is eredt az eső, capuccinóztunk egyet valami isten háta mögötti faluban (és ahhoz képest micsoda bájos kis kávézója és péksége volt!), aztán visszamentünk Killarney-ba.
Ott vacsizni és kocsmázni mentünk közösen, Sanyi hamarabb befáradt, aztán a csajok mentek haza, aztán mi Robival, de zeneszót hallottunk az egyik helyi talponállóból, hát bementünk. Egy helyi emberke egy fiatalabb sráccal együtt zenélt és énekelt, jó hangulatban, lelkesen és nagyon profin adta elő. Mi elcsodálkozva bámultuk, hogy mulatnak a helyi erők (egy bácsi szó szerint leesett a székről), táncoltak, iszogattak, nem zavartatták magukat. A pasik ingben, a nők kiöltözve - egy átlagos péntek este. Nem sok turista volt azon a helyen, Balázsék is utánunk jöttek, de aztán késő lett, és azt vettük észre, hogy mindenki áll és énekel, a himnuszt játszotta a zenész. Mi is felálltunk hát, megadtuk a tiszteletet.
Következő nap, szombaton visszamentünk egy Ladies View nevű, szerpentinút melletti kilátóhoz, ahonnan rá lehetett látni a völgyben fekvő tavakra, a dombokra, szép volt. Megálltunk az elátkozott templomnál, aminek a történetével Sanyi ijesztgetett főként engem, voltunk egy várnál, meg egy vízesésnél (Tork vízesés) gyalogoltunk jó sokat felfelé, aztán vissza. Utána néztük, a túraútvonal körben lehozott volna, kár volt feladnunk.
Mekis ebéd után Tihiék leszakadtak, már nem bírták Sanyi és az én hülyeségeimet hallgatni, meg nem kötötte le őket annyira program, többiek hatan meg a Gap of Dunloe-t mentünk el megnézni. Sanyi már járt a környéken, ő navigált általában, és azt mondta, ez szép, de kell pár óra rá bejárni. Annyink már nem volt sötétedésig, ezért kapóra jött a kocsislegények ajánlata, akik némi javadalmazás ellenében körbekocsikáztattak minket a tavak mentén. Három tó van egymás után, közte kietlen hegyek, szurdokok. A mi lovunk alig bírta elhúzni a kocsinkat, a kocsisunk akcentusát meg nem értettük, de elnézelődtünk, fotózkodtunk, még a nap is kisütött, innen lettek a legjobb képeink, és nekem ez a hely tetszett legjobban ezen a kiránduláson. Visszaérve még maradt időnk egy kis vásárolgatásra is, amit Gubiékkal ki is használtunk, sőt, vasárnap reggel is folytattuk egy kicsit. Templomban is voltunk, aztán Cork városa felé vettük az irányt. Sanyi húgáék a barátjával ott laknak, náluk parkoltunk le, és Kinga el is jött velünk egy kis városban lődörgésre. Konkrét célunk nem volt, inkább csak sétálgattunk körbe, megnéztük a katedrálist (nagyon szép), egy pár boltot, megebédeltünk, kávéztunk egyet, aztán hazaindultunk.
Hétfőn a pestiek hazarepültek, mi meg pókereztünk egyet a régi csapattal.
A hétvégi program a magyar buli volt, oda készültünk, mert B. Tóth László játszotta a 80-as évek slágereit, erre teljesen rákattantam, aztán szokás szerint aznap már visszamondtam volna mindent, hogy én buliba nem akarok menni egyáltalán. Nem lehetett, jöttek át Anita, Éci és Ingrid, meg Kriszti egyik barátnőjével Brigivel, Balázs meg elment Szabival és Lajossal (Lajos Szabi haverja, aki nemrég jött ki, és a boltban dolgozik náluk) hozzájuk. A csajok teljesen be voltak sózva, végül én is tequiláztam velük, meg is lett a hangulat a bulihoz. A fiúkkal ott találkoztunk, és bár nem voltak sokan, mi végig táncoltunk és jól éreztük magunkat (ebben további pár ital is segítségünkre volt).
Másnap természetesen nagy jajveszékelés, fejfájás, gyengeség, és fogadkozás, hogy soha többet. Ian-nek, a kollégámnak megígértem, hogy lemegyek körülnézni a bolhapiacra, ami havonta egyszer van a közelünkben egy téren. Le is mentem, de elég rossz formában voltam, meg is jegyezte, hogy kezdek beleolvadni az itteni kötelező szombati bulizás-vasárnapi másnaposságba. Ha tudná, milyen messze vagyok tőle..! De hangulatom javítása érdekében vettem 5 (!) hosszú nyakláncot fillérekért.
Az utolsó, négynapos hét a hazamenés előtt hamar eltelt, a szokásos gym-be járással és egy csajos vacsival a Chameleon nevű indonéz étteremben. Többeket invitáltam a cégtől, de végül négyen mentünk (Annette, Daphne, Christel és én), és így volt jó, mert így még pont tudtunk közösen beszélgetni, épp nem voltunk hozzá túl sokan. Az étteremben előre összeállított, 6-7 féle kis adagos menükből lehet rendelni, és nagyon hasonló a Hollandiában kóstolt ételekhez a menü. Persze, mindenki kicsit válogatós volt, ezért lett két vegetáriánus menü, egy halas és egy húsos menü rendelve - és vajon ki rendelte a húsost? Hát én. El nem tudnám mondani, miket ettem, de volt egy satay csirkés (mogyoróvajas) tálam, egy marhahusis, egy bárányhusis, egy magos-salátás, egy tésztás, és egy csicseriborsós-krumplis felfújtam, de ezt valamiért cseréltem. Mindenki evett keresztben a másikéból, és úgy laktunk jól, hogy sokféléből. Utána még Daphne ragaszkodott hozzá, hogy menjünk egy drinkre, ezért bementünk egy közeli pubba 4 üdítőre (a lényeg az ivás, nem számít, mit). Annyit nevettünk egész este, hogy fájt az oldalunk tőle, és azóta emlegetjük, hogy megyünk máskor is! Csütörtökön még egy utolsó kör a városban, ahogy szoktam (hazaindulás előtt Dublin belvárosi kör, hogy mindenkinek vigyek valamit, meg elbúcsúzkodom Dublintól, visszaindulás előtt Tesco-kör és Egerszeg-kör, elbúcsúzkodom az otthontól... egyre érzelgősebb leszek, azt hiszem), mindenkinek valami apróságot venni, és pénteken végre valahára hazarepültünk Pozsonyba, és onnan hamar Óvárra is.
Balázs nagymamájának elvittük a meghívót, aztán én hazaindultam szép Zalámba. Mamáék, apuhoz a péntek esti kocsmázásba beköszönni, aztán 9-re már otthon is voltam. Anyuval későig beszélgetés, Laca megjött, vele is, és 2-kor már ágyba is zuhantam, röpke 21 órás fentlét után.
Szombaton kivittem Lacát teniszezni, én meg beszabadultam a városba, ebédre haza, majd vissza a városba, boltokban kószálás, mamáékhoz felmenés, a szokásos körök. Vasárnap otthon hármasban húsvéti ebéd, meg mamáékhoz mentem. Húsvéthétfőn viszont nagy családi ebéd, Laca diplomáját ünnepeltük. Apu, Gabiék és mamáék voltak nálunk, jót ettünk (megkóstoltam a szerb húst életemben először, hát nem bírtam abbahagyni se, annyira finom!!), meg beszélgettünk. Képek apunál, azaz itt:
http://picasaweb.google.com/ldallos/DiplomaosztasBocfolde
Keddtől beindult a pörgés, Balázs szüleivel megérkezett ebédre, délután mentünk a Termálfaluba asztalokat tologatni, ültetést nézegetni, szülőknek Ságodban panziót foglalni, fogorvos, mamáék. Este Lacával elmentünk futni, át Belső-Csatárig meg vissza.
Szerdán varrónőnél próba, menyecskeruha és ing Balázsnak, aztán öltöny, mellény és nyakkendő próba és rendelés Balázsnak, délben cukrászdában tortaválasztás, délután a Családi Intézetben a szertartás véglegesítése, aztán szülők vissza Óvárra. Esti progam Veroccsal találkozás volt nekem, Balázs tesómmal és apuval sörözött.
Csütörtökön nekem háziorvos, beutaló vérvételre, vérvétel a kórházban (ellenőrzés, minden jó-e), ebédre gyros a kedvenc helyen, délután mamival boltok járása, blúz ügyben (sikertelenül). Virágoshoz is mentünk, megrendeltem az összes szükséges csokrot és virágdíszt, de már megint túl sokat kérdeztek, már szabadulni akartam. (Ez a baj ezzel az esküvős dologgal, hogy túl sok a kérdés.) Varrónőhöz mentünk, második próba is megvolt, szépek leszünk. Estére a paphoz mentünk jegyesoktatásra, ami elmaradt, mert a titkárnő nem írta be neki az időpontot, helyette bevásárolni mentünk, visszavivős cuccokat.
Pénteken Lacával mentem fogorvoshoz, bölcsességfog húzás, túlélte strammul, aztán apuhoz, meghívók borítékjainak nyomtatása, majd mamánál ebéd (zöldséges bableves, rántotthusi, krumpli). Anyuval ott találkozó, irány Kisbucsa, rokonságnak meghívók átadása, 3 helyen. Hazaérve kinti munka, Balázsnak, anyunak és nekem: fűnyírás. Közben én lerogytam, és összeraktam egy ülésrendet. Udvarrendezés után nekiestünk az egész héten felhalmozódott adminisztratív dolgoknak: adóbevallás, esküvőszervezési listák, intéznivalók, sütemények listája, anyagiak, stb, stb.
Szombaton már csak pakolásztunk, lazítottunk, és délután elindultunk Óvárra. Szokásos könnyek (anyu), szomorú arcok (mama és papa), befelé sírdogálás (én). Megint csak rohantunk, és olyan hamar elment.
Vasárnap időben visszaértünk, takarítottunk, pihentünk. A munkába hamar visszarázódtunk, az időjárás nagyon kellemes, és hétvégére Athenry-ba látogattunk Veráékhoz. Pénteken gym után indultunk, és már autópálya van végig, így két óra alatt oda lehet érni, szuperjó! Vacsira jó kis körözött, sütős krumpli, prósza volt, meg Balázs húsvéti sonkát készített, azt vittük le.
Másnap kirándultunk, azok a képek is fent vannak, Connemarában jártunk, gyönyörű időnk volt, a Kylemore Abbey-nél voltunk, de nem mentünk be, csak kint sétáltunk, aztán Westportba autóztunk el, Mayo megye székhelyére. Ott nem sok minden látnivaló van, fagyiztunk, sétáltunk egyet, és így legalább ott is jártunk már. Hazaérve hideg gyümölcsleveseztünk, és grilleztünk, isteni volt minden! Zöldsali, csirkehusi, karaj, paprikák, krumpli, majd utána tiramisu... és beálmosodás, semmi szombat esti partizás, csak dumálás a nappaliban :) De kell ennél jobb?
Vasárnap délelőtt kimentünk a közeli teniszpályára, Veráéknak van két ütőjük, elütögettünk egymással, meg futottunk pár kört. Ebédre maradékok meg egy kis húsleves volt, délután meg pihenő üzemmód, Forma-1 ismétlése, és Mario Kart (Wii) egymás elleni versenyeket nyomtunk. Aztán sajnos haza kellett jönni. Jó kis pihentető hétvége volt, kirándulás, BBQ, tenisz, Wii - ebből kellene több!
Hétfőn vacsizni mentünk Ricsivel és Bettivel, Szabival és Krisztivel a Luigi Malones-ba, átadtuk a meghívókat nekik, és egy kellemeset vacsoráztunk, beszélgettünk.
Tegnap, péntek este Balázs kollégájánál, Rudonál volt grillezés. 12-en voltunk, mind Balázs kollégái, meg a párjuk. Volt egy kétéves kicsi is, tök nyugodtan elvolt, bámészkodott, fel-le mászkált, ette a burgert, mint a nagyok :) Marha és birkaburgereket sütöttünk, mindenki maga rakta össze, isteni volt! Rudo egy belvárosi apartmanban lakik, de van egy közös tetőterasz, ott pakoltunk ki.
Most meg hétvége van, itthon vagyunk, takarítottunk, massaman curryt főztünk (Tony-tól új recept, igazán finom!), és pókerezni megyünk estére Ricsiékhez.
Jövő hétvégén 30 éves leszek, ezt fogjuk ünnepelni - úgy tűnik, mindig van mit.
Otthon már kaptam ajándékot is: anyutól és aputól egy gyönyörűséges Swarovski karkötőt (egy piros fűzőn vannak kis fogantyúk ráfogatva), mamáéktól egy ezüst fülbevalót és medált, piros matt kerek kővel (csodaszép, mamával amikor a várost jártuk, akkor bukkantam rá váletlenül), magamtól pedig a hozzá való gyűrűt kaptam! ;)
A legjobb ajándék, amit szeretnék, és amire vágyom, hogy szekszárdi mama és papa jól legyenek az esküvőre. Mindketten jól ránk ijesztettek mostanában, de remélhetőleg addig megerősödnek, és ott lesznek velünk MÁHOZ 5 HÉTRE, AZ ESKÜVŐN!! (Te jó ég, ez ijesztően közel van!!)
A másik nagy hír: a család büszkesége Laca öcsém szeptembertől Párizsban tanul egy félévet egy ösztöndíj keretében, amit az egyetemen pályázott meg. Elnyert egy amerikai helyet is, de Párizs lesz kivitelezhető. Gratulálunk neki ezúton is és bonne chance!

Connemarai képek

2010-04-20T21:49:00.000+01:00

A bejegyzés is következik nemsokára, már íródik, de addig is képek a hétvégéről. Veráéknál voltunk Athenryban, onnan kirándultunk. Connemarában jártunk (Galway megye), a nyugati partvidéken, megnéztük a Kylemore Abbey-t, majd néhány kép Westportból, ami már Mayo megye. Este meg egy kis grillezés volt. Íme a link a képekhez:

http://picasaweb.google.com/varga.balazs1977/ConnemaraVeraekkal

Kepek a hetvegi kirandulasrol - Killarney, Co. Kerry

2010-03-22T10:13:00.001Z

http://picasaweb.google.com/varga.balazs1977/PedrosokkalKillarney#

Kepek Szent Patrik Naprol Dublinban - március 17.

2010-03-17T22:47:00.007Z

http://picasaweb.google.com/dallosm/DublinStPatrickSDay2010#

Kepek a Patrik-napi futasrol - marcius 14.

2010-03-14T22:22:00.000Z

http://picasaweb.google.com/dallosm/DublinStPatrickSRun2010#

Február és március - mindennapok és barátokkal programok

2010-03-14T17:47:00.000Z

Sok érdekességről nem tudok beszámolni, telnek a hetek egymás után, átlag mindennapokkal. Céges szinten elkezdődtek a változások, egyelőre csak felsővezetői szinten, de nemsokára el fog dőlni, hol lesz az irodánk. Valószínűleg Coolock-ban, ahol a Cadbury gyár van, Észak-Dublinban, ugyanis elfogadtak valami sokmilliós fejlesztési tervet a gyárteleppel kapcsolatban, az pedig eléggé biztos, hogy nem fognak két helyet fenntartani. Sajnálom a dolgot, nem lesz könnyű a bejárás nekem, megint egy újabb esély a költözésre. Nem fogunk reggelente együtt járni Balázzsal, nincs többé gym és közös ebédek, és nekem félóra helyett egy-másfél óra lesz a munkába menés. Még nem hirdették ki, de erre lehet számítanunk. Feltéve persze, ha nem lesz állásunk.
Lefoglaltuk az amerikai repjegyeket és szállásokat, egyiket a másik után szépen megnézegettük, kitalálgattuk, úgyhogy most minden készen van, már csak menni kell, meg gyűjteni a pénzt. Nagyon várjuk már!
Amúgy nem sok minden történik, megérkezett az esküvői cipőm, csodaszép. Vettem egy kis táskát is, bár nem tudom, lesz-e rá szükségem.
Balázzsal ellátogattunk az Asia Market nevű boltba, ahol csupa ismeretlen termék volt a polcokon, kínai betűkkel, sok fura alakú és szagú zöldség, mindenféle tészták, szószok, magvak, konzervek, számunkra teljesen idegen dolgok. Alig találtuk meg azt a pár dolgot, amit kerestünk: halszószt, osztrigaszószt, kókusztejet, sárga curry szószt, chilipaprikát, citromfű-szárat... aztán egy másik látogatás alkalmával gyömbérgyökeret és szezámolajat. Tony csirkés curryjét főztük meg wokban, Veráék voltak nálunk két hétvégét, az egyiken ez volt az ebédünk. Jól éreztük magunkat, a Wii-n játszottunk, a városban vásárolgattunk (megvettem a fehéreműt is az esküvőre), pubban voltunk, meg Szabiékkal mentünk vacsizni a Gallagher's-be.
Igazából így telnek a hetek, barátokkal programok, voltunk Brendanéknál egy szombat estét a kollégáimmal, Bettivel találkoztam, Anitáéknál voltam, Krisztivel moziztunk (Leap Year - Szökőév) és vacsiztunk, tegnap meg Szabiék voltak nálunk vacsira és borozgatni. Balázs pénteken pókerezett a fiúkkal, én nem mentem most.
Továbbra is heti 3-szor gymelek, ma pedig résztvettem a Szent Patrik-napi 5km-es futáson. Nagyon örülök, hogy sikerült lefutnom megállás nélkül, valahol 35 perc körül lehetett az időm, de majd felteszik a netre. Szuper idő volt, napsütéses, kellemes, nem túl hideg, nem túl meleg. Élveztem, hogy azokon az utcákon futunk, ahol mindennap autózunk. Hallgattam a zenét, nézegettem a György-korabeli házakat, az embereket, akik szurkoltak és bámultak minket, és valahogy eltelt az idő. Semmim nem fájt vagy húzódott meg, pénteken is lefutottam a gymben, szóval bíztam benne, hogy menni fog.
Néhány kép a futásról:

Januári pihenés

2010-02-04T05:06:00.000Z

A jól megérdemelt pihenés ideje, ahogy számítottuk.
Két hetet töltöttünk otthon, ami, mindig jó volt, feltöltődés testben-lélekben. Intézkedtünk az esküvővel kapcsolatban, voltunk megbeszélni a polgári szertartást a Családi Intézetben (long story short: az esküvő a legnagyobb biznisz a világon, és aki élvezi a tüzijáték/galambröptetés/hintózás/csokiszökőkutak/lufieső világát, annak manapság semmi gondja ezek megszerzésével. Aki viszont egyszerű fehér gyertyát szeretne meggyújtani, annak épphogy szereznek egyet - de biztos, hogy nem kell sárga minta az aljára?). Balázsnak néztünk anyagot öltönyhöz, meg nekem menyecskeruhához. Beregisztráltuk magunkat a polgármesteri hivatalban és bemutatkoztunk az atyának, aki a templomi esküvőt fogja celebrálni. Kiválasztottam a kiegészítőket a ruhámhoz: fátylat, ékszereket (nyaklánc, karkötő, fülbevaló), hajdíszeket - ismételten horror ár, mindezért 40.000Ft-ot kérték. Ez nem bérlés, hanem megvásárlás.
Az ügyintézésen kívül sokat pihentünk, ettünk, én mamáéknál voltam minden nap, sütöttünk ostoros kalácsot, rétest... A síelésünk kútba esett az enyhe idő miatt. Amikor hazarepültünk, volt kb 20 centi hó, és -18 fok, aztán két nap alatt +18 fokra melegedett az idő, és minden elolvadt. A legfurább karácsonyi időjárás volt.
Szilvesztert mamáéknál töltöttük, anyuval együtt öten beszélgettünk. A nagyszobát rendeztük át gondolatban, tök jól kitalálgattuk, de mama csak a kifogásokat hozta fel, egyiket a másik után. De azért betettük a bogarat a fülükbe, elkezdtek rajta gondolkodni kicsit (aztán azóta nem is került szóba).
Visszajöttünk, azóta telnek a hetek, mindegyik öt napos, sehol egy ünnepnap vagy szabadnap.
Itt is volt egy pár nap kemény tél, leesett pár centi hó (kb 5-10 centi), és megállt az egész ország a döbbenettől. A repteret lezárták, sokan bespájzoltak hosszú lejáratú konzervkajákból, mindenki havas fotókat készített... mi kicsit egykedvűen néztük, de aztán belegondoltunk, hogy az itteni gyerekek még nem láttak havat, azért az mégiscsak nagy csoda! Én is aggódtam kicsit, és a decemberben hazaküldött bakancsomat Veráékkal visszahozattam, merthogy nincs más hójáró cipőm. Gyakorlatilag mire megjött a bakancs, hó már sehol sem volt. (Hazaküldjem megint?)
A január főként az önmagammal való küzdelemről szólt. A heti 2 gymet 4 alkalomra tornáztam fel, 1 aerobicóra, 1 úszás, és két kardio edzés a program (futás és ellipszistréner). A futásra gondoltam, amikor a küzdelmet említettem. Sosem futottam előtte, most szinte percről percre fejlesztem magam minden alkalommal (nem tudom leírni, mekkora erőfeszítés menni, menni tovább, nem megállni, minden méterért megküzdeni a futópadon, elérni a kitűzött célt). Jelenlegi legtöbb futásom 4.5km volt 30 perc alatt (9 km/h sebességgel). Erre már nagyon büszke vagyok :) Persze, szokás szerint rólam egy deka se jön le, a súly marad, csak a centiméterek tűntek el... azt mondják, az izom sajnos nehezebb, mint a zsír.
A cégnél mindenki diétázik, mint egy őrült, kalóriákat számolnak, éheznek, salátáznak... én már unom kicsit, én csak próbálok kevesebbet enni továbbra is, ennyi. De ez sajnos nem jelent olyan gyors eredményeket, mint a kemény önmegtartóztatás.
A munkahelyen nincs további hír az elbocsátásokról, azt mondták, az év második felében várhatók. Ezt némileg felülírja, hogy cégünk végre nyélbeütötte a Cadbury édességipari vállalat bekebelezését - írországi viszonylatban ez konkrétan azt jelenti, hogy mi 55-en bekebelezünk 1200 embert, vicces, ugye? Angliában is hasonlóak az arányok. Várható, hogy Kraft és Cadbury berkeken belül is lesznek elbocsátások, hiszen óriási hiteleket vettek fel, ezt valamiből fedezni kell - tehát spórolás, ahol csak tudnak. A pesszimista szemléletű kollégák szerint az állásainknak annyi; én optimista vagyok, és azt vallom, ez rengeteg új lehetőséget nyit meg előttünk szakmailag. Persze, világos, hogy nem kell kétszer annyi könyvelő, de én egy kicsit azért érzem magam biztonságban, mert Kraft rendszereket fogunk bevezetni, az biztos, és konkrétan amit Martin és én csinálunk (értékesítési előrejelzések a gyáraknak Európa-szerte), azt Írországban mi ketten tudjuk, nekünk kell Cadbury-t ebbe a rendszerbe beépítenünk. Persze, lehet, hogy elküldenek engem és beállítanak valakit Angliából, simán megtörténhet - én mégis kíváncsian várom, mi lesz. Szakmailag így is biztosítva van a fejlődésem, kaptam egy projektet, amin most kezdek dolgozni, és nagyon élvezem. Továbbra is pozitívan tudok csak nyilatkozni munkával kapcsolatban, a társaság nagyon együtt van, jól érzem magam, szeretem és érdekel, amit csinálok :) Remélem, ez nem hangzik nagyképűen, inkább arra próbálok kilyukadni, hogy szerencsés vagyok. Hiszek benne, hogy a jövő sok jót tartogat!
Kiküldtük emailben az előzetes meghívókat az esküvőre, a létszámmal egyfolytában probléma van, mindig kúszik felfelé, de talán velünk lesz az időjárás kicsit, és elférünk. Ha nem, akkor majd emlegetjük sokáig, milyen rossz volt.
A spanyolt abbahagytam, a sok edzés mellett nem fért bele, a társasági életünk látta kárát.
A lakást megszoktuk, elrendezkedtünk, felszereltünk egy rolót a konyhaablakra, megkaptuk az ágyat a kisszobába, minden a helyére került.
Újabb barátok költöztek el a smaragd szigetről, Réka és András indultak neki egy 3 hónapos Ausztrália, Új-Zéland útnak. Az utóbbi három nap a búcsúzkodásról szólt, volt egy búcsúbuli, ahová minden barátjuk jött a Woolshed nevű ausztrál pubban, aztán elmentünk heten, Szabiékkal és Ricsivel a Hell nevű új-zélandi pizzériába (10 euróért annyit eszel, amennyi belédfér, mindenféle pizzákkal kínálgatnak - hiba volt odamenni, tényleg annyit ettünk, ami belénkfért!), tegnap pedig nálunk aludtak Andrásék. Jó pár cuccot elhoztak, egy része hazafelé megy nekik, másik része a még jól jöhet nektek kategória. Tele vagyunk, megint ki kell sakkoznom, mit hová tegyünk. Reggel útra keltek, és 28 órás út után fognak beájulni az ágyba Melbourne-ben. Aki szeret blogot olvasni, az utazós bloguk címét kitettem a linkek közé!
Momentán leragad a szemem, ma is elvoltam, Lucinda szülinapi vacsoráján egy olasz étteremben, jóllaktam, most aludnék, mert sok volt az utóbbi pár nap.
Még a nászutat nem is említettem, elkezdtünk azon is gondolkodni, lassan foglalni kellene mindent. Az útiterv, 19 napra elosztva a következő: Dublin - New York - Las Vegas - Grand Canyon helikopteres túra - kocsival Valley of Fire - Death Valley - Yosemite National Parkban túrázás - Napa Valleyben borozás - San Francisco (Golden Gate-en bringázás, Alcatraz) - strandolás Santa Barbarában, Santa Monicában - Los Angeles: Universal stúdiók, Beverly Hills, Hollywood, Rodeo Drive - vissza Dublinba. A változtatás jogát fenntartjuk!
Ma van Balázs névnapja, BOLDOG NÉVNAPOT neki! (Itt ül mellettem, de úgyis fogja olvasni :)))

Elköltöztünk és karácsonyi buliztunk

2009-12-18T05:18:00.000Z

Eltelt egy honap, ezt nem hiszem el!! Teljesen felporogtek az esemenyek, miutan felebredtem a sokkos allapotbol, amit az elkoltozes okozott... De mar rendben vagyunk, tulvagyunk rajta, fellelegezhetunk es belevethetjuk magunkat a karacsonyi porgesbe (nincs uj a nap alatt, csak mindig mas miatt porgunk).
Na de vissza az elejere. Rogton, amint megtudtuk, hogy menni kell, elmentunk ket helyet megnezni. Az egyik szinten a Cork Streeten volt, a Southgate nevu hazban, ami kicsit kozelebb van a regi helyunkhoz es a varoshoz, mint a mostani. A lakas szep volt, tagas, a konyha annyira nem volt ujszeru, de a butorok, az elosztas, a szobak merete rendben volt, szinten ket furdoszoba, nagy, delre nezo erkely (parabolanak jo irany), parkolohely. A ket problema az volt, hogy bar a nappali delre nezett, a ket szoba eszakra, a zajos Cork Streetre. Bar a negyedik emeleten volt, megis elegge lehetett hallani az utca zajat. A masik, hogy 1250 eurot kertek erte. Mi eldontottuk, hogy 1200-nal tobbet nem akarunk fizetni semmikepp, az is elegge sok mar... mondtuk, hogy 1200-ert erdekel.
Voltunk megnezni egy teljesen uj epitesu, most atadasra kerulo epuletet, kicsit kijjebb, de meg Dublin 8-ban, a Rialto luas megallonal (=villamos). Hat, nem ajultunk el... sotet, zart terek, semmi feny nem jut be, rossz elosztasu lakasok... es a kornyek sem a legfenyesebb. Biztonsagi orok vannak ejjel-nappal - oke, biztonsagos, de ahol szukseg van rajuk, oda nem akarok menni.
Es egy kicsit rankmosolygott a szerencse, pont jokor meghirdettek a felettunk levo lakast. Anna kuldte at, hogy nezzem meg, ez ugyanott van, ahol a mienk... es jobban megnezve, tok ugyanolyan volt az elosztasa, a konyhabutor, a furdok... az erkelyrol keszult keprol pedig kiderult, hogy ugyanaz a kilatas, mint tolunk, csak kicsit magasabbrol. Tobb se kellett, lelkesen felcaplattunk bemutatkozni es a lakas iranti erdeklodesunket kifejezni a felso szomszednak, akit Moira-nak hivnak, es mint kiderult, a hirdetest csak erdeklodeskeppen tette fel, hogy megnezze, lenne-e kereslet. Kapott is jo par hivast, meg minket szemelyesen. A rossz hir az volt, hogy neki meg nincs hova mennie, csak tervben van, hogy kikoltoznek egy hazba a volegenyevel, hogy elkezdjek kozos eletuket (ez csak az o sajat lakasa). Innentol kezdve megbeszeltem Brian-nel, a foberlonkkel, hogy lenne ez a lehetoseg, hadd varjunk par hetet, hogy talalnak-e hazat maguknak (szerencsere csak berelni kerestek, nem megvetelre, igy volt ra esely, hogy sikerul), o beleegyezett. Innentol mar csak tukon kellett ulni (kozben nezegettuk a hirdeteseket, de ketsegbeejtoen nem ragadott meg semmi!), es kerdezgetni udvariasan, Moira szamara sokszor, szamunkra nem elegszer, hogy mi van mar, van-e haz.
A Southgate-es dolog pedig megallt az alkudozasnal. Voltunk meg egyszer megnezni, akkor felfedeztuk, hogy kulon csapbol jon a hideg es a meleg viz, ettol teljesen kiakadtunk, es innentol kezdve teljesen megcsappant az erdeklodesunk a lakas irant. Az ugynok meg abajgatott minket egy darabig, eloszor lement 1225-re (25 euro havonta - nevetseges), idovel pedig 1200-ra, de mi letettunk mar rola, vartunk a masikra. Ossze is jott a dolog, kaptuk a telefont, hogy megvan a hazuk, mikor tudunk koltozni - es innentol kezdve rengeteg email, telefon, sms jott es ment az egyeztetesekkel... es vegul a december 5-ei hetvegen koltoztunk be. Elotte egesz heten pakoltam mar minden nelkulozhetot, hogy legyen mivel megindulni felfele. Szomorkodtam is rendesen, hogy el kell menni, de be kell hogy valljam, sokkal konnyebb volt a koltozes, mint vartam. Az, hogy nem kellett lifttel le-autoba-be-autoval el-autobol ki-lifttel fel cipekedni, csak lifttel fel vagy lepcson fel, teljesen leroviditette az egeszet. Oliver, Balazs kollegaja atjott, a fiuk hordtak a nagy nehezeket a lifttel, en meg a konnyu kisebbeket gyalog. A konyhat hagytam a pakolas vegere, es azzal kezdtuk... mindent szatyorba es dobozba, majd odafent mindent vissza ki a helyere (ugyanolyan a konyhabutor). Ez nagyon jo volt, hogy nem kellett sakkozni, hogy mi hol legyen. Persze, hogy ez lehetseges legyen, Balazs a csutortok estet takaritassal toltotte fent, amig en a ceges karacsonyi bulin mulattam. Penteken, amikor o volt el 12 pint-ra a kollegaival, en pakoltam otthon. Munkamegosztas :)
A karacsonyi buli szuper volt, csak olyan hamar vege lett! 80-as evek volt a tema, mindenkinek be kellett oltoznie, vagy 80-as evek filmhosenek, vagy csak 80-as divatja szerint. Szinte mindenki kitalalt valamit, csak egy paran nem csinaltak semmit, kelloen zavarta is oket! Rengeteg paroka, fejpant, csuklopant, labmelegito, spandex nadrag es neonszinu cucc volt, fotok a szokasos helyen talalhatok! A sminkek is borzalmasak lettek, es volt Indiana Jones-unk, Joker-unk a Batmanbol, Super Mario-nk es Beetlejuice-unk, Lea hercegnonk es punk stilusunk is. Iszonyu viccesen neztunk ki mind, orakig csak ezzel voltunk elfoglalva. A tavalyi etteremben volt, a vacsi most is isteni volt (paradicsom es piritott paprika leves, steak vagy csirke valasztassal a foetelnek), volt 80-as evek kviz, 80-as evek jatekai kivetiton, 80-as evek zenei, moziplakatjai mindenhol, es persze fantasztikus hangulat! Es hiaba tancolt mindenki az elso perctol, 1-kor villany fel, ennyi volt, koszonjuk. Termeszetesen volt ismet afterparty, tobben mentek at egy kozeli buliba, onnan meg egyikuk hazaba, es ott nyomtak reggelig... en nem mertem, mert penteken munka volt (az uzletkotok miatt nem lehet penteken a buli, hanem csak csutortokon), munka utan meg koltozkodes, gondoltam, sok lenne. (Ellenben Balazs penteken nem zavartatta magat, hogy szombaton koltozes volt!)
Szoval sok-sok pakolas, de vasarnap estere eljutottunk a jelenlegi allapotba, hogy minden a helyen van. A kisebb szobaban nincs agy, Moira-val megegyeztunk, hogy o szerez majd. A tarolo helyisegben nincs polc, azt szerintem mi csinalunk majd. Eleg sok mindent kellett vennunk sajnos, mert egyszeruen nem volt - mikro, kenyerpirito, ejjeliszekreny, vasalo, vasalodeszka, tanyerok, fogas, labtorlo... es meg kell reluxa az ablakra es polcok a taroloba, ezeket vele szeretnem kifizettetni. (Egyebkent tok idegesito, hogy ezeket is nekunk kellett, sosem adott meg ki lakast, fogalmatlan...) De a tevejet itthagyta, az meg dragabb lett volna. Az elrendezes hasonlo az elozohoz, csak a teve nem a falon van es nem lapos, az ulogarnitura sokkal kisebb, az asztalunk nagyobb, es nem jarolap, hanem fapadlo van. Ezek a leglenyegesebb kulonbsegek. Magyar teve megy, az erkely es a bejarat felett viszont nincs teto (nincs felettunk lakas, azert - a regi felett a mostani erkelye es folyosoja volt), vedtelenebb a lakas kicsit esotol es szeltol, es ezaltal hidegebb is. De nem tudjuk igazan, mert tavasszal koltoztunk be, telen nem voltunk meg ott.
Szoval, becuccoltunk, es orulunk, hogy karacsony elott letudtuk a dolgot, es nyugodtan mehetunk haza. Es, mivel kevesebb a helyunk, hazakuldtunk egy csomo cuccot es a karacsonyi ajandekokat - 4db kartondoboz, osszesen 85kg! 85 euroba kerult... de most talan elferunk rendesen :))
A koltozes elotti hetvegen (nov 28-29) elmentunk egyet lazitani Co. Waterfordba, penteken munka utan indultunk el, egy szuper negycsillagos hotelben (Faithlegg Hotel) szalltunk meg... jo volt, csak rovid. Meg huvos volt a szobaban egesz nap, de legalabb pihentunk. Reggeli, aztan filmet neztunk, delutan egy kis szauna, egy kis jacuzzi, este meg vacsi egy 1705 ota ott allo pubban, ahol meg a vacsora is finom volt. Vasarnap reggeli utan sajnos indultunk haza egybol, de akkor is jolesett.
Karacsonyi ajandekok utan futkostam minden egyes napon, amikor csak tudtam. Kozben inteztuk a cimek atiratasat, az internetet, ami nem lesz egyhamar, sajnos... meg resztvettunk egy szulinapi vacsin (Andras 30.), egy bucsubulin (Lini es Patrizio elhagyjak Irorszagot - es megismertem David baratnojet is, Aoife-t), es Balazs ceges karacsonyi bulijan a Shelbourne Hotelben. Nem volt olyan jo, mint a mienk, itt csini ruhak voltak es csevegesek, nem harsany rohogesek. A vacsora viszont osztalyon feluli volt, eloetelnek nyers lazacszeleteket kaptunk kicsi bagettekkel, aztan porehagyma es krumplileves kovetkezett. Foetelnek pulyka es suger kozul lehetett valasztani, mindketto isteni volt. A desszertet mar nem birtuk, Christmas pudding volt, ami ilyen aszalt gyumolcsos suru, tomor, brandyvel keszult edesseg. Mindehhez feher- es vorosbor, vacsora utan pedig italok a barbol, es zene-tanc. En sajnos nem tudtam lepni sem a tusarkuban (ugy, hogy odaig taxi, vegig ultunk, es haza is taxi!!), Balazs meg elsokallt a bortol, szoval nem lettunk iden sem a tancparkett ordogei, inkabb hazapalyaztunk.
Most az utolso hetet tapossuk a munkaban, munkahoz mar semmi kedvunk, szol a karacsonyi radio... es mindenki talalgat, ki lesz kirugva jovore. Nem eppen a legidealisabb karacsonyi ajandek, de sajnos Kraft Foods UK bejelentette, hogy 6 embert elbocsatanak az irorszagi irodaban. Ezen kivul semmit; hogy kik, mikor, milyen feltetelek alapjan es ki donti el... csak jol elrontottak mindenki karacsonyat, ennyi tortent. Mindenki fel, hogy o lesz az; en is eselyesnek tartom magam. Es nagyon sajnalom magunkat... ilyen jo kozossegben talan nem is voltam meg, es mondom ezt ugy, hogy eddig nagyon szerencses voltam az osszes munkahelyemmel, es mindenhonnan szomoruan jottem el. Innen lesz a legnehezebb, pontosan mint a lakasbol... minden jonak vege szakad egyszer sajnos. Az oneletrajzom keszen all, el is kuldtem par helyre, bar nem tudom minek... talan hogy lassam, van-e eselyem masra. De meg kell varnom, mi van, mert ha maradhatok, akkor en nem megyek sehova.
Minden el van intezve, varjuk a szombatot, hogy hazamehessunk, es otthon pihenhessunk - hahaha, errol szo sincs, otthon megint nem lesz pihenes, talan csak 1-2 nap esetleg, hiszen leszunk Pesten, akarunk menni jegyesoktatasra, en keszulok korcsolyazni, sielni 3 napra, es a szilveszter meg log a levegoben. Ket het lesz, de kevesebbnek tunik... es megintcsak arra szamolok, hogy majd januarban-februarban pihenunk. Ami, lassuk be, nem jott be a november-decemberrel kapcsolatban sem.

Lakást keresünk - pedig nem akartunk

2009-11-10T04:44:00.000Z

Egy rövid, négynapos munkahét után október 23-án hazarepültünk pár napra. Pozsonyba mentünk, szokás szerint, én meg onnan hazaautóztam szép Zalánkba. Öcsémet nem láttam már április óta, élveztem, hogy otthon lehetek. Szombaton fát hasogattunk (apu, Laca és Bangó Laci) és rakodtunk (anyu és én). Morcos idő volt, de jót tett egy kis fizikai munka :) Élveztem, hogy otthon lehetek, mamáéknál is voltam minden nap (de sosem elég, akárhány napot vagyok...), bejártam a boltokat is kedvemre, jókat ettem, pihengettem. Most már van C&A és New Yorker is, nem csak Decathlon, meg Humanic, meg Vögele. De kinek?? A Zalában írták, hogy 47%-kal nőtt egy év alatt a regisztrált munkanélküliek száma Egerszegen és környékén... iszonyatos nehéz most otthon. (Itt is kezd, épp ma tudtuk meg, hogy a kantinos két nénit elküldték, nem lesz kantin, mert spórolnia kell a cégnek... vajon mikor kezdik el az irodai állományt megtizedelni? Damoklész karja felettünk már...)
Balázs lejött vonattal vasárnap este, persze MÁV ismét tett róla, hogy vonat közelébe ne menjünk egyhamar, elromlott a mozdony Csorna után a puszta közepén. Tipikus, lerobban a vonat is már.
Hétfőn nekilódultunk ügyintézni. Az egyházi esküvő kissé nehézkes lesz, de még nem adtuk fel. Bementünk az egerszegi plébániára, ahol is felvilágosítottak a dolgok menetéről. Bocfölde a csácsi plébániához tartozik, ezért ott kell egy egyházi adót rendezni részemről, valamint egy házasságkötési engedélyt kérni, hogy Egerszegen lehessen. Ezzel vissza kell menni az egerszegi plébániára, és ők püspöki engedélyt fognak kérni, hogy a kereszteletlen Varga Balázs elvehesse az egyházi adót mostantól fizető jó katolikus Dallos Marcsit. Most annyit haladt a dolog előre, hogy 12.500Ft lesz az adóm, és meglesz az engedély is, a püspöki meg állítólag formalitás, de újabb fejlemény: a tanúk is számítanak. Öcsém is meg van keresztelve, és még tanuló, neki nem kell adóznia. De Attila, Balázs öccse szintén nincs megkeresztelve, szóval ez a szál még kérdéses...
Találtunk gyűrűket is, meg is rendeltük őket. Fehér arany, benne egy csíkkal, egyszerű nagyon, de mégsem tök sima karika. Meglepődtem, micsoda bazáriak is voltak, három színben (arany, fehér arany, és óarany (=bronzszínű)), mindenféle extra mintával... nem is válogattunk sokat.
A polgári időpontunk megvan, 2010. május 29. 16:45. Ez már biztos, hála az égnek, és B. Lacinak, akivel jól eldumáltunk ennek kapcsán... ő lesz az anyakönyvvezetőnk, és ált.sulis volt osztálytársam.
Balázsnak öltönyt decemberben varratunk, addigra lesznek anyagok. Szintén decemberben leadom az egyik ruhámat varrónőnél, hogy egy ugyanolyat varrjon menyecskeruhának - addigra szerez minta anyagokat, amiből választunk.
Cipőm továbbra sincs, még kérdéses.
A helyszín még áll, telefonon anyu csekkolt velük.
Meghívókkal addig nem foglalkozunk, amíg nincs templomi időpont.
Családi Intézetbe mehetünk decemberben a ceremóniát megtervezni, és szintén decemberben megtehetjük a szándéknyilatkozatot Lacinál (anyakönyvvezető).
Fotó és videó ügyben, valamint zene ügyben is el kellene kezdeni egyeztetni lassan... ó jajj, lesz itt felhajtás, nem is részletezem tovább egyelőre. És folyton az a hülye érzés, hogy valamit elfelejtünk.
Kaptam Balázstól egy szép bőr táskát, életem első bőr táskája, imádom. Meg egy kényelmes téli cipőt is szereztem, teljes volt a boldogságom.
Vissza is Pozsonyból jöttünk, anyuval és Edit barátnőjével, akik jöttek Dublinba hozzánk pár napra. Sajnos a vendéglátás nem sikerült a legjobban, nem voltunk jó házigazdák, és sajnos az időjárás sem támogatta őket, hideg volt és esős. Howthon is elkapott minket. Halloween hétvége is volt, az írek ünnepeltek, mi meg le voltunk eresztve.
Sajnos a múlt héten nem egy kellemes hírt kaptunk: ki kell költöznünk a lakásunkból, a tulaj vissza akar költözni. Nincs mit tenni, hiába imádjuk, mennünk kell. Egy könnyebbség, hogy Brian nem sürget, de januárban mindenképp lépni kell legkésőbb. A búslakodás még mindig tart, de már elfogadtam, beletörődtem. Elkezdtünk nézelődni, összeállítottuk a kis listánkat, miket szeretnénk, de pár lakás után rájöttünk, hogy minden úgysem lesz meg. A listánk:
- csendes és napfényes legyen, D-DNY fekvésű
- a parabola működjön
- ne legyen több mint 1200€
- helyileg nem messzebb a munkahelyeinktől, mint a jelenlegi
- a konyhának legyen ablaka, szellőztetése
- legyen zárt parkolója
- 2 szoba és nappali
- legyen elég storage (tároló, pakoló hely)
- a 2 fürdő is jó lenne
Sajnos, ezek eléggé leszűkítik a kört, de keresgélünk, és reménykedünk. Egyelőre semmi konkrét nincsen.
Hogy valami pozitívat is mondjak, a hétvégén lángost sütöttünk, és jól sikerült, bár legközelebb tovább kell keleszteni - most már tudjuk.
A spanyollal is haladok, tanulgatok... és várom, hogy eljussak egyszer a kommunikáció szintjére. Írásban sokat megértek, jól fordítok és ragozok, de magyarról spanyolra még nem megy rendesen a fordítás. Szavakat kell tanulgatnom, hogy legyen valamire építenem.

Attilaek latogatoban es csajos hetvege Madridban

2009-10-18T06:07:00.000+01:00

Megint nem jutottam sok szabadidohoz (ugy szep, ha zajlik ugye), olyan oruletes rohanas volt az utobbi hetekben.
A curry maradekat Attila es Klaudia ettek meg, akik penteken erkeztek Dublinba. Balazs kiment veluk Howth-ra szombaton, en bevasaroltam, es otthon maradtam, nagyon kellett a pihenes mar. Ok is jol elfaradtak a szabad levegon, estere nem mentek sehova, tarsasoztunk. Vasarnap Storehouse-ban voltak, estere meg bementek pubolni (=kocsmazni) a varosba. En ismet kimaradtam ebbol.
Kedden este viszont elmentunk kozosen vacsizni. Tony, felbuzdulva a multkori curry-nk sikeren, kapasbol egy thai ettermet ajanlott... jobb otletunk nem leven oda mentunk. A Stephen's Green-nel levo Clarendon Street-en van, Saba a neve, kellemes hely. Finomakat ettunk (a thai etelnevekre nem emlekszem), bar nekem az egytol otig skalan jelzett nullas erossegu/csipossegu etel is csipos volt kicsit. Klau kesudios tesztaja erdekes volt, Attila meg frankon kuzdott a kettes erossegu chilis valtozattal, verte is a viz rendesen, meg kivorosodott.
Szerda hajnalban mentek haza, en pedig szombat hajnalban indultam Madridba. Reggel 6-kor ment a gep, Szabi vitt ki minket a repterre Krisztivel. Szabi is Londonba ment, kocsit meg letette a repteri parkoloban. Felmentunk egy teara, aztan a parfumeriaban nezelodtunk, aztan meg siettunk a beszallashoz... persze mar csak a sor vegere allhattunk be. A kezipoggyaszunk tobb darab volt a megengedettnel, pakolasztuk ossze a dolgokat, igy vegul utolsokent csuktam be (majdhogynem) magam utan a repcsi ajtajat. Ebbol kovetkezoen nem is ultunk egymas mellett.
Az ut 2 es fel oras volt, problemamentes, delelott fel 10-kor landoltunk a Barajas repteren. Gyonyoru, szikrazo napsutes es nyari meleg fogadott... hat ruhakkal nem erre keszultem sajna. Azt hittem, 23-24 fok lesz, erre volt 28-29... nem is vittem nyari ruhakat egyaltalan. De azert orultem a melegnek, a dublini esos napok utan!
Vegigmetroztuk a varost, cipeltuk a nagy borondot fel-le a millio lepcson felvaltva (soha tobbet nagyborond egy hetveges kiruccanasra!!), Szandraval a Sol-nal talalkoztunk, a farol eszegeto maci szobranal. Becuccoltunk a szallasra, nagyon tetszett, modern, kellemes es tiszta volt, csak nekem a furdo nem volt eleg elszeparalt (egy fustuveg paravannal volt csak levalasztva a szobatol). De ennyi penzert, ilyen helyen, es amire nekunk kellett (aludni) teljesen megfelelt. Egybol nekivagtunk a varosnak, nekiindultunk ebedet keresni. A lanyok ragaszkodtak a tradicionalis helyekhez es izekhez, a kepeken is lathato helyen ebedeltunk tehat. Rendeles elott hoztak krumplisalatat harom villaval, kedves gesztus volt. Az ebed vegen pedig egy kis likort. Utana varosnezessel egybekotott boltlatogatas vette kezdetet, elmentunk a nagy, hires terekre, megalltunk egy kezmuves vasarnal. Sikerult vennem egy borostyan medalt, mar regota szerettem volna egyet, es egy karkotot, amit meg aznap elszakitottam. Megneztuk a Kiralyi Palotat, meg mellette a katedralist, ami meglepoen szep volt, aztan a Gran Via-n kotottunk ki, ami a foutca, tele uzletekkel. Zara, H&M es Sfera voltak a kozos kedvencek, es kifulladasig jartuk oket, korbesetaltuk a kornyekunket, gyumolcsturmixoztunk, drogeriaban nezegettunk, parfumoket szagolgattunk... :) csupa csajos dolgok. Estere hazamentunk, atoltoztunk, aztan vissza a varosba, vacsorazni. Isteni volt gyumolcsos-sonkas eloetelem, a Krisztie kicsit fura volt (fotok vannak), de jollaktunk. Zavaro volt, hogy Spanyolorszagban meg lehet dohanyozni ettermekben; mi egy zart helyen ultunk, ez elegge lerombolta a hely szinvonalat nalam. Utana setalni mentunk, gyonyoru volt a varos az ejszakai fenyekkel.
Masnap Toledo volt a program. Reggelit egy kozeli bisztroban kaptunk. Csak helyi kajak voltak, piritoson sonka, sobrasada (nem tudjuk mi, de finom volt), tortilla (tojas es krumpli torta formaban osszesutve), valami tejszines tejberizses cucc, ilyesmik. Jol lehet belole lakni.
Toledo Madridtol 70 km-re van delre, gyorsvonat megy, ami felora alatt odaer. Menetrend megvolt nalam, mindent tudtunk (persze, mondvan hogy van idonk, meg elneztunk az El Corte Ingles-be, ami egy hatalmas bevasarlokozpont, utana meg nem gyoztunk rohanni), mikor indul a vonat, csak azt nem, hogy kicsit maskepp mukodik a kozlekedes, mint mashol. Eloszor is, nem lehet vonatjegyet venni automatabol. Nincs is. Es olyan jelleggel mukodnek a jegykiado pultok, mint otthon a bankok. Sorszam, amikor felvillan, akkor menj a pulthoz. Ez franko rendszer, de nem akkor, ha a vonat indulasa elott 10 perccel ersz oda, megkapod az 567-es sorszamot, es 534-esnel tartanak. En mar le is roskadtam egy szekre, beletorodve, hogy a masfel oraval kesobbi vonaton leszunk csak rajta, de Szandra nem nyugodott. Odament egy pulthoz a legszebb mosolyaval, hogy nekunk nagyon-nagyon fontos es surgos; hat elkuldtek. De nem adta fel, odament egy masikhoz is, ott segitett a srac. Jegy megvolt, 5 perc a vonatig, futas. Merre??? Keresgeles, rohanas lelekszakadva, mire megvan... hat jott a kovetkezo meglepetes, mint a repulotereken, rontgen volt a cuccoknak es detektoros kapu az embereknek... es sorbanallas. Tolakodas, keretozes, rohanas a peronhoz, ott is sor, jegykezeles. Utolso pillanatban szalltunk fel a vonatra, egybol indult is.
Toledo egy ekszerdoboz. Mar az elso benyomas is lelegzetallito, a vasutallomas epuleterol is aradozik az utikonyv, olyan gyonyoru. Rogton felmasztunk egy turistabuszra a tomeggel, 5 euroert korbevitt minket Toledon kivul es letett belul. Amint a kepeken is latszik, a varoska egy dombon epult, korbefolyja a Tajo folyo, es tipikus mediterran taj es epuletek jellemzik. Nemhiaba a Vilagorokseg resze, kulonlegesen szep. Szerencsenk volt, mar nem volt foszezon, nem sok ember volt. Az egesz napot eltoltottuk a kis utcacskakon, megneztuk a katedralist, egy zsinagogat es egy mecsetet (utobbi egy epitkezes volt gyakorlatilag), vettunk mallorcai igazgyongyot egy helyi ekszeresznel, ettunk churro-t (fankszeru, olajban sult teszta, csokiba martva isteni) egy kavezoban, beneztunk a helyi arusokhoz. A nap vegen vartuk a buszt, hogy visszavigyen a vasutallomasra, de az nem jott. El kellett indulnunk gyalog... jo nagy rohanas volt. Egy helyen elvetettuk az iranyt, egy korhaznal kotottunk ki, ott lekozoltek, hogy nem fogunk odaerni, hivjunk taxit... de honnan? Probaltunk stoppolni, meg szedtuk a labunkat... szerencsenkre a pasi tevedett, es nem volt olyan messze az allomas. Igaz, nem tudtunk gyonyorkodni Toledo-ban a naplemente fenyeben, de orultunk, hogy rajta voltunk a vonaton.
Vacsizni az utcankban voltunk, a csajok egy hatalmas paella talat kaptak, a tenger sokfele gyumolcsevel megpakolva, en csak neztem elszornyedve, milyen gyakorlottan ropogtatjak a rakok panceljait es kaparjak ki a hust belole. Nem tudok felmelegedni ezek irant a tengeri cuccok irant. A rizses-zoldseges reszebol ettem, az finom volt. De a legjobb a sangria volt, amit mindehol kancsoban kertunk ki, es mindig huvos es frissito volt a sok-sok gyumolccsel, imadtuk. Vacsi utan seta, aztan haza, Kriszti maradt is, mi meg Szandraval meg elmentunk egy korre. Fel ejjel a varost jartuk, elbeszelgettuk az idot.
Utolso napunk a hetfo volt, a bisztroban megreggeliztunk, aztan osszepakoltunk, kicsekkoltunk, a cuccainkat meg otthagytuk kesobbig. Vasarolgatni, nezelodni terveztunk, mentunk is egy darabig, aztan Szandra fel 4 korul lelepett, mi meg tul faradtak voltunk Krisztivel barmihez is. Egy kavezoban lerogytunk kenyelmes fotelekbe, es ottragadtunk par orara. Aztan mar csak repter, cuccolas, csomagmeres, atpakolas, sorbaallas, a szokasos procedura. Ezuttal egymas mellett ultunk, hazaig szoval tartottam szegeny Krisztit, aki lehet, hogy aludni akart volna :) Itt Dublinban meg egy meglepetes vart... ejfel korul hullafaradtan megerkeztunk, Szabi uton volt a kocsit osszeszedni a parkoloban, aztan meg hivott, hogy nem indul, az aksi lemerult. Keritettunk segitseget, a repterieket, meg kibuszoztunk mi is oda. Orulet hideg volt, foleg Madrid utan, remegtunk a faradtsagtol is rendesen. Az ejszaka kozepen estunk be az agyba, masnap meg minden bajunk volt egesz nap, sot, egesz heten nem gyoztuk kipihenni magunkat.
Hetvegen Anna es Peti jottek fel Dublinba, talalkoztunk veluk az IKEA-ban. Vettunk par aprosagot, ok meg telepakoltak az autot. Hazajottunk, egesz este tarsasoztunk.
Vasarnap elmentek a Storehouse-ba, utana a Brazen Headben ebedeltunk (a kaja jo volt, a kiszolgalas pocsek), aztan hazaindultak Mallow-ba. Nem voltunk jo vendeglatok, mert bar volt leves es nokedli-porkolt, megis szendvicset kaptak vacsorara szombaton, vasarnap meg nem foztunk ujat... Legkozelebb majd jobban igyekszunk.
A heten voltam gym-ben ketszer, hetfon este Andraseknal voltunk tarsasozni, szerdan pedig jott hozzam Anna, aki spanyolra tanit mostantol heti egyszer. Meg is kell irnom holnap a hazimat!
Sajnos nagy bosszusag ert minket a heten. Szerdan arra jottem haza, hogy a parabola antennankat valaki levagta (igen, a kabel el volt vagva!) az erkelyrol es ellopta. Magyar tevenek annyi... teljesen befordultam, nem tudtam, ki lophatta el. A foberlonk azt mondta, beszel a house management-tel (a hazfelugyelettel megbizott ceg). Hivott, mondta, hogy nem a hazfelugyelet volt, ok kuldenenek 3x irasos felszolitast, hanem valaki kvazi betort hozzank, felmaszott az erkelyunkre. Na ettol nem lettem jobban, de megnyugodtam, hogy visszatehetjuk. Aztan jott az ujabb hir: megiscsak a hazfelugyelet volt. Semmi irasbeli figyelmeztetes, sot, meg arra sem vettek a faradsagot, hogy kitekerjek a kabelt a parabolabol, hanem elvagtak. A foberlonk letolta oket, de megadta a szamot nekem is, hogy nyugodtan mondjam meg a magamet. Megmondtam, nem segitett, nincs megoldas, a pasi rettento bunko volt, kozolte, hogy mindenhova ki volt irva, es a kerdesre, hogy hogy kapom vissza a tanyert, mondta, hogy majd hetfon vagy kedden bedobjak az erkelyre. Persze en total kivoltam, a fiuknak ecseteltem, hogy nekem ez milyen fontossa valt, hogy magyar tevet nezhetek, ez nekem egy kapocs volt az otthonhoz, stb. Szoval mindenkinek addig nyivakoltam, mig Tony elo nem allt az otlettel: vegyunk egy parabola allvanyt, es tegyuk ki, amikor tevezunk, amikor meg nem vagyunk otthon, vigyuk be a lakasba. (Eddig rogzitve volt az erkelykorlathoz.)
Ma el is mentunk, megvettunk egy jo kis allvanyt, ugyhogy teszek en magasrol rajuk, igy is fogok magyar tevet nezni. Ha meg valaki hozza mer nyulni, azt leboritom a letrajaval egyutt.

Szeptemberi összefoglaló - London és Budapest

2009-09-22T23:08:00.000+01:00

Az egész hónapunk nagyon mozgalmas, nem jutottam egy nyugodt estéhez, hogy összeszedjem a gondolataimat; amikor ráértem volna, akkor meg nem volt kedvem.
Napközben úsztam a munkában, ami tulajdonképpen jó - Martin nyaralni volt, aztán beteg, hiányzott 3 hetet, és minden az én nyakamba szakadt. Ray és Tony segítettek mindenben, de még így is sok volt. Esténként főzés volt, vagy pihenés, vagy sorozatnézés (Született feleségek dvd-n).
Szeptember első hétvégéjén kényelmesben voltunk, én találkoztam a városban Bettivel, aztán Anitáékhoz mentem kicsit segíteni a pogácsasütésben (semmi érdemi feladatom nem volt, csak kenegettem a kiszaggatott pogik tetejét és sajtot adagoltam rájuk - de én szeretem csinálni). Balázs nem jött velem, itthon volt. Szabi és Kriszti viszont átjöttek, Szabi meccset nézett Zolival, Józsival és Kari bával (vb-selejtező, a svédek utolsó pillanatban nyertek a magyarok ellen), mi lányok meg a konyhában trécseltünk. Meccs után egyből indultunk Ricsiékhez pókerezni, ez sajnos rosszul jött ki, mert Anitáék meg vacsival készültek. Ők azt hitték, meg vagyunk egyezve, én meg, hogy nem, ezért is mertem ledumálni a pókert. Kriszti is játszott, éjjel jöttünk haza.
Utána egész héten be voltam sózva, hogy megyek Londonba.
Pénteken, munka után Balázs kivitt a reptérre, fél 6-kor elrepültem Stansted-re. 1 óra alatt ott voltunk, onnan buszoztam be Golders Green-ig. Ott helyijáratot kerestem, persze nem volt egyszerű megtalálni, tévelyegtem jó sokat, embereket kérdezgettem. Hiába érdeklődtem, senki nem volt képben, hogy a sok száz busz közül pont a 260-as honnan indul. Épp elgondolkodtam, mihez is kezdjek. Egyszer csak, állok elmélázva, valaki rámszól: -Hé, magyar vagy? -Miért, ennyire látszik??? Teljesen ledöbbentem. Egy pár állt a buszmegállóban, és mint kiderült, azért szóltak oda, mert nagyon bámultam rájuk, és gondolták, a magyar beszédüket figyeltem. Fel se tűnt! Ráadásul, kiderült, hogy mindez pont a keresett busz megállójában zajlott.
Korai öröm volt, hogy már nem ronthatom el. Sikerült. Mari, anyu barátnője, akinek a londoni házába tartottam, elmondta, hogy a Willesden Green metrómegálló utáni 2. buszmegállóban szálljak le. Nahát nekem több se kellett, leszálltam rögtön a második megállónál. Sehol egy bolt, egy templom és egy könyvtár; ezeket kellett volna látnom. Elég rossz környék volt. Nézem a busztérképet, akkor jövök rá, hogy irtó messze vagyok. Sebaj, következő busz. Sofőr itt segített, úgyhogy meglett a jó megálló, onnan meg játszva eltaláltam a pár utcányira lévő házba.
Anyu hozott rántotthusit, és mama küldött vele ostoros kalácsot! Isteni volt! Beszereztünk hozzá még fish and chipset (hal és sültkrumpli), királyi lakoma lett belőle! A nappaliban aludtam, apu küldött egy könyvet (Vargas Llosa-tól a Julia néni és a tollnok), azt olvasgattam. Estére megérkezett Tihi, Gubi és Tóbi Dublinba, Balázshoz.
Szombaton hármasban elmentünk a Brent's Cross-ra vásárolni (egy bevásárlóközpontba), aztán Mari hazament, mi meg anyuval a belvárosba buszoztunk (a metrónk nem ment hétvégén), és belevetettük magunkat a sűrűjébe! Napsütéses, kellemes meleg idő volt, sétáltunk az Oxford Streeten, a Regent Streeten, a Picadilly Circus-ön, a Trafalgar Square-en, egészen a Westminsterig. Onnan visszamentünk a Hyde Parkba, és a napot a Primarkban zártuk, vásárolgatással.
Másnap a Covent Gardenbe mentünk, megnéztük a kézműves standokat, hallgattunk zenét, palacsintáztunk, majd a Leicester Square-en találkoztunk Lejmivel. Nemrég költözött ki Londonba, cégen belül kapott is állást, de otthonról dolgozik. Szép, kertvárosias részen laknak a lengyel barátnőjével. Eszmét cseréltünk a külföldi életről, közben a Picadilly-n át a Green Parkba, a Buckingham-palotához, onnan pedig a Hyde Parkon át a Marble Arch-hoz sétáltunk. Ott éppen egy Izrael-ellenes tüntetés zajlott. Sajnos fél 3 körül el kellett indulnom hazafelé a csomagomért, onnan meg azonnal a reptérre. A busz dugóban ment hazáig, Stansted-re is millió óra volt eljutni, ott még vártam 2 órát, aztán 1 óra a repcsin, busszal be Dublinba, első utam a fiúkhoz vezetett a pubba. Ír show-t néztek és vacsoráztak, meg buzgón itták a barna kenyeret :) Átmentünk a Farrington's-ba is még egy utolsóra, meg jó sokáig itthon is fennmaradtunk... Alig éltem hétfőn.
Munka után ismét pubolás, O'Donoghue's, aztán vacsira gulyás, este dumálás. Kedden hazamentek, bár Tóbi maradni akart mindenáron. Már eltervezték, hogy kiveszik a lakást velünk szemben.
Elment a het, pihentunk, nem mentunk sehova, nem csinaltunk semmit, csak mostunk, takaritottunk, otthon voltunk. (Ekezeteim megint nincsenek, mert nem otthonrol irok.)
A cegnel a nagy hir, hogy Kraft Foods (azaz mi) ajanlatot tettunk a Cadbury's felvasarlasara. Persze csipobol visszautasitottak, de mi tovabb probalkozunk. Cadbury-ek eleg nagyok a brit szigeten es Irorszagban, szoval minket nagyban erintene a dolog. Itt Dublinban egy 1100 fot foglalkoztato gyaruk van Coolock-ban (eszaki oldal). Jellemzoen mar mindenki a bejarason temazott. Nekem speciel messze lenne, meg ujra elkerulnek Balazs kozelebol. Amugy strategiailag egy nagyon jo huzas lenne, az edessegbiznisz tortajabol egy jo nagy szeletet hasitanank ki. A Cadbury ismertsege es markaerteke nagyon magas - nem csoda, hiszen isteni csokijaik vannak. Kedvencunk a Fingers (olyan, mint a bonbonetti).
Szombat reggel ismet a repteren talaltuk magunkat, Malev elrepitett minket Budapestre, ahol ragyogo napsutes, es (ir viszonylatban) meleg nyari ido fogadott minket. Rogton lattuk, hogy rossz ruhakat vittunk, mindenben melegunk lesz. De ez nem szegte kedvunket!
Tobi jott elenk, mentunk hozza, ott jol el is dumaltunk az idot, fele program ki is esett. Utunkat a kis fekete c3-mal folytattuk, Toni kolcsonadta, zsebunkben a Gubi lakaskulcsaval, mert o meg azt adta kolcson :) Aranyelet Budapesten! Az Arkadba mentunk vasarolgatni, C&A, New Yorker, H&M, aztan kb indulhattunk is haza. Ugy volt, hogy kimegyunk Erdre Sanyihoz, de nem jutott ra ido, csak Kelenfoldon mentem ki ele a vasutallomasra. Otthon gyorsan elkeszultunk, aztan irany vacsizni.
7 orara a Trofeaban volt asztalunk foglalva, ott talalkoztunk a tobbiekkel: Tihi, Tobi, Pali, es Martiek is el tudtak jonni, nagyon orultem nekik! PotiFlot addig otthon kenyeztettek a nagyszulok.
Szokasos modon a befizetos eves megint tobbre csabitott, mint amennyit szabadna, dehat egesz nap erre eheztettuk magunkat! En a szokasos grillezos dolgokban nyomultam salatakkal, gyumileves, meg tiramisu, sargadinnye... nyami. Andras is befutott a vacsi vegere, csatlakozott nehany barna sor erejeig. Balazs, Sanyi, Tihi es Tobi elmentek elobb, mert fel 10-re volt a biliard foglalva, mi maradtunk negyen (Martiek, Andris meg en) beszelgetni. Kicsit kesobb hazavittuk Martiekat, megneztuk a kis incselkedo Flo babat, aztan visszamentunk a biliardosokhoz. Ok mar jol alltak, de Andrassal azert meg belehuztak egy-ket rovides korbe, a tovabbiakrol inkabb nem meselek. Tihieknel kotottunk ki pokerezni, Tobi a foldon aludt, Tihi az agyaban, mi oten meg jatszottunk meg dumaltunk hajnalig.
Sanyit is hazavittuk, a matracon aludt velunk.
Vasarnap delelott Gubi es Ari megerkeztek, kimentunk Budaorsre Decathlon, IKEA, Auchan, aztan Sanyit bevittuk a varosba, mi meg Budafokra mentunk Martiekhoz. Gyonyoru helyen laknak, kozel a varoshoz, megis zoldovezet. Fakkal szegelyezett utca, osszefuggo gyepszonyeg sziklakerttel es sorpaddal az udvarban, a teraszon kerti butor napernyovel, a haz pedig tagas, vilagos, es bar meg nincs kesz, megis igazi otthon benyomasat kelti. Le is telepedtunk a teraszon, miutan kimezitlabaztuk magunkat a fuvon, eszegettuk az isteni olivas-karamellizalt hagymas-feta sajtos lepenyt (el ne felejtsek receptet kerni), es elbeszelgettuk a delutant. Tihi, Tobi es Gubiek is ott voltak, Kaca is elokerult, meg Flo is, miutan felebredt. Kicsit nyugoske volt, pont mire elmentunk, akkorra tamadt fel az erdeklodese irantunk, es kezdett felelenkulni. Igazi kis tunderke, aranyos kislany. Este lett, mire elmentunk.
Tottihoz mentunk babanezobe, a kis Patrik nagyon helyes es szep baba. Oda mar csak Gubi jott velunk, aztan harman hazatertunk hozza.
Hetfon reggel elkoszontunk, mi elmentunk a varosba. Borgyogyaszhoz mentem, anyajegyeket megnezetni, minden rendben-e veluk, es igen, hala az egnek. Nem kell semmit leszedni, csak ha en ugy szeretnem, de kb evente meg kell nezetni oket. 15.000 Ft-ert jutottam hozza ezen informaciokhoz.
A nagy megkonnyebbules utan jott a kellemetlen program - na jo, nem is volt annyira az. Inkabb csak maceras. Mentunk az Erzsebet korutra, a Blahatol indulva a Nyugati fele, eskuvoi ruhakat nezegetni nekem, otletgyujtes celjabol. Minden kapualjban van egy szalon, es mi csak 3 helyre jutottunk el. Az elso helyen egyet, a masodik helyen harmat, a harmadik helyen kettot probaltam fel... Abroncs, alsoszoknyak, nehol fuzo is... eltartott egy darabig, mire fel- es lekerultek. Egyik-masik nagyon szep volt, vegre kicsit megcsapott engem is a helyzet izgalma, unnepelyessege, hogy nemsokara ilyet viselhetek majd! Persze, nem vagyok babonas, hogy Balazs latott bennuk, inkabb orultem, hogy o van velem, az o velemenye sokat segitett.
Almomban sem gondoltam, hogy megtalalom A RUHAT, de meglett. Gondolkoztam, tegyek-e ide kepet, de inkabb nem. A csalad mar ugyis latta, akit meg erdekel, annak elkuldom privatban. Kremszinu, es gyonyoru, ezt kell rola tudni. Le is foglaltuk a heten, karacsonykor megyek fatylat, stolat, hajdiszt valasztani hozza. Nem akartam en Pesten berelni, de Zalaegerszegen nem tudtak meretet adni meg aprilisban, meg csak probalni sem, es meg Pesten is mindenki huzta a szajat, hogy ja hat ekkorabol nem sok van. Kicsit lelombozo volt, de tulleptem rajta. Mivel konkret elkepzelesem nem volt, es nem is volt rajtam nyomas, hogy talalnom kell mindenkepp, ezert probaltam elvezni a helyzetet. Es amikor felvettem azt a ruhat, egybol tudtam, hogy az kell. Teljesen elvarazsolt, kenyelmes volt, jol allt, hercegnonek ereztem magam benne, es legszivesebben le se vettem volna. Foleg miutan feltettuk a hajam, hajdisz, es fatyol is felkerult... Szoval, jo lesz ez! Imadni fogom viselni!!
A nap tovabbi resze hamar elment, a Westendben ebedeltunk, aztan haza Gubihoz, taxi a repterre, ott millio ora varakozas, a gepunk kesve indult, 7 helyett 3/4 9-kor, nyugosek es faradtak voltunk. Meglepeteskent David kerult elo, ir baratunk, eppen Gorogorszagbol tartott hazafele, Malevvel, budapesti atszallassal! Mellettem ult, el is dumaltuk az idot, de szegeny o is hulla volt a sok utazastol.
Hogy felebredjunk, kifele menet rajottem, hogy a kis taskamat az osszes iratommal, penzemmel, kartyammal es telefonnal a gepen felejtettem... visszafele nem volt ut, mert a terminalig busszal hoztak be, a gep valahol a pusztaban parkolt. Az immigration-nel (bevandorlasi ellenorzes, utlevelet es szemelyit itt kell mutatni, ez az orszaghatar tul.keppen) meg kellett allnom, hogy Balazs kimehessen intezkedni. Gondoltam, egy orat ott lazan elleszek, mire szol, aztan valaki elmegy erte, kihozza... de kellemes meglepetes ert, a hangosbemondon hivtak a Servisair pulthoz (ok kezelik a Malev csomagjait a dublini repteren). Mondtam, oke, de nem tudok kimenni a hataron, mert nincs igazolvanyom, ok meg kivul vannak. Termeszetesen, mivel ez Irorszag, itt nem csinalnak ugyet semmibol, megkerdeztek, honnan jottem, aztan mondtak, hogy menj. A pultnal meg atadtak a cuccomat kedvesen. De azert az adrenalin ugras megvolt :) Mar elkepzeltem magam, ahogy ott elek a terminalban, mint Tom Hanks a filmben.
Most csutortok delutan van, Martin ujra dolgozik, nekem is kellene, de most epp nincs itt, ezert kicsit lazitok.
Tegnap yellow thai curryt foztunk, Tony ragaszkodott hozza, hogy ezt ki kell probalnunk. Elhozta nekem a hozzavalokat, es tobbszor is atbeszeltuk, es felmondatta velem az elkesziteset. Le is irta, reszletesen. Epp csak neki kellett allnunk - tegnap jott el a nap. Gym utan hazamentem, hullafaradtan, de akkor hajra. 60g sarga curry paste-et (a curry az egy fuszerkeverek, ilyen osszeallt csomot kell elkepzelni) fel konzerv kokusztejjel osszerottyantottunk. Utana belement a masik fele a kokusztejnek, kockara vagott csirkehusi, kiskocka krumpli, es 1 teaskanal cukor, Ezt foztuk amig a husi es a krumpli jo nem lett, vizzel ontogettuk, hogy szoszos maradjon. Utana kerultek bele a zoldsegek (kaliforniai pirospaprika, zoldbab es bebiborso, ami borso a hejaban, tok lapos, ugy hivjak, hogy mange tout vagy snowpea), par centis darabokra vagott citromfu (ami inkabb fa, olyan volt mint a bambusz), es a chilipaprika. Utobbi csak par percig volt fent, de irtozatosan megkuldte az izet, ki is szedtuk elso kostolasnal. Erdekes ize lett a dolognak, edeskes, csipos, citromos es kicsit kokuszos. Ma azt hoztuk ebedre es kb tuzet okadtam tole, annyira beerosodott tegnap ota, tejet kellett innom melle (allitolag vizet nem szabad, az csak lehuti az izlelobimbokat, es utana annal vadabb a chili). Ebednel megbeszeltuk, hogy a currynek hany fajtaja van, mint megtudtam, a thai az lehet green, yellow es red (zold, sarga es piros), az indiai meg lehet balti (ejtsd "boulti"), madras vagy vindaloo ("that will blow your head off" = leszedi a fejedet, olyan eros). Az angoloknal es itt, mivel nincs sajat jellegzetes konyhajuk, izvilaguk, ezert ezek az azsiai etelek mennek nagyon, ahogy latom, mindenki kesziti, szereti oket. Mi meg csak most kezdtuk... bar sosem adnek egy jo hazait akarmilyen curryert!

Hétvége - buliztunk

2009-08-30T23:50:00.000+01:00

Nem sok minden történt a héten, dolgoztunk, gymben voltam, szerdán pedig Eimear-rel (kolléganőm) meglátogattuk Daphne-t, aki otthon van a hat hetes babájával.
Szép környéken laknak, Terenure-ben (Dél-Dublin), egy családiházas, kertvárosias részen. A ház hatalmas, lent van egy kis játszószoba, egy nappali, és egy hatalmas amerikai típusú konyha és étkező, egy füves hátsó kert, és egy vécé a lépcső alatt. Fent 4 hálószoba és egy fürdő. Daphne és a férje pont 10 évvel idősebbek nálunk (Daphne 39, Phil 42), öt éve házasok, a nagyobbik gyerek, Ava 3 éves, a kicsi, Zara, 6 hetes. Tavaly költöztek ebbe a nagy házba, nyakig vannak hitelben, de teljesen boldogok és elégedettek. Későn kezdték a családalapítást, de előtte Daphne élt pár évet Németországban és Spanyolországban, kettesben is utazgattak, nem kapkodtak el semmit. Phil is szimpatikus nagyon, és az egész család olyan helyes! A babát ringattam kicsit, egy darabig elvolt, aztán bömbölde... rögtön tovább is adtam. Amikor leültünk vacsizni, végig "hisztizett" - lehetett hallani, hogy nem azért sírt, mert baja volt, hanem csak azt akarta, hogy felvegyék. Nem vették, úgyhogy volt egy kis háttérzaj a beszélgetésünkhöz. Vacsi közben meg derekasan küzdöttek az akaratos háromévessel, aki nem akart enni, nem akart leülni, és ha mégis, akkor kézzel tömte a tésztát - nekünk, a vendégeknek produkálta magát. Igyekeztünk nem aláásni a szülők tekintélyét a vigyorgásunkkal!
Utána Eimear elvitt Artaine-be Ricsiékhez, pókereztünk a szokásos csapattal. Persze ismét nem volt velünk a szerencse, de legalább jót beszélgettünk. A végén két kört nyertünk, úgyhogy azért nem teljesen letörve jöttünk el.
Szombat este Szabiéknál volt lakásavató buli. Kriszti rengeteg finomságot készített, Anita, Ingrid, András és Réka, meg mi voltunk. Rékával boroztunk, a három csaj tequilázott, a fiúk meg sör/cider/whisky kóla/pálinka... Szabiék új lakása ugyanott van, ahol a régi, csak kettő helyett egy szobás, de ugyanolyan kellemes. Fél 12 körül elindultunk bulizni, Rékáék nem jöttek, de ott találkoztunk Ricsivel, Bettivel és Robival. Szokásos táncikálós-iszogatós-beszélgetős buli volt, háromkor volt záróra, akkor kizavartak mindenkit.
Ma pedig egy kicsit gyengélkedünk :).
A héten vettünk jegyet szeptember 19-21 (szombat-hétfő) Budapestre, hazalátogatunk kicsit babanézőbe Timihez, Mártiékhoz, Gubihoz, de Pestről nem megyünk sehová, a családlátogatás elmarad. Hétfőre bejelentkeztem egy bőrgyógyászati klinikára teljes körű (egész test) anyajegy-szűrésre, ez már elég régóta tervben volt. Főleg a szám feletti miatt aggódom - remélem, nem lesz velük semmi.
Szintén a héten foglaltunk jegyet Attilának és egy barátjának, jönnek szept. végén hozzánk. Mozgalmas 4 hét lesz zsinórban: szept 12-ei hétvégén megyek Londonba, ugyanekkor a 3 fiú jön Balázshoz, maradnak keddig. Szept. 19-ein Budapestre megyünk, szept. 26-ain Attiláék jönnek, aztán nekem Madrid, okt. 3-5. Majd egy kis pihi, aztán okt. 23 haza, okt. 28 anyuval és Edittel együtt vissza Dublinba, és miután ők elmentek, novemberben leeresztünk, készülünk a nagy karácsonyi ámokfutásra.
Karácsonyi repjegyünkkel egyelőre csak a szívás van. Malév megszünteti Dublin-Budapest járatát okt. 24-el, tehát a karácsonyi jegyünket, amit náluk vettünk, rendezni kellene. Balázs már jó párszor beszélt az ügyfélszolgálattal, legutóbb elvileg átfoglalták a jegyünket ugyanazokra a dátumokra Aerlingusra, de közölték, hogy papír alapú jegyünk lesz, ki kell menni a reptérre felvenni. Emailben semmi visszaigazolást nem kaptunk. Tegnap kimentünk, az Aerlingus pultnál nem látják a rendszerben a foglalást (!!!), a Malévosok meg csak reggel 5 és 7 között vannak ott, őket nem tudtuk kérdezni. Telefon az ügyfélszolgálatnak - menjünk ki hajnalban a Malévosokhoz, ott a jegyünk.
Én ebben már csak reménykedni tudok, de az Aerlingus nem látott élő foglalást a nevünkre azokra a napokra, úgyhogy gyanítom, momentán nincs jegyünk. Holnap lesz egy utunk hajnalban valószínűleg.
Malévra dühös vagyok - nem képesek kipostázni! Csak akkor, ha személyesen kérjük meg őket - ezt hajnali 5 és 7 között tudjuk megtenni, ennyi erővel meg át is vehetjük ugyanott, ugyanakkor.
A legjobbat a végére hagytam! Pénteken elmentem gym-be munka után, aztán meg Anitáékhoz, szemöldökszedésre és festésre. Jól elmaradtam, megvacsiztam náluk, aztán megcsinálgatta Anita, meg még beszélgettünk. Fél 12 körül értem haza, ahogy beléptem, kellemes sütemény-, sütésillat terjengett a lakásban. Balázs sajtos rudat sütött!! Elöl volt még a gyúródeszka is! Nem hittem a szememnek, fülemnek és orromnak! Azóta azt hallgatja tőlem, hogy "nem hiszem el, hogy sütsz!". Egyetlenegy pasiról sem tudok ilyet az ismeretségi körömben! Balázs egy hihetetlen ember.

Kirándulás Cork megyébe

2009-08-26T06:03:00.000+01:00

Az előző posthoz két rövid hozzáfűznivaló:
Elfelejtettem megköszönni mindkét családnak (Varga és Dallos/Szegleti) a sok fáradozást azért, hogy jól érezzük magunkat otthon. Most is, mint mindig, nagyon jólesett, és mindent köszönünk szépen.
A másik, hogy megjegyeztem: az Engler mellett nem holtág van, hanem Mosoni-Duna. Igenis, vettem.

Amióta visszaértünk, nem sok minden történt, ami említésre méltó. Az mindenképpen annak számít, hogy Balázs eljött velem gym-be (=konditerem), és szerencsére annyira nem is volt vészes az első alkalom, úgyhogy remélhetőleg megismételjük, éppen ma vettem neki 10 alkalmas bérletet.
Malév megszünteti a Dublin-Budapest járatát október végétől, szintén mai esemény, hogy átfoglaltak minket ugyanazon dátumokra az Aerlingusra. Aggódtunk, hogy mi van, ha nem lesz jegy azokra a napokra, mi van, ha csak átszállást ajánlanak fel, és mi van, ha csak a pénzt kapjuk vissza. Elég olcsón (220 euróért per fő) vettük a jegyeket áprilisban, nem akartunk ráfizetni, de szerencsére így nem is kellett. Úgyhogy december 19-én, szombaton érkezés Budapestre, és január 3-án, vasárnap pedig vissza Dublinba.

Pénteken leléptünk korábban a munkából, és Cork felé vettük az irányt. Szép, napos idő volt, kellemes este lett volna, ha nem a kocsiban töltjük. 4 órába telt leérni Kinsale-be... de megérte. A hotel (Carlton Spa Hotel ****) csodás helyen, a semmi közepén volt, gyönyörű, igényes hely. A szobánk is szuper volt, a kilátás is. Volt egy vacsink is a csomagárban, el is fogyasztottuk még péntek este. Sajt- és karfiollevest ettem, gnocchit (krumpligombócok)és cheesecake-et (krémsajtból készült torta), Balázs marha steak-et és sajttálat rendelt. Minden finom volt, de majdnem kértük a panaszkönyvet, amikor közölték, hogy a Murphy's elfogyott (barna sör, amit Corkban gyártanak), Balázs kénytelen volt Guinnesst inni, mintha otthon lenne... hát ejnye. Más kifogásunk nem volt :)
Szombat reggel lementem konditerembe, hogy jó nagyot reggelizhessek :) Utána a Charles Fort-ba (Károly-erőd) mentünk, a szokásos romok, falak, és történelmi háttér volt itt is, én már esküszöm, nem bírok több romot megnézni. Ez most azért volt jó, mert sütött a nap, szép volt az idő.
Annáék jöttek oda, átültünk hozzájuk, és Clonakilty felé indultunk. Itt, mintegy véletlenül, rábukkantunk a Michael Collins Centre felé mutató jelre, és fellelkesültem, tehát útbaejtettük.
Kis ismertető:
Michael John ("Mick") Collins (írül: Mícheál Seán Ó Coileáin; 1890. október 16. – 1922. augusztus 22.) ír forradalmi vezető volt, az Ír Köztársaság pénzügyminisztere, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) hírszerzésének igazgatója, az ír delegáció tagja az Angol-Ír Egyezmény megkötéséhez vezető tárgyalásokon az ideiglenes kormány elnökeként, illetve és az Ír Hadsereg főparancsnokaként.
1922 augusztusában, az ír polgárháború harcai közben meggyilkolták. Valamennyi ír politikai párt elismeri hozzájárulását a modern ír állam megalapításához, különösen a Fine Gael párt követői, akik mozgalmuk alapítójának tartják.

Szóval, ez az ember az ír történelem nagy alakja, és éppen most hétvégén volt a halálának évfordulója. Ken (corki kollégám) teljesen kiakadt, amikor nem tudtam, ki a Michael Collins, és kb egy hónapja kérdezgeti, megnéztem-e a filmet (Liam Neeson főszereplésével). Még nem, de az emlékházat meglátogattam. Ott gyakorlatilag minden lehetséges variációt, apró részletet, képeket, körülményeket megismertünk egy lelkes emberkétől, aki létrehozta azt a kis saját készítésű emlékhelyet. Laminált képek, cikkek, kézzel rajzolt térképek, ereklyék díszítették a zsúfolt kis házat, de láttuk az konvoj autóinak modelljeit is, kicsiben és nagyban is. A bácsi úgy látszott, ennek szentelte az életét, és ki tudja hányadszorra már életében, de a létező legnagyobb lelkesedéssel mesélt el mindent, amit csak tudott. Egy darabig érdekes volt, aztán sok lett az infó, de az ember teljesen jó fej volt, jó kis corki akcentussal énekelve beszélt. Oda akartam menni megkérni, hogy mondjon pár szót az életéről is, de a többiek óva intettek. Mint utólag elolvastam a neten, elég sok mindent csinált MC, szóval jobb volt, hogy leléptünk. Clonakilty-ben láttuk a szobrát is (sajnos az esti koszorúzást elmulasztottuk).
Szintén Clonakilty-ben megtekintettük a Model Railway Museum-ot (Vasúti modellező múzeum), hát az szóra sem érdemes, majd a képek beszélnek róla helyettem. Ez volt az egyetlen nevezetesség a környéken, ezért mentünk oda, de jól megbántuk. Petit még érdekelte valamennyire, Balázs is ellett volna, de Anna és én csak körbementünk, majd kifelé. A szuvenírboltban nagyon csábító volt a halálfejes dobozba rejtett halálfej (ez volt a színvonal), de otthagytuk.
Beültünk egy pár falatra, rajtam kívül mindhárman seafood chowdert (tengeri ételek egyvelege) ettek, tele volt rákokkal meg kis halakkal, hát jesszusom. Bár egész hétvégén kóstolgatós kedvemben voltam, ettem sült szalonnát és Balázs steak-jéből is csíptem egyet, erre a tengeri cuccos dologra nem kívántam rá.
Innentől kezdve elfogyott a struktúra a napunkból, és csak autóztunk A-ból B-be. Skibereen-be, ott sincs semmi, onnan meg Baltimore-ba, ami egy déli csücskön lévő kis falu, de mire odaértünk, eleredt az eső, és még kiszállni se tudtunk. Viszont autózás közben jókat beszélgettünk.
Vacsizni Kinsale-ben ültünk be egy pubba, az eső esett szakadatlanul, még egyet sétálni se tudtunk. Utána Annáék hazamentek Mallow-ba, mi meg vissza a jó kis szállodánkba.
Reggelre terveztünk egy kis mártózás-szaunázást, de elaludtunk... így csak reggeliztünk, és eljöttünk vissza Dublinba, mert továbbra is esett. Se Mallow-ba, se Cork városába nem mentünk. Ahol persze napsütés fogadott.
Kildare-ben megálltunk, van ott egy outlet center (néhány márkás ruhabolt), találtunk is Balázsnak pólókat jó áron, és még tetszenek is neki. Hurrá - most egy darabig nem kell jönnie.
Jó kis hétvége volt, főleg így Annáékkal együtt, a hotelben is maradtam volna, de az időjárás kicsit lehetett volna velünk. Kinsale és Cork megye nagyon szép, dombos-fás-bokros, és itt mintha lenne mezőgazdaság is, láttunk árpaföldeket. Legközelebb akkor szeretnék menni, ha lesz végleg autópálya (de az még évekbe telhet).

Nyaraltunk - otthon és Siófokon

2009-08-17T02:04:00.000+01:00

Az utolsó héten, mielőtt hazamentünk, már számoltuk a napokat és az órákat, annyira vártuk, hogy már otthon legyünk! El is jött a péntek, hajnalban kelés, repülés Pozsonyba... és megcsapott a 30 fokos meleg, amint kiszálltunk a gépből! Óváron pár dolgot vettünk, többek közt akkumlátort is, Balázs Thaliájának aksija 7 (!!) év után feladta a harcot. Ebédelni az Englerbe mentünk, egy szép kis panzió-étterem a Duna-parton (holtág), zöldövezetben, kis fahidakkal, kint fa asztalokkal és padokkal, nagyon hangulatos volt, az ételek pedig finomak!
Délután leautóztunk Zalába, és míg a többiek hazamentek hozzánk, én pár órára még leragadtam a kozmetikában (sajnos más időpont nem volt jó Andinak). Utána meg gyorsan beköszöntem apunak, meg mamáéknak, aztán végre hazaértem és ettem egy jó kis tejfölös lecsót! Aztán ájulás a hosszú nap után.
Szombaton bementem a városba, igazi hőség volt, de élveztem, hogy lenge ruhákban nem fázom! Elmászkáltam a kedvenc boltjaimba, vettem könyvet, újságot, kimentem a piacra, szívtam magamba a sok színes, illatos zöldség és gyümölcs képét... roskadásig voltak az asztalok paprikával, kukoricával, paradicsommal, babbal, barackkal, szőlővel, meggyel, dinnyével. Nem tudtam betelni velük, a sok napsütötte, ízes kedvenccel.
Ebédre kakaspörkölt nokedlivel és káposztasalátával, isteni volt, megint jóllaktunk. Délután is bementem a városba, Balázs szüleivel voltunk a sportáruházban nézelődni. Mire hazaértünk, Balázs már izzította a grillt, sütögettünk jóféléket, apu és mamáék is jöttek vacsira. Almát is szedtünk a fáról, készültek fotók is (én így segítettem).
Vasárnapi ebédünk, gyümölcsleves és rántott patiszon után elindultunk Siófokra. 5 körül becsekkoltunk a hotelbe, a 7. emeleten kaptunk szobát. Még lementünk strandolni is, este pedig séta a forgatagban. Nagy élet van Siófokon, hosszú bazársor, rengeteg étterem, koktélbár, gyrosos, hamburgeres, játékterem, vidámpark, kis üzletek.
Hétfőn reggeli után Vera és Josi érkeztek, kedd estig maradtak velünk, egy éjszakát aludtak a szállodában. Gyakorlatilag az egész hét úgy telt, hogy alvás-olvasás-pihenés-strandolás-evés... Jó volt négyen, matracokon úszkáltunk, beszélgettünk, szaunáztunk, pezsgőfürdőztunk, lángosoztunk... Este sétáltunk, vacsiztunk, aztán sajnos egy jött egy nagy zuhé, de akkora, hogy a közeli boltból taxival mentünk haza.
Kedden este ők mentek haza, Gubi és Ari érkeztek meg, de csak így estére. Gubi fürdött egyet, aztán elmentünk vacsorázni, utána kis séta, majd amikor befáradtunk, ők hazaindultak.
Szerdán nem volt jó idő, felhős volt, szerencsére pont erre a napra terveztük be a szekszárdi kiruccanást. Reggeli után indultunk, Sióagárdra is benéztünk Sógiékhoz, természetesen kaptunk ebédet (zöldségleves és almás palacsinta), aztán mamához mentünk, majd vele együtt átsétáltunk Szabolcsékhoz. Még nem láttuk az új lakásukat eddig, most megnéztük, minden nagyon szép lett, nekem főként a nappali tűnt nagyon kellemesnek a barnás-drappos-sárgás színekkel. Innen Faddra mentünk, ahol Ritáék vettek nyaralót, nekünk szintén új volt ez is. Jó kis ház, a Duna-holtág 2 percnyire van gyalog, nagyon csendes és zöld, el tudom képzelni, milyen nyugi lehet ott mindig. Laci halászlét főzött, én is megkóstoltam (először életemben), ízlett is. Elsőre sosem tudok sokat enni új ízekből, de szerintem legközelebb már rendes adagot kérek. A túrós tésztánál viszont nem szerénykedtem.. :) Jó volt látni a családot, nagyon régen voltam már arrafelé, örülök, hogy lementünk. Csónakáztunk is egyet, és még szúnyogok sem voltak! Sőt, vezettem Szabolcs automata váltós Mégane-ját - kíváncsi lettem, még sosem próbáltam. Tetszett, kényelmes dolog lehet, főleg városban.
Estére visszamentünk Siófokra.
Csütörtökön kettesben voltunk, strandoltunk (hekk és lángos), olvasgattunk, pihentünk, szaunáztunk, sétáltunk.
Péntekre Tihi és Kaca jöttek le, velük töltöttük a napot a strandon, délutánra pedig két barátnőm (még a Tyco-ból), Anita és Anikó is meglátogatott.
Szombaton reggeli után hazaindultunk, már otthon ebédeltünk, estére meg grilleztünk egyet megint, ezúttal csak öten, anyu, mamáék és mi. De jó volt így is nagyon, papa tudott sörözni, mert velem jöttek ki és haza. Utána megejtettem a szokásos Tesco-s körömet... utolsó este otthon mindig elmegyek, tologatok egy üres kosarat, és búslakodom. Most is megvolt, Balázzsal meg lesétáltunk a falunapi mulatságot megnézni, még jobban szomorkodás... Vasárnap délelőtt még bementem mamihoz rétest sütni (ha csak rágondolok, a nyál összefut a számban), aztán otthon már pakolás, ebéd után meg indulás Óvárra. Nem siettük el, de így is anyu pityergett egy sort. Mamáéknál is jól elvoltunk, este 7 körül értünk Óvárra. Vacsi, beszélgetés, cuccok bepakolása (jó kis háztájiak: paprika, zöldbab, fejtett fehér bab, patiszon, mami-féle cseresznyés-meggyes rétes), bőröndök mérése...
Hétfőn visszajöttünk, délben landoltunk, volt egy fél napunk pihenni.
A hetet túléltük, éppen hogy visszarázódtunk, van jó sok munka. Szerencsére még mindig szeretek ott dolgozni, ez némileg csökkenti a szabadság utáni sokkot, de azért nem esett jól újra dolgozni :)
Anitával voltunk gymben, a hétvégénk meg teljesen csendesre sikerült, itthon pihengetünk. Tegnap Andráséknál voltunk társasozni, bicajjal mentünk át, éjjel 2-kor "jó" volt hazatekerni. Annyit nevettem, mint már régen nem. Boroztunk, pogácsáztunk, és 2 Catan kör után "Okosabb vagy, mint egy ötödikes"-t játszottunk - hát, angolul nem mindig voltunk okosabbak!
Holnap megint egy 5 napos hét :( De hétvégén megyünk Cork megyébe. Az időjárás totál béna, hűvös, felhős, mindig esőre áll.
Képek: http://picasaweb.google.com/dallosm/SiofokEsOtthoniKepek#

U2 koncert, Croke Park, Dublin - 2009. július 27.

2009-07-29T05:19:00.000+01:00

Juliusi hetkoznapok

2009-07-24T19:12:00.000+01:00

Nem sok minden tortent az elmult ket hetben... az idojaras elfelejtette a juniusi teljesitmenyt hozni, huvos, esos ido van tobbnyire. Nem esik folyamatosan, hanem nagyon valtozekony, a 4 evszak egy napban cimu musor van porondon minden nap. Teljesen kiszamithatatlan, borus, esik, kisut a nap, beborul es szeles, rovid eso, kis nap, nagy zuhe. Sosem tudom, hogy ha kiteszem a labam, mire szamitsak. Igy nagyon tervezni sem lehet semmit, inkabb csak gym-be jarok es otthon vagyunk. Hetvegen bicajoztunk kicsit, bementunk moziba Harry Potter 6-ot nezni, ket eso kozott eltekertunk. Vasarnap is bementem, Rekaval maszkaltunk kicsit boltokba, meg Bettihez mentem be a kavezoba, ahol ismetelten leragadtam par orara. Vasarnap estere meg atjottek Ricsivel kicsit dumcsizni.
Szerdara grillezest terveztunk be Andrasekhoz, de az eso miatt ez Szabiekhoz modosult. Minden fincsi volt megint, husika, baconos virsli, paprika, cukkinikarikak, padlizsankarika, lilahagyma, gomolyaturos gomba, fokhagymas kenyer es pita-szeru laska kenyer volt, ki ne felejtsem Reka fantasztikus tzadzikijet es paradicsomsalatajat. Jol elbeszeltuk az idot, ejfel utan indultunk csak haza.
Ma estere poker a terv, hetvegen egy bucsubulira vagyok hivatalos (volt kollegano, Grace, koltozik haza Braziliaba), hetfon pedig U2 koncertre megyunk!
A jovo hetet fellabon is kibirjuk mar, 4 munkanap csak, es huzunk haza! :)

Riverdance és szarvasles

2009-07-13T06:39:00.000+01:00

Péntek esti programunk a Riverdance című előadás volt a Gaiety színházban. Balázsnak ezt ajándékoztam születésnapjára, Rékával és Andrással mentünk.
Szokás szerint a felöltözés probléma volt, alig tudtam ráimádkozni egy rendes cipőt az ünnepeltre, vitatkozott velem erőteljesen, de nem engedtem edzőcipőhöz hasonlító lábbeliben eljönni. Persze totál jól szórakoztam, amikor András nekiállt a cipőről panaszkodni a vacsinál, rá is úgy lett ráadva valami nem kedvére való Réka által :)
Egy spanyol étterembe, a Port House-ba mentünk a Stephen's Green közelében, Rékáék választották ki. Bent tök sötét volt, csak gyertyák és mécsesek égtek, elég zsúfoltan ültünk, tele volt emberekkel, kicsi asztaloknál eszegették a spanyol fogásokat. Tapas-okat, azaz falatkákat rendeltünk, csirke, mediterrán zöldségek, krumpli, Balázs kecskesajtos-spenótos tortillát (rakott krumpli-szerű) kért, Réka babsalátázott. Finom volt minden, de semmi extra.
Az előadás jó volt, a táncos részek nagyon látványosak voltak, az énekes részek engem kicsit altattak, de összességében változatos, szórakoztató program volt. Gyönyörű ruhákban voltak, szép díszletek voltak, csak szegények alig fértek el a színpadon, lehetett volna nagyobb a hely. Hiányoltuk a kedvenc számunkat (Lord of the dance), meg Flatley bácsit is, de ő egy másik show-ban van.
Tegnap gulyást főzött Balázs és túrós palacsintát sütöttem, Anitánál voltam kozmetikázni (szemöldökszedés és -festés, szempillafestés), estére pedig Réka és András, és Ricsi jöttek át. Palacsinta mind elfogyott, Ricsi meg gulyásozott. Társasoztunk, aztán Andrásék hazamentek, mi hárman meg Sanyival dumáltunk Skype-on. Ricsi éjjel még fogyasztott egy kis csirkemájas lecsót is :)) Bírja gyomorral!
A csirkemájat egyébként a városban szereztük, felavattuk az új bicajt, szombat reggel elkerekeztünk friss zsemléért és kifliért (új péket találtak Andrásék), és benéztünk egy henteshez is, ahol kaptunk kockázott disznóhúst a gulyásba, és csirkemájat! Balázs rákattant teljesen, megsütötte hagymával, jóízűen evett is belőle. (Én kihagytam.)
Ma kényelmes vasárnapunk volt, rávettem Balázst egy kis bringázásra a Phoenix Parkba. Esőre állt az idő, de kellemes meleg volt, csak egy kis szitáló esőt kaptunk, azt meg kivártuk a fák alatt, míg eláll. Elvoltunk két órát, jól elfáradtunk, és még őzikéket is láttunk:

Dubliners - a kedvenc ir zenem egy szuper koncerten

2009-07-10T23:50:00.000+01:00

Hat nem is tartott sokaig. Elkezdodott par rovid esos nap, meg lehultunk kicsit 19 fok korulire. De meg mindig oke, nem veszes a dolog, csak a nyari ruhak kerultek vissza a helyukre.
Hetfon atmentem Lucindahoz cheesecake-et (sajttorta) sutni. Ez egy itteni tipikus edesseg, ami nalunk turo, az naluk kremsajt. Kivancsi voltam, hogy keszul. Philadelphia kremsajttal csinaltuk, es semmi extra nem volt az egeszben, cukor, citromhej, vanilia, liszt, tojasok, es tejfol kellett bele. A torta alja pedig vajjal osszekevert tort keksz volt, itt szeretik az ilyen darabos cuccokat, szerintem viszont a piskota nyero - bar ehhez talan tul tomeny lenne. Itt a recept, ami alapjan gyartottuk, csak mi tettunk bele es a tetejere is malnat.

http://www.bbcgoodfood.com/recipes/2869/new-york-cheesecake

Otthon en meg csinaltam Sport szeletet (a tuti kakaos kockak, Greti receptje alapjan, mindenhol sikert aratnak), szerdara keszultunk Daphne bucsubulijara. Christelek lakasaban tartottuk, megszavaztuk, hogy jobb, mintha etterembe mentunk volna, vettunk es keszitettunk kajakat, es elosztottuk a koltsegeket.
Christelek nagyon elit helyen laknak, egy uj epitesu penthouse lakasban (legfelso emeleti, teraszos), a dublini obolre, hajokra, es az RDS szinpadara latnak ra, az erkelyrol, nyugagybol nezik a koncerteket! Christel belga, a parja, Phil amerikai. Bostonban elnek, de meg jovo marciusig Dublinban, Phil munkajanak koszonhetoen. Nagyon szepen beszel Phil, de azt a bizonyos amerikai akcentust nem tudna letagadni - osszehasonlitva az ir csajszikkal meg Christel angoljaval, mindenki tok maskepp beszel. Mindig racsodalkozok erre...
A vacsi fincsi volt, hideget ettunk, vittem padlizsankremet is (hehe... vegul elfogyott mind, imadtak), volt houmus (=humusz, ami csicseriborsobol keszult hagymas krem), zoldsalata parmezan es korte csikokkal, mozzarella es paradicsom, tobbfele szalami es parmai sonka, vorosbab salata, sargarepa salata mazsolaval, sajtok minden mennyisegben, mindehhez frissen sutottunk bagettet es olaszos zsemlet (ciabattat). Volt meg chips es kulonbozo dip-ek (martogatos szoszok), meg ugye a desszertek, total belaktunk. Kellemes este lett volna, ha aznap delutan rohamosan nem csuszok bele a betegsegbe, amit meg most is rangatok magammal. Rettenetesen befajdult a torkom, fajt a nyeles, nem volt hangom, fajt a beszed is, es nagyon gyengenek ereztem magam. Otthon beestem az agyba es csutortokon nem is mentem dolgozni, csak otthon pihengettem. Este elsetaltam Balazs ele, es megvasaroltuk a Guitar Hero (=gitarhos) nevu jatekot a Wii-hez. Ez az, amit Ricsi kapott a tobbiektol, gitaron lehet rockszamokat lejatszani, a teve kepernyojen latszik, mikor mit kell nyomni/pengetni. Balazs ra volt kattanva, hogy neki kell ilyen, en meg hiaba ellenkeztem, tul jol le volt arazva 32 eurora. (Balazsnak a heten ceges grillezes (=BBQ) volt, amikor hazaert ejjel, akkor igazan gitarhos volt, gatyaban es zokniban nyomta a nappali kozepen, de nem ment annyira jol neki, mint amennyire az erzes megvolt!! :)))
Penteken elmentem dolgozni, mert jobban ereztem magam, de azert tudtam, hogy nem mult el, gondoltam majd a hetvegen kipihenem. Munka utan, mivel szep ido volt, besetaltam a varosba, nezelodni kicsit a boltokban, aztan meggondoltam, es elmentem moziba a tobbiekkel (Balazs, Andras, Tamas, Ricsi). A Hangover c. filmet neztuk, totalisan jo volt. Ricsi atjott utana dumalni, meg soroztek a Balazzsal, es nalunk aludt. Nem voltam tul jol, de annyira veszes sem volt. Reggelre az lett, de el voltunk igerkezve Skerriesbe Toth Szabiekhoz, szoval mentunk. Balazs fozott levest, Szabi meg proszat sutott, beszelgettunk, meg setaltunk kicsit a tengerparton, aztan indulni kellett vissza Dublinba, mert este koncertre mentunk.
Az en maniam volt, hogy el akarok menni Dubliners koncertre, es kis hijan nem mentunk, de David baratunkat megkerdeztem, es o tok lelkesen nemhogy igent mondott, hanem meg is vette a jegyeket egybol harmunknak. Gondoltuk, igy jo is lesz, hogy nem csak ketten megyunk.
Hogy is lehet valamit elmeselni, ami lenyugozott, meghatott, kulonleges es egyedi elmeny volt? Ugy orulok, hogy nem hagytuk ki! A banda 47 (!!) evvel ezelott alakult, ebbol kovetkezoen osoreg, orok bohemek... ir nepzenet jatszanak, hangszereik a gitar, a hegedu, a bendzso, es fem furulya (tin whistle). Amin voltunk, az egy visszaemlekezo bucsukoncert volt, a 25 evvel ezelott meghalt enekes, a 21 eve meghalt masik zenesz, es a tavaly elhunyt enekes emlekere. Voltak videobejatszasok, versek, vendeg zeneszek, sok-sok zene es enek. A helyszin is tokeletes volt, egy nagymeretu pubban volt, kis kerek asztalokkal es kerek szekekkel, mindenki odahozhatta az italat a helyere. Csak azt az egyet sajnaltam, hogy nem tudtuk a szovegeket, mert mindenki mas enekelte a dalokat. Meglepo modon nem csak az idosebb korosztaly, hanem a velunk egykoruak (vagy mar mi is az idosebb korosztaly vagyunk lassan??) is kepviseltettek magukat. A bacsikakon latszott, hogy eletuk es szenvedelyuk a zene, tok jo fejek, kozvetlenek, eletvidamak, szoval tipikus irek. Es az osszes sztori a kozosen elkoltott pint-ok (sorok) emlekei kore szervezodott :) Utana megneztem a neten, mindegyik 70 ev koruli, es siman vegignyomtak a 3 oras koncertet!! Hihetetlenek voltak, a zenejuk pedig elvarazsolt... annak ellenere is, hogy irto ramatyul voltam estere, hangom teljesen odalett, faradt is voltam, es ereztem, hogy leterit az egesz torokbajos kellemetlenseg. De azert masnap sem maradtam otthon, Anitaekkal bementem a varosba egy kis vasarolgatasra.
Andraseknal vettunk egy hatalmas, otthoni dinnyet (9.2kg), hetfon este atvittuk a felet nekik (ugy volt megbeszelve). Mar szoltak elotte, hogy grillezunk, eldobhato grilltalcakat vett a Reka. Lent a hazuknak van egy kis hatso udvara nehany novennyel, fapadokkal es asztallal, oda cuccoltunk le. Libanoni kenyeret hozott Reka, tok fincsi volt, a grillen meg csirkehusit, baconbe gongyolt virslit, gombat gomolya turoval, kukoricat, paprikat, lilahagymat es cukkinit sutottunk. Fincsike is lett, csak a muvelet kozben lett egy villamzapor (jellemzo errefele), es mindent be kellett hordani a folyosora, ott meg jo fustosek lettunk, aztan vissza kikoltoztunk, es ujra sutott a nap. Degeszre ettuk magunkat, aztan a Wii-n szorakoztunk kicsit.
Persze kozben nem lettem jobban, iszonyu kohogeseim es fulladasaim voltak ejjelente, az egesz gyulladasos trutyi lejjebb maszott. Szerdan vegulis elmentem orvoshoz, onnan tudom. Legcso es horgok begyulladva, tudore ramenes kezdete. Milyen jo, hogy vasarnap elkezdtem antibiotikumot, amit otthon talaltam, es nem is nyultam melle (oke, azert meg lett kerdezve az otthoni haziorvos), ezert csak kohogesszaggato szirupot es legzeskonnyito tablettat kaptam. Skerriesben voltam egy magyar doktornonel, Szabi baratjanak, Arminnak az anyukajanal, aki nagyon kedves volt... csak en voltam hulye. Bementem, idopontom volt, leultem a varoba Nok Lapjat olvasva. Aztan nem tortent semmi, mindenki mas bement, elment, nekem senki se szolt. 40 perccel kesobb megkerdeztem a recepciot, ott egybol vagtak: 'Oh, you are the new patient?' (=O, On az uj beteg!) es kozoltek, hogy Doctor Eva mar keresett, de a felso szinten van a rendeloje. Malheur! Felkullogtam, megvolt minden, kovetkezo huzasom az volt, hogy fizetes nelkul tavoztam. Visszahivtak, mentem, mar egett az arcom. 65 euro volt. A receptek 78 euro, de ebben volt 38 euroert mas cucc is, szoval 40 a betegsegre. Na es ezek utan tegnap kiderul, hogy valahogy ugyesen-veletlenul az osszes ceges telefonra bejovo hivasomat atiranyitottam a doktorno mobiljara!! Ciaran szolt be telefonon Tonynak, hogy Mariat nem lehet elerni, mert valami Doctor Eva jelentkezik. Doctor Eva beszelt utana meg sok mindenkivel a Krafttol, fokent Angliabol, meg a teruleti kepviselokkel, a recepcioval, es meg ki tudja, hany emberrel, a privat mobiljan!!! Nem picit ciki az egesz most, nem mertem felhivni, inkabb smst kuldtem, hogy elnezest kerek a kellemetlensegekert. Persze mindenki mas halalra rohogte magat az egeszen.
Tegnap meg elvoltunk es vettunk Balazsnak egy hasznalt bringat, hurra! Erre most hallom, hogy egesz hetvegen esni fog :(
Igenyeltem sajat hitelkartyat is. Ugy nez ki, hogy lesz nehany utazasom Balazs nelkul, az ovet meg megsem vihetem el, es ha valami baj van, kell egy sajat kartya, amit mindenhol elfogadnak. Meg is kaptam - komoly 500 euro hitelkerettel!!! Ennel meg otthon is tobb volt! Es meg hangoztatja mindenki, hogy oruljek, hogy kaptam, sok igenylest visszadobnak. Haaat, nem tudom. Azert persze jo lesz igy is.
Szinten megjottek az Europai Egeszsegbiztositasi Kartyaink (EHIC). Otthon ugye kijott a rendelet, hogy EU-n belul ha mar valahol fizetsz az eu. ellatasert, akkor Magyarorszagon nem lehet. Kitoltottunk egy nyomtatvanyt az OEP-nek is, meg az APEH-nek is, hogy kulfoldon dolgozunk, innen meg van EHIC kartyank most mar. Ezt azt jelenti, hogy ellatnak barhol az EU-ban, de ezzel nem vagyok kisegitve, mert tervezett ellatast nem lehet mas orszagban igenybevenni, csak ahol fizeted a jarulekot. Tehat ha most mandulamutet kellene vegezni rajtam, akkor nincs az, hogy hazamegyek es otthon elrendezem(talan fizetosen meg lehet oldani, de gozom nincs, mi a koltsege egy mutetnek, gondolom nem olcso), itt meg millioba kerul(NE, ha itt csinalnanak olyat, de itt felnotteknek nem csinaljak meg, legyen akarmilyen beteg). Szoval, szivas az egesz, ki vagyunk utalva a magyar tb-bol, hiaba akartuk fizetni... :(
Mindekozben megvan a legujabb utiterv is: oktober elejen csajos hetvege Madridban, 3 nap!!! :) Par het, es Siofok, augusztus vegen Kinsale es a deli partvidek itt Irorszagban, szeptemberben London, es aztan Madrid! Aztan haza es anyuek jonnek, majd november, karacsonyi ajandekok felkutatasa, es hipp-hopp elment ez az ev is!

Nyááááár van!! És Dingle-ben jártunk

2009-06-29T00:05:00.000+01:00

Igen, valóban. Már vagy egy hete tart, ezért le is merem írni. Úgy látszik, mégiscsak létezik ilyen, csak két évet kellett rá várnunk.
Előző hétvégén Balázs szülinapját tartottuk, kis összejövetel volt nálunk, bulinak nem nevezném, mert nem volt se tánc, se komolyabb italozás, inkább csak eszegetés, beszélgetés, és Wii-zés. Sajnos a fiúk rákattantak, és boxoltak, teniszeztek, síugrottak, a többiek meg csak nézték, aztán amikor késő lett, hazamentek. Szolidak voltunk nagyon, öregesek :) 32 az már nem tinédzserkor!
Pénteken délben megérkeztek Balázs szülei, megebédeltek, aztán Balázs jött értem, és indultunk vidékre. Jól kitaláltuk, hogy egyhuzamban messze lenne Dingle, ezért Limerick után Adare-ben foglaltunk szállást péntek éjjelre a Woodlands Hotelben. Kivételesen hotelben, amúgy mindig B&B-be megyünk, de Tony és Colin addig magyaráztak, míg lefoglaltam. Nagyon ajánlották a helyet - így utólag meg is értem miért. Barátságos, ámde elegáns hotel, szép környezetben, a falun kívül. Előtte lugasok, padok, kovácsoltvas asztalok székekkel, fák, nagy cserepekben növények, bent pedig süppedős szőnyegek, színes akvarellek, puha karosszékek és kanapék mindenütt. Ott vacsiztunk a bisztróban, a steak jó volt, a seabass (tengeri sügér) kicsit szálkás, a mexikói csirkés fajitas markánsan csípős. Utána sétálni mentünk, teheneket néztünk, amikről később láttuk, hogy bikák, és jól be is rezeltünk tőlük, ahogy megindult felénk a csorda. Lehet, hogy csak barátkozni akartak; nem vártuk meg. Reggel lementem vilásreggelizni, aztán úszni egyet, és útra keltünk Dingle felé. Tralee-ben megálltunk egy kávéra, aztán ahogy mentünk ki a Dingle-félszigetre, egyre szebb lett a táj. Nagy hegyek, minden tiszta zöld, birkák legelnek, sötétkék, vad hullámok, szörfösök, homokdűnék, tengeri fű... Meg-megálltunk, ahol tetszett a táj, fotózni, kicsit körbemenni. Stradbally egy irtó aranyos kis falu volt, megjegyeztem a nevét is, tündéri pár ház, egy pub és egy galéria az egész! Jött a tábla is: An Gaeltacht - azaz ír nyelvű terület. Onnantól nem volt angol felirat, csak a térképünkön. De az útjelző táblák csak az ír helységneveket tüntették fel. A GPS tudása is kihagyott, nem ismerte a kis utakat, amiken mentünk. De semmi sem szegte kedvünket, szikrázó, felhőtlen napsütésünk volt, 20 fok körüli hőmérséklettel, ami sokkal melegebbnek érződött. Rövidujjúban simán el lehetett lenni, ahol nem volt szeles - ilyen időnk még nem volt egy kirándulásunk alkalmával sem. A Connor Pass hágón keltünk át, szűk hegyi utakon, nagy szakadékokba lenézve, gyönyörű kék tavak voltak több szinten, a hegy oldalában. Különleges hely volt, de esős időben mindebből semmi nem látszott volna. Dingle városába érve a Slea Head, a félsziget csücske felé autóztunk, találtunk egy homokos strandot, ahol a Varga család megmártóztatta lábait (és nadrágjait) az Atlanti-ócéán hullámaiban. Tökéletes strandidő volt, bár a mi ízlésünknek a víz kissé hűvös volt. Amúgy mindenhol birkák, sziklák voltak, meg bájos kis házak elszórtan a vidékben. A szállásunkat is sikeresen megtaláltuk, Anna és Peti (Annának köszönhetjük, hogy Írországba jöttünk, ő győzködött fáradhatatlanul, hogy mi is meg fogjuk itt találni a számításainkat. Annak idején, amikor jöttünk, próbáltak is segíteni nekünk, lehettünk volna náluk Cork mellett, de végül Sankó szerezte a szobát nekünk, és Dublin lett) a mellettünk lévő házban szálltak meg. Végre találkoztunk, több mint két év után Írországban! Együtt mentünk vacsizni is, a két fogadó tele volt, várni kellett az asztalra, de jót ettünk (én spenótos-sajtos tőkehal ragut), aztán fagyiztunk és sétáltunk egyet, majd teáztunk nálunk a kis benti teraszunkon és dumcsiztunk egy nagyot.
Másnap hazafelé indultunk, Killarney-ben megálltunk egy kicsit sétálni, aztán Mallowban Annáéknál is. Elvittek minket egy olasz étterembe ebédelni, ahol magyarok dolgoztak, aztán kávéztunk náluk és sétáltunk egyet a városkában. Tőlük egyenesen haza mentünk, 8 órára érkeztünk meg.
Hétfőn Balázs kirándulni vitte szüleit, kedden meg kettesben voltak a városban, majd szerda hajnalban hazarepültek.
Csütörtökön nekem céges buli volt, szuperjól sikerült (hiába, jó a csapat), 50-en voltunk, egy belvárosi tetőteraszt béreltünk ki egy privát klubban. Európa-szerte bulizott a Kraft Foods, Project 1 Europe parti volt, a sikeres egységes európai rendszerbevezetést ünnepeltük. Volt körkapcsolás is az országok között, hát messze a mi bulink volt a legjobb! Grilleztünk, volt csirkehusi, meg prawn (rákocskák), meg házi készítésű burgerek, saláták, sültkrumpli, meg ingyen pia egész éjjel. Mindenki ivott rendesen, így a karaoke is jól sikerült, sok volt a vállalkozó kedvű jelentkező, sokat röhögtünk, énekeltünk, táncoltunk... Éjjel 2-kor jöttem el, mert be voltam kicsit már borulva, kellett az alvás. Többiek még mentek Martinhoz, onnan Siobhán-hoz (ejtsd: sivón), reggel meg alvás nélkül dolgozni. Persze nem ők késtek el, hanem én, aki aludtam, és nem bírtam magam kivakarni az ágyból.
Mindenki szenvedett, mint a kutya, a másnaposságtól és a kialvatlanságtól, de abban egyetértettünk, hogy jó buli volt. Reggelire hoztak szalonnás szendvicseket meg rösztit páran, hogy valami legyen a gyomrokban, ebédre meg kimentünk a Milano's-ba egy kis olaszra. Szóval valahogy elhúztuk a napot, minimális munkával. Délután Michael Jackson számokat hallgattunk, lecsúszóban a székről.
Hazajöttem, Balázs moziban volt, és nem feküdtem le, inkább bementem a városba, hogy majd éjjel alszom. Sikerült is 12 órát egyhuzamban, mint akit agyoncsaptak.
Tegnap meg Ricsiékhez mentünk grillezni, ők voltak hárman (Ricsi, Robi, Betti) meg András, és mi. Sanyit hiányoltuk, webkamerás körkapcsoláson kicsit azért ott volt velünk. Utána póker éjjel fél 3-ig, ma megint csak alvás... meg sok-sok mosás. Az időjárás egész héten csúcsszuper, nyárias, nyitott ablak éjjel-nappal, szandál, rövidgatya-trikó itthon, hihetetlenül furcsa, itt még nem éltünk át nyarat. De állítólag nem tart sokáig majd.

Gubiek vendegsegben, Sanyi hazakoltozott

2009-06-12T14:12:00.000+01:00

A jo kis vacsizas utan visszatertunk a hetkoznapokba... dolgos hetkoznapok, Balazs mozizott Sanyival es Andrassal egyik nap, a Terminator 4-et neztek, en meg Anitaval gym-ben voltam penteken (sietni kellett, en meg jobban szeretem, ha van idonk mindenre, beleertve a lazitast a szaunaban), aztan elkisertem Balazst a fodraszhoz Terenure-be, onnan meg elmentunk Szabiekhoz. Andrasek voltak eredetileg meghivva, de aztan a vacsikor Kriszti minket is hivott... en meg ugy gondoltam, ha arra jarunk, miert ne neznenk be. De lehet, hogy hulye otlet volt, mert epp kenyelmesen csinaltak a tuzet az erkelyen a sutoben, meg tok jo raeros volt az egesz, de nekunk menni kellett a repterre, ugyhogy Kriszti nagy rohanasban csinalt nekunk vacsit a sutoben es serpenyoben. Fincsi csirke saslik volt, hagyma, paprika, szalonna, cukkini volt a nyarson meg, meg fuszeres krumpli, es tzadziki (ezt hogy irjak?). Alig ertek le a finomsagok, indulas a repterre - Szabiek Templeogue-ban laknak, ami erosen Del-Dublin, a repter meg eszakon van, at kellett szelnunk a varost, kicsit el is kestunk :( de megvartak (mi mast tehettek volna cim nelkul?).
Szombaton egesz nap itelet napja volt. Szunet nelkul egyforma intenzitassal szakadt az eso egesz nap. Egy pillanatra nem csillapodott. Igy az ir reggeli utan nem ereztuk magunkat motivalva barmifele kirandulasra, inkabb a Wii-vel szorakoztunk. Delutan azert el kellett indulni, Sanyinak bucsuajandekot kiegesziteni. A Storehouse ajandekvboltjaba mentunk, Ancsi legalabb letudta az ajandekvasarlast, ugyis ott a legjobb a valasztek, aztan meg a Stephens Greenbe. Feher polot csinaltattunk, az elejen ir zaszloval, hatuljan meg az evszamokkal (2007-2009, zolddel), es mindenki alairta, narancs es zold textilfilccel a feher polon, szoval ir szinekben pompazott a vegere. Sot, ahol en elrontottam, oda Balazs ir zaszlot krealt, az is szep lett :)) Estefele elindultunk Sanyiekhoz, Gubiek meg otthon maradtak. Volt jo sok kaja, meg dumaltunk, jott Szabi, Andras, Agi, Anita, Eci es Ingrid. A csajok gyumolcsnaposak voltak (a 8. het korul jarnak a 90 napos dietaban, mar latvanyos az eredmeny), ugyhogy csak tequilat fogyasztottak, abbol is egy uveggel, aztan a varos fele vettek az iranyt, bulizni. Mi maradtunk, es termeszetesen poker, hiszen az alap csapat mar nem lesz ugyanaz Sanyi nelkul. Agi is jatszott, es egesz addig maradtunk, amig Balazs fel nem huzta magat azon, hogy mindent kiboritott/kiboritottunk. Tenyleg total abszurd volt, a pokerasztalunk, amire eddig mindig vigyaztunk, kapott sort, kolat, szorpot, tobbszor is. Valahogy mindig eldongettunk egy poharat, mar nem tudtuk, hogy rohogjunk, vagy sirjunk rajta. Fel 3 korul hazaertunk azert, elkoszontunk Sanyitol, szomorkodas es banat, hogy nem lesz itt, mindannyiunk reszerol. De egyszeruen nem jott ossze neki semmi munka, a sulijat befejezte, es a sporolt penz is elfogyott... volt par lehetoseg kilatasban, az utolso pillanatig remenykedtunk, de azok sem sikerultek. Nem volt mit tenni tehat, mint sok szerencset kivanni neki otthonra, es elengedni. Nem szivesen; nagyon fog hianyozni nekunk, az itteni csapat oszlopos tagja volt.
Vasarnap Gubiekkal Howth-ra mentunk ki, nem volt egy ragyogo ido, de legalabb nem esett, csak kicsit szeles volt. Fent gyalogoltunk egy felkort, aztan meg a kikoto kornyeken nezelodtunk a halboltokban meg a piacon, no meg a fokakat, akik ott kuncsorogtak halakert. Volt beloluk 6-7, es ott lebegtek a vizen, felfele bamulva az emberekre, nehany finom falat remenyeben. Voltak, akik vettek kis halakat, es etettek oket. Este tarsasoztunk.
Hetfon a varosban voltak, fish and chipset vacsiztunk kozkivanatra, kedden delutan pedig hazamentek. Sanyi meg hetfon.
Nekem a heten nem volt erom/kedvem menni sehova, de szerdan a Bettivel voltam megbeszelve, talalkoztunk is a varosban. Persze, amig vartam ra, addig a boltokban nezelodtem a Grafton Streeten, es aztan olyat tettem, amit eddig meg soha: tusarku cipot vasaroltam. Ott topogtam felorat ket cipoben az uzletben, mig Bettire vartam, mindenki szavazott, melyik legyen a ketto kozul, aztan Bettivel meg zarasig ott tepelodtunk, es vegul meglett. Nagyon szep cipo, iszonyuan tetszik, de ujra kell tanulnom jarni benne. Lelkesen fel akartam venni masnap reggel, de nagyon durvanak tunt, a labam meg megviseltnek, szoval majd jovo heten. Mast nem vettunk, mert bezart minden, es eleredt az eso is estere, igy egy Mekiben kotottunk ki, es leragadtunk a kavezo reszen 10 ora utanig.
Tegnap otthon dogles, takaritas (de csak mertekkel!), el voltam nyaffanva rendesen.
Ma meg vegre pentek van, szokasos farmeros-lezser nap az irodaban, ilyenkor mar semmi nem surgos, semmi nem kell ma, mindenki a tulelesre jatszik. Kint esik, tipikus dublini reggel, szurke, szemerkelo eso, almosito ido, meg a villanyt sem kapcsoltuk fel a szobankban itt bent. Martin (a fonokom) nincs ma, es Kraft honap vege van, szoval jobb lesz, ha nekiallok a dolgoknak, bar tegnap elore dolgoztunk mar a mai napra. Tony hozott nekem lemongrass-os pork chop-ot (valami citromfuves sertesszelet), ami sok chilivel es fokhagymaval, valamint fish sauce-szal (halszosz) keszult... o mindig ilyen kulonlegeseket foz, de eddig csak meselte, most meg is kell kostolnom... kivancsi leszek ra.
Nos, megvolt, es isteni volt. A disznohus is finom volt, az izek pedig erdekes egyveleget alkottak. A citromos iztol friss volt, a chili meg nem volt eros, de megis markans. Eddig is tudtam, hogy istenien foz, most mar hivatalos. Bar probalom ravenni, hogy a rakot es a baranyt ne hozza be, mert azoknak nem birok a kozelebe menni.

Vacsi baratokkal

2009-06-05T01:16:00.000+01:00

Amint visszaertunk Amszterdambol, kihasznalva a tombolo nyarat (!!!), elmentunk Andrasekkal vacsorazni kedd este, Reka szulinapja alkalmabol. A Fire etterembe mentunk (mas neven Mansion House) a Stephen's Green mellett (Reka valasztasa), es a teraszon uldogeltunk, kellemes meleg este volt! Talan az elso ilyen, miota kint vagyunk, ezert is mentunk, bar faradtak voltunk. Kriszti is jott, Szabi nelkul, mert o Angliaban ugyintezett, igy csak oten voltunk.
Nem tudtuk elore, de Kriszti egy magyar ismerose ott pincer mar 4 eve, o szolgalt ki minket, a legjobb ellatasban reszesitve a csapatot! Kezdtunk pezsgovel (eper a pohar szelen!), aztan eloetelnek csirkes cezar salit es meleg kecskesajtos salatat kertunk, foetelnek a fiuk steaket, a lanyok halat (en cod-ot, azaz tokehalat, a csajok meg lemon sole-t, ami a lepenyhal egyik fajtaja) rendeltek, majd desszertkent kokuszos-bananos cheesecake-et, rebarbaras-pirosgyumolcsos pitet (Balazs) es fagyit kanalaztunk. A rose bor is nagyon izlett. Minden nagyon kis tanyeron elveszos adag volt, kevesnek tunt, de megis kiados volt, es mindbol tudtunk egy joizut enni. Ugyhogy tulajdonkeppen jol van kitalalva! Jol eldumaltunk, 11 utan indultunk haza.
Ime egy foto:

Amszterdam

2009-06-02T15:49:00.000+01:00

Aradozhatok? Lelkesedhetek? Vagy legyek higgadt es targyilagos? Utobbi nem igazan menne...
Kepek NEM lesznek, mert a csodalatos CANON markaju fenykepezogepunk (Canon most leirta magat nalam teljesen), ami eddig csodaszep kepeket csinalt, most nem csinalt kepeket. Se szepet, se rondat. Csak kikapcsolt, amint lenyomtuk a gombot. Cserelgettuk az elemeket, de lathatoan nem az volt a baja. Ugyhogy az elso duhonges utan elpakoltuk, es igyekeztunk nelkule elvezni a varost. De sajnos megmutatni nem tudjuk, milyen szuper helyeken jartunk, pedig ezt most nagyon szivesen megmutatnam!
A heten voltunk pokerezni (Balazsnak 3-as pokere volt!) Sanyieknal, penteken meg Anitaval gym-eltunk egyet, aztan szombat hajnalban start. 4-kor mentunk ki a repterre, 6-kor ment a gepunk, alig eltunk... amint felszalltunk, en beajultam, landolasig. Az ut kb 1 es negyed ora volt, hamar odaertunk Schiphol repterre. Onnan vonattal mentunk be a Central Station-re (Fopalyaudvar), aztan meg gyalogoltunk a szallasig. Ami, cuccokat magunk utan huzva nem volt tul kozel, nyavalyogtam is egy sort miatta, hogy elfaradok, mielott barmit csinalnank.
A szallasunk egy helyes kis kanalis-menti haz volt, a foldszinten a csalad lakott, az emeleten meg mi es a 17 eves fiuk. Volt kulon bejaratunk a furdoszoban at (viccesen, a lepcsohaz a furdobe nyilt), a szoba meg fapadloju, regies stilusu volt. Olyan volt, mintha az egyik szobajukban aludtunk volna, konyvesszekreny, teve, kihuzhato agy, egy kicsi erkely, befuttatva zolddel, kis kerek asztallal es ket kovacsoltvas szekkel, a ruhasszekreny regiesen mintaval kekre festve, egy csokor tulipan az asztalon, diszhuzatos szekek... eloszor nem tetszett, de aztan megszerettem. Minden nagyon osszhangban volt, a szinek, a stilusok, olyan kis romantikus hely volt. Egy kanalisra nezett, ott huztak el a hajok es csonakok, alattunk meg a 3-as villamos. Besotetiteni nem lehetett rendesen, mert fa redonyok volt, es vilagos fuggony, szoval reggelente a nappal ebredtem. Minden tiszta volt es rendes, beleertve a furdot is, amit csak mi hasznaltunk.
Szoval, lepakoltunk es nekivagtunk gyalog a varosnak. A neni elmagyarazta, merre induljunk, igy egybol a hely piacon kezdtunk. Jo hosszan elnyult egy kanalis menten (- egesz Amszterdam kanalisok halozata, 100 km-nyi van beloluk, tobb mint 1000 kis hiddal), nekunk leginkabb a gyumolcsos es a sajtos standok tetszettek. A sajtvalasztek egyszeruen hihetetlen, en ennyi felet meg nem lattam egy kupacon, kulonbozo szinu, formaju, allagu, erlelesu es fuszerezesu tombok hevertek nagy kupacokban. Belekostoltunk a 'stroopwafel'-be is, ami egy kerek, lapos ostyaszelet, lekvarral a kozepeben. Volt sokfele hal is, arra kesobb keritettunk sort. Ebedre egy Mekiben keritettunk sort, mert mar eheztunk, es nem talaltunk elso nekifutasra semmi kedvunkre valot. A belvarosban setaltunk, elveztuk a jo idot (mindharom nap ragyogo napsutes volt, egyre melegebb naprol-napra), veletlenul a piros lampas negyedben kotottunk ki. Szuk utcak, elsotetitett ablakok, az ablakban lengen oltozott csajok tekeregtek, minden 2. bolt szexshop... gyorsan el is huztunk onnan, azt hiszem, nem mi voltunk ott a celkozonseg. Szinten nem nekunk szoltak a coffee shopok, a kavehazak, ahol legalisan lehet marihuanat szivni, kint is voltak az engedelyek. Volt beloluk rendesen, akarmerre jartunk, es a fu szaga erosen megcsapta az orrunkat, ahogy elsetaltunk egy-egy elott. Elkepeszto, sosem gondoltam volna, hogy ilyen nyilt az egesz. Bar Stefan szerint, szorongatjak oket is egyre jobban, be akarnak zarni egy csomot, mert ugyan ott helyben lehet fogyasztani, de beszerezni nem legalis, hiszen kereskedni nem lehet vele.
Egy kavezoban (nem coffee shopban!) uldogeltunk, aztan mentunk Stefivel talalkozni. Ot meg a BOS-bol ismerem, beszallitom volt, az egyik legproblemasabb, sosem erkeztek meg a cuccaik idoben, allandoan telefonon kellett nyaggatnom, es kozben elkezdtunk beszelgetni. Kiderult, hogy jo fej, es miutan eljottem, kapcsolatban maradtunk, immar ket eve emailezunk/chatelunk/online pokerezunk, es amint lefoglaltuk a repjegyunket Amszterdamba, szoltam neki, hogy most mar vegre talalkoznunk kell. Jott is fel Nijmegenbol vonattal, a vasutallomas elott talalkoztunk. Bar lattam rola kepeket, sokkal alacsonyabb, es vekonyabb (biztos o is pont ezt gondolta rolam, nana :)), es idosebbnek nez ki - de ugyanolyan jo fej, mint a leveleiben. Elindultunk vele egy csokoladeboltot keresni, vettunk mi is egy kis csokit, hazi keszitesuek voltak, es olyan, de olyan mesesen finomak, hogy minden penzt megertek. Puccini a bolt neve, de nem talalnek oda meg egyszer... kozben piacon jartunk, regi konyveket nezegettunk, majd beultunk kavezni. Aztan tovabb setaltunk, es megkostoltuk a 'hollandse nieuwe'-t (forditasa: uj holland), ami nyers hering szelet hagymaval - szerintem rettenetes, eroteljes nyers hal iz es allag, iszonyu, de Balazs evett belole, Steffi meg kimondottan joizuen falatozott. Mas halakat is arultak, de azok sem gyoztek meg. Estere egy pubban kotottunk ki, Balazs schnitzelt evett (rantott disznohus), en fustolt csirkes salatat, Stefan meg chicken sate-t, marinalt csirkefile darabok egy palcikara felfuzve, leontve mogyorovajas szosszal - isteni! Mentateat ittam, a helyi trendi csajos italt, forro vizben mentalevelek, kis mezzel, nagyon izlett. Este meg kicsit setaltunk, aztan mar ugy ereztuk, osszeesunk, ugyhogy olyan 10 korul elkoszontunk Stefantol, es hazamentunk. Tok jo volt, hogy velunk toltotte a napot es nem sietett, szeretek mindenhol a helyiekkel beszelgetni, sokkal tobbet meg lehet tudni toluk, mint barmilyen utikonyvbol. (Bar, ez esetben nekunk nem volt utikonyvunk, de o hozott magaval, csak hogy legyen - o volt a turista). A varoskep egyebkent szuper, autok szinte nincsenek, en ennyi biciklit meg sosem lattam egy helyen, mindenki gyalogol, bringazik vagy tomegkozlekedik. Autoval nagyon draga, 5 euro egy orara a parkolas, es 24/7 fizetos a belvarosban. A bicajosok mellett meg rengeteg a csonakkal, hajoval, vizibiciklivel a kanalisokon kozlekedo helyi ember es turistak, lattunk sok barati tarsasagot motorcsonakkal, napra kifekudve, kaja-pia-lazulas, fel-le a kanalisokon. Stef meselte, hogy lehet berelni nagy, 10 szemelyes bicajt is sorcsappal, valami barati tarsasag multkor mar elegge benyomva belehajtott a vizbe a soroskocsival... :) ezen jokat derulok most is, ahogy irom, el tudom kepzelni. Kicsit olyan, mint Velence, de annyira nem kicsik a csatornak, nagyobb hajok is el tudnak ferni, es nem sotet, szuk reseken preseli at magat a gondola, hanem egy kellemes meretu csonakban lehet egy fakkal es tipikus holland hazakkal szegelyezett, takaros kis hidakkal ivelt folyon hajokazni. Imadtam, hogy akarmerre mentunk, vizbe botlottunk.
Vasarnap reggel a Van Gogh muzeumban kezdtunk, vettunk jegyet elore az interneten, amit jol tettunk, mert a sor irto hosszu volt, ott allhattunk volna orakat. Igy siman besetaltunk csak, es megneztunk az allando gyujtemenyt - itt van a legtobb hires Van Gogh kep, a Napraforgok, az Iriszek, a szobas kep a szekkel es az aggyal, sok csendelet, a Csillagos ejszaka, a Viragzo mandulafa, es meg nehany, amit cimrol nem ismerek, de lattam mar. Eszmeletlen latvany minden kepe, kozelrol erosek a szinek es durvak az ecsetvonasok, de kicsit tavolabbrol tokeletes osszhangban van az egesz kep. Az ejszaka szinei c. kiallitason sokan voltak, nem is idoztunk ott, es a kedvenc kepem (Ejfeli kavehaz) nem volt ott, sajnos. De igy is sokat lattunk, mindenkepp megerte.
Utana biciklikolcsonzot keresni mentunk, a terkep szerinti legkozelebbihez (kozben elhaladtunk a Rijksmuseum mellett, ott is kilometeres sorok), de nem volt nekik, valami csoport miatt. Mentunk hat a kovetkezo bicikli jelhez, dogleszto meleg volt, deli napsutes - ott meg nem volt kolcsonzo. Egy harmadikat is megkerestunk - az meg be volt zarva. Itt egy kicsit elment a jo hangulatunk, de elvonszoltuk magunkat egy villamossal a palyaudvarhoz, es ott mar tudtak adni nekunk ket szep piros bicajt. Ez volt a letezo legjobb otlet, egybol a Vondelpark fele vettuk az iranyt (az olyan, mint a Varosliget Budapesten, vagy a Phoneix Park Dublinban). Ott millio ember fekudt a fuvon, ugy nezett ki, mint egy zsufolt strand. Grilleztek, labdaztak, gyerekek jatszottak, sok-sok bicaj es gyalogos, pikMi is el akartunk nyulni, de az ehseg erosebb volt, a legkozelebbi etterem fele uzott el, ami egy Irish Pub volt, ugyhogy tovabbmentunk. A kovetkezo helyen Balazs egy jo kis steaket kapott, en meg chicken saté-t, amit Stefan szombat este evett, folias krumplival. Ugy jollaktunk, hogy utana a parkban bicaj le, alvas a fuvon (en), Balazs csak pihizett. Amint leapadt kicsit az ebed, bicajra ismet, korbekerekeztuk a Vondelparkot, aztan meg a kornyeket, mentunk mindenfele, meg neztuk, hogy le ne menjunk a terkepunkrol. Kavezoban megalltunk sorre/jegeskavera, aztan tovabbmentunk. Amikor a hatso felunk megunta, akkor letettuk a bicot, es setaltunk, vegigjartuk az ajandekboltokat, a megfelelo hutomagneseket keresgeltem (meglettek!), aztan ujra bicaj, es a hosszu kanalisparton (Keizesgracht) hazatekertunk. Es kb ajultunk be az agyba.
Masnap reggeli - nem is mondtam, de a neni felhozta talcakon nekunk, es a szobankban ettunk. Tea, citromle (itt is csak kulon keresre + fura nezesre), cukor, fott tojas, so, kenyerek es bagettek, vaj, es lekvar. Semmi extra, de jol tudtunk lakni belole. Sajnos az erkelyunk kicsi volt, ott nem tudtunk enni. Egyebkent ejjel-nappal nyitva volt az erkelyajto, csak ugy lehetett megmaradni. Elszoktunk mar a melegtol teljesen.
Osszepakoltunk, aztan megint bicajra pattantunk, ismetelten nem tudtuk, merre megyunk, de mentunk egyet az egyik nagy kanalis menten (Prinsengracht), meg meg amerre vitt a labunk. Megalltunk kicsit vasarolni is, valamikor azt is kellett csinalnom!
Aztan leadtuk a bringat, es beneveztunk egy egyoras hajokazasra, gepi idegenvezetessel. Elvitt a regi kikoto fele, be a varosba, a kanalisokon. Kozelrol teljesen furak voltak a lakohajok... szinte mindenhol ott vannak a kanalisok szelein, altalaban nem mennek veluk sehova, es komplett berendezett lakasok vannak bennuk. Kivulrol altalaban mindegyik eleg szakadt-rozsdas, de belul eleg sok jol nezett ki. Valahogy akkor sem laknek szivesen a vizen allandoan, nem tunt kenyelmesnek. Mindenki a kis kerti butorokban ucsorgott a fedelzeten.
A nagy hajoval alig fertunk el a hidak alatt es tobbi kicsi mellett, neha nagyon szukos volt! De a kapitany ertette a dolgat. Ezutan mar nem volt idonk semmire, pizzaztunk egyet, aztan vissza a cuccokert, vonat Schipholra, ott meg egy kis boltban ezt-azt, aztan irany Dublin. EEEEESSSS: itt is jo ido van. Szerencsere nem az, mint ami tegnap volt Amszterdamban, hogy elegunk a napon, de kellemes, 25 fok koruli ido van. Este meg beugrottunk Sanyiekhoz, de nem voltak otthon, Galwaybe kirandultak, aztan meg Andrasekhoz neztunk be Nok Lapjaert. Epp toltottek fel a polcokat uj arukkal. Termeszetesen, nem csak Nok Lapja lett belole, hanem disznosajt, tv paprika, bukta, tejfol. Kellenek a jo magyar dolgok.
Egesz ejjel nyitva volt az ablakunk! Ilyen meg nem volt, miota itt vagyunk! Es ma terdnadragban jottem dolgozni, harisnya nelkul! O te jo eg! (Csak benyomtak a legkondit 19 fokra, ez annyira nem jo.) Es, hogy ne legyen tul nagy sokk a visszateres, a fonokom szabin van, nekem meg nincs sok dolgom. (Es aggodom: nem lesz ebbol baj?) Egesz nap Amszterdam-revuletben vagyok meg mindig...

Az elso nyari nap

2009-05-25T11:38:00.000+01:00

Es remeljuk, nem az utolso. Vasarnap ragyogo idonk volt! Husz fok felett voltunk, felhotlen kek egbolt, szikrazo napsutes, es MELEG! Az erkelyen napoztam a nyugagyban (na jo, csak szek.), es elveztem a friss levegot. De, mivelhogy el vagyok tole szokva, irtozatosan megfajdult a fejem, szerintem kaptam egy kisebb fajta napszurast :) Teljesen kikeszultem a 22 fokos hosegtol. Pont mint tavaly Malagan...!
Andras es Reka hazatertek vietnam-kambodzsai utukrol, penteken este kimentunk veluk es a boltban dolgozo Tamassal es felesegevel agarversenyre (greyhound race) a Harold's Crossra. Mar akkor is botranyosan meleg volt, 19 fok, tul voltunk oltozve kicsit. Hat van egy hangulata a helynek! Sok-sok ember, iszogatnak, eszegetnek, es fogadnak. Kaptunk egy fuzetet az osszes futamrol, infokkal a kutyik teljesitmenyerol, eselyeirol, stb. 1-2 euros alapon mar lehet fogadni, kulonbozo valtozatokban (egy, ket vagy harom kutyara, egy, ket vagy harom helyezesre, pl: 2-es es 4-es reverse forecast annyit jelentett, hogy a 2-es es a 4-es lesz az elso ketto, barmilyen sorrendben), a kepernyok mutattak, hanyan fogadtak melyikre. Negyedorankent van egy futam, 6 kutyaval, ez pont jo tempo, nem kellett sokat varni, de van eleg idod atgondolni es fogadni. Persze, nemigen talaltuk el, es hiaba rajtolt jol a kutyusunk, utana lemaradt, vagy 2. helyett 3. lett, es valahogy sosem nyertunk, csak nagyon kicsiket. De jo moka volt uvoltozni meg nezni, ahogy rohannak a munyul utan. Voltak kint bukmekerek is, akiknel 10 euro volt a beszallo, mindig irtak at a tablaikon az odd-okat, hogy mire mennyit fizetnek, a fogadasok fuggvenyeben. Lattunk par embert szep nagy koteg penzzel maszkalni. 11 futam volt, vegig jatszottunk, elvoltunk egy 2 es fel orat konnyeden. Jopofa este volt, jol ereztuk magunkat.
Szombaton ebed (bableves es turos palacsinta) es takaritas utan elmentunk Artaine-be, bevasaroltunk, es Sanyiekhoz mentunk. Tarsasoztunk meg kicsit kartyaztunk, volt egy asz pokerem, de nem penzben jatszottunk. Ricsinek es Sanyinak most volt a szulinapja nemreg, Ricsi Guitar Herot kapott, eszmeletlen jol nyomta rajta, en a hangokat sem talaltam el. Ez egy olyan jatek, hogy egy jatekgitaron kell "pengetni" (egy muanyag lapot fel-le huzkodni) es gombnyomasokkal "lefogni a hurokat", kozben megy a zene, meg mutatja a kepernyon, hogy mikor mit kell nyomni. Nagyon jol szolnak a szamok, de irto nehez csinalni. Viszont ha valaki belejon, akkor kiraly. Nekem szerintem egy ev kellene, annyira nincs hozza erzekem.
Vasarnap meg voltam gymben delelott, delutan meg csak otthon lazultam, napoztam, olvasgattam, teveztem.
Padlizsankremet gyartottunk, valami nagyon hulye szivacsos allaga lett, miutan megsutottuk, de aztan kihulve osszeturmixoltuk, beizesitettuk - es tovabbra is hulye ize volt. Jo nagy bodonnel csinaltunk, ki is akartuk hajitani, annyira nem jott be, de ma azt hoztam reggelire, es - nagy meglepetesemre - isteni finom lett, osszeertek az izei! Kolleganoimnek is izlett, ugyhogy el lesz osztogatva holnaptol, meg fagyasztok is le, szoval megicsak jo, hogy megoriztuk! De tegnap teljesen ki voltam meg akadva rajta.
Voltam a heten moziban is, az Angels&Demons-t neztem, nem tetszett egyaltalan. Csak azert mentem, mert a ceg kapott jegyeket (Toblerone reklamunk megy a moziban a filmek elott - persze nem latta senki, mert dumaltunk meg akkor), elotte mentunk par italra, meg utana is, ugyhogy nem hagytam ki. Sot, meg repiajandekok is voltak, egy konyv (Al Pacino oneletrajza), egy dvd (Dark Knight), meg ket mozijegy, barmikor felhasznalhato. Igy mar megerte a bena film is. Brendan-nal vegig dumaltunk - nemetul, irto vicces az ausztral akcentus a nemet nyelvvel kombinalva. Alig ertem, mit mond... :)

Borongos majus

2009-05-18T23:00:00.000+01:00

Javaban benne jarunk a majusban, de sajnos tavaszi/nyari idonek nyoma sincs Dublinban. Kicsit neha kezd nyomaszto lenni, erdekes modon ket evig eszre sem vettem, milyen ido van, most meg elkezdett zavarni. A huvosseg meg nem is annyira, mint inkabb a feny hianya. Esobol is jut boven, es a homerseklet nem megy 14 fok fole. Nemely napokon olyan sotet van, mint keso osszel vagy telen, olyankor mindenki le is van pattanva hangulatilag teljesen. Nem tudom, mit varjunk iden nyarra, az elozo ket evben az aprilis es a majus szep volt, a nyar szornyu, es a szeptember kellemes. Most az aprilis es a majus is rossz, mi kovetkezik? Jobb lesz, vagy ne remenykedjunk?
Ha a jo oldalat akarjuk nezni, akkor azt emlitenem, hogy mivel eszakabbra vagyunk, sokkal tovabb van vilagos, mint azt megszoktuk otthon. 9-fel 10 korul kezd sotetedni, az ember idoerzeket kicsit ez meg is tudja zavarni. Tobb elony nem jut eszembe, esetleg az, hogy a csapadek kulonbozo formait mar meg tudom nevezni angolul. Ez elobb-utobb elkerulhetetlen volt, azt hiszem - mindig kijavitottak, amikor azt mondtam, hogy esik... hiszen az paras, szemerkelos, szakados, folyos, szitalos, gyors zuhe, stb. Hat sajnos ez van, a sokfele esovel ismerkedunk.
Eleg nyugisan toltjuk a majust, a szulinapomon grilleztunk Anitaeknal es osszejottunk baratokkal, azota meg dolgos hetkoznapok es pihenos hetvegek valtjak egymast. A kocsinkat megcsinaltattuk, muszakira keszen all, nemsokara megy is, megusztuk 400 eurobol a katalizatort es a ket uj gumit, meg a teljes atvizsgalast.
A lakast meg mindig szeretjuk, a napsuteses napokon nagyon meleg, a delnyugati fekves itt szuper (otthon nem feltetlenul). A teraszon is ucsorogtem mar parszor, olvasgattam meg Lucindaval csevegtunk. O a kolleganom, aki most vesz hazat eppen, meg is van mar, voltam is megnezni... ez mar egy rendes meretu haz, ugynevezett mid-terrace, azaz egy sorhaz, aminek ket szomszedja van, egy hosszu csikon fekszik, nagy (=hosszu) hatso kerttel. Az elozokhoz kepest ennek jo meretu helyisegei vannak, de megis zavart, hogy kozlekedni benne nem lehet. A bejarati ajtot alig lehet benyitni, mert ott a lepcso, es egybol a nappaliba kell toppanni. A lepcsofeljaro tetejen egybol a szobakba esik be az ember, a lepcso tetejen egybol ott vannak az ajtok. A szobak jo meretuek, ugyanugy, ahogy a lenti nappali es konyha is rendben van, de a konyhabol nyilik a furdo es a wc is, mindketto egy rokalyuk merete korulbelul. Az embernak passziroznia kell magat befele, az ajtotol nem lehet elferni. Szinten egy cso vezet ki a kertbe, egy ember eppenhogy ki tud menni a par meteres alagutban. Itt ugy latszik, ilyenek a hazak, bar Anitaeke es Sanyieke nelkulozi ezeket a helytakarekos megoldasokat. En imadom, hogy van korulottem ter, bar erzekelhetoen sokkal tobb a takaritas a regihez kepest. Foleg a ket furdo es wc visel meg nagyon, de a porszivozas is millio evig tart. Ezzel egyutt megeri! :)
A Wii Fit nagyon bejott, sokat hasznalom (hasznaljuk - Balazs is kezd rakapni), jo kis edzest lehet rajta nyomni. Szeretem a szteppaerobikot, a ritmus boxolast, a sielosoket, a jogat es az erosito gyakorlatokat is, mindig azt csinalom, amelyikhez kedvem van. Jol el lehet benne faradni, de azert gym-be is megyek, bar kb 1x egy heten jutok el csak. Multkor uszni voltam, legutobb meg penteken Anitaval. Bicajozni nem nagyon tudtam a rossz ido miatt ujabban, bar szombaton delelott letekertem a varosba peksutiert, aztan sikerult jo sok mast is vennem, szoval gyoztem feltekerni a dombon teli hatizsakkal. Eppen hazaertem az eso elott.
Voltam vasarolgatni is, ujabban Balazsnak nezek dolgokat, mert irto keves ruhaja van, es nehezen tud belole feloltozni. Nem egyszeru feladat neki talalni dolgokat! Bar mult hetvegen 3 polot sikerult (egyet lehet nem fog felvenni, mert piros), most meg egy fekete pulcsit. Haladunk, bar lassan.
Tegnap Bettinel voltam bent, egy kavezoban dolgozik a belvarosban, a rakparton. Latogatoba mentem, aztan leragadtam, es maradtam par orat. Elveztem ott sertepertelni, egyedul volt, alig par vendeg esett be (termeszetesen kint szakadt az eso), sult szendvicsek, bagettek vannak, par fele salata, edessegek, muffinok, kavek, teak. Nem sok asztal van, viszonylag kicsi a hely, de nagyon kis helyes. Szivesen dolgoznek egy kicsit egy ilyen helyen, bar neha olyan emberek birnak bejonni, hogy igyekeztem nem bamulni nagyon. Meg a mostani munkam mellett is bevallalnek neha par orat, de ez csak alom marad, azt hiszem.
Munkahelyunkon minden oke, semmi rossz hirek nem jonnek meg, bar aggodom neha. Balazseknal is minden franko, bowlingozni voltak a mult heten, mi meg moziba megunk szerdan ceges szinten. A tarsasag a regi, elvagyunk, munka is akad, egyre tobbfele dolgot csinalok, Martin mindig tanit es rambiz valami ujat. Ennek orulok, benne is volt a celkituzeseimben (amit irasban le kellett adni), hogy tobbet tanuljak a munkajarol. Voltam kint terepen is, az egyik nagy vevonk egy haromnapos karacsonyi vasart rendez minden evben, ahova meghivjak az osszes beszallitojukat (ez csak edessegek es csokolade kategoria), es az osszes kis boltjuk tulajdonosa megjelenik, korulnez es rendel karacsonyra. Van kb 4-500 boltjuk orszagszerte, es ok jarjak vegig a standokat a kis csipogos gepukkel, azzal szkennelik be a termek vonalkodokat es adjak hozza, hogy mennyit kernek belole. Ez egy kozponti rendszerben jelenik meg, es en kapom meg a vegso szamot, mint elorejelzest (forecastot). Termeszetesen itt az eladas lett volna a dolgunk, de sokan mar ugy jottek, hogy konkretan osszeallitottak elore, mit szeretnenek, es nem is alltak le velunk dumalni. Azert persze voltak, akik fogekonyak voltak az ujdonsagokra, de nagyon hianyoztak a tin-ek (badogdobozos csokoladek), amik a tavalyi ev nagy slagerei voltak. Mindenki kereste oket, de sajnos iden nem volt a kinaltunkban, mert az angolok nem rendeltek maguknak, es sajnos Irorszag igenye onmagaban eleg kicsi, mindig csak azt rendelhetjuk es adhatjuk el, amit az angolok is. Ez a mi nagy keresztunk, sok innovacios otletet megol, hogy egy kis piac vagyunk. (A masik, ami megol, hogy a kiralyno alattvaloi olyan arokon es olyan kicsi profittal ertekesitik a termekeket, es ez nem csak Kraftnal, hanem minden termekre igaz (mert nekik a volumen miatt megvan az ossz hasznuk), hogy tovabb osztonzik az eszakir hatarmenti bevasarlast. Egy pelda: 100g kave Eszak-Irorszagban 2 font korul van, az Ir Koztarsasagban 4.5 euro korul. (1 font kb 1.1 euro.) Egy teljes nagybevasarlason lehet fogni 25-30%-ot, ha alkoholt is vesznek, akkor tobbet. Ja es ezen a 100g kaven az angoloknak mondjuk van 2% hasznuk, nekunk meg 20%. Ezek nem konkret szamok, de az aranyokat erzekelteti. Szoval aki tud, az megy eszakra. Az ottaniaknak jo forgalmuk van, a helyiek befulladnak. Es a nagy T betus aruhaz ennek kapcsan megcsinalta, hogy atallt angliai beszallitasra, tehat nem Kraft Irorszagtol, hanem Kraft Egyesult Kiralysagtol veszi az aruit ujabban. Sot, minden mas beszallito eseteben atalltak, az volt a kerdes, hogy mennyit fognak ebbol a megtakaritasbol visszaadni az embereknek. Nemreg jott a hir, hogy teljes egeszeben - angliai arak x 1.1 lesznek az itteni arak. Ebbol kifolyolag az osszes tobbi nagyker elkezdte tolunk kovetelni, hogy tegyunk valamit, ha nem akarjuk, hogy ok is Angliabol szerezzek be aruikat, mert ok ezekkel az arakkal nem tudnak versenyezni. Ertheto, mi meg probaljuk kitalalni, mit is ajanljunk. Egyelore promociokat es tamogataskent penzosszeget adunk, de ettol nem sokaig lesznek boldogok.
Na de vissza az edessegekhez: osszessegeben a volumen is 20-25%-kal kevesebb, mint tavaly, mert tavaly karacsonykor halmokban allt az edesseg mindenhol, de az emberek joval kevesebbet vettek mar, es mindenkinek a nyakan maradt. Most ovatosabbak a keszletekkel, igy nincs annyi rendeles iden. Minket is rosszul erint a dolog, de az a szerencse, hogy mi 5 kategoriaban vagyunk jelen (kave, sajtok, kekszek, edessegek es salataontetek), igy tobb labon allunk - ami az egyiknel kiesik, a masikon be tudjuk hozni. A nagy hasznot a kave hozza igazabol. Akiket melyebben erint ez a visszaeses, az pl a Cadbury, vagy a Lindt, vagy a Haribo, akik csak edessegekkel foglalkoznak. Nestle, a nagy versenytarsunk is jelen volt egy szep nagy standdal. A vicces az volt, hogy ugye jottek az emberek, mi Lucindaval megkinaltuk oket pattogos cukros narancsos csokival (Terry's Chocolate Orange with Popping Candy - eleg hulye egy kombinacio, de nem olyan rossz, a gyerkocoknek be fog jonni), aztan eltarsalogtunk veluk, hogy mit szeretnenek tolunk. Volt olyan, akit mindenre ra tudtam dumalni, kaptam is a tobbiektol, hogy ebbol lesz majd a visszakuldes kerese, hogy tulrendelte magat, nem tudja eladni... ;) remeljuk, eladja. Valami kimondhatatlan nevu falu kisboltjabol jott a bacsi. Na es persze mindenki, aki odajott hallotta, hogy akcentusom van, es akkor a szokasos: honnan jottel? mit csinalsz a Kraftnal? miota vagy es tetszik-e Irorszagban? hol tanultal meg angolul? milyen a helyzet Magyarorszagon? - en meg gyoztem visszakanalazni oket a csokis mederbe, hogy akkor hol is tartottunk a Toblerone standdal kapcsolatban? Azt hinne az ember, hogy mar nem kuriozum itt egy kelet-europai, de ugy latszik, meg van ahol annak szamit.
Szoval itt tartunk munkahelyi szinten, ezeket tanulom en a kereskedelemrol jelenleg. Ja es persze azt is, hogy hiaba haborognak a kormany tagjai es az erdekvedelmi szervezetek, hogy a nagy T tonkreteszi az ir vallalkozasokat, senki nem tesz semmit - jellemzoen.
Van egy jo cikk az irorszagi helyzetrol, ajanlom mindenkinek:

A kelta tigris lepihen
http://www.fn.hu/hetilap/gazdasag/20090511/kelta_tigris_lepihen/?action=nyomtat

Április cakkompakk

2009-04-30T08:00:00.000+01:00

Ma nem mukodnek a rendszerek az irodaban, es takaritast terveztunk. Terveztunk, terveztunk, de 3 pasi melle egy olyan no kellene, aki fegyelmet teremt, es raveszi oket a munkara. En nem ilyen vagyok, siman belementem, hogy inkabb ma ne csinaljunk semmit, ha mar itt kell lennunk. Emaileket es papirokat szortiroztunk, ennyi eleg is volt.
Eloszor jelentkezem aprilisban egy 10 napos jo kis otthoni szunet utan. Nyaralasnak is hivhatnam, de ahhoz nem volt eleg pihenteto. Aprilis 3-an, penteken este erkeztunk Budapestre, egybol a Trofea Grill XI. keruleti etterme fele vettuk az iranyt, ahol mar ott voltak a tobbiek a pedros csapatbol. Jo kis vacsi volt, svedasztalos terulj-terulj, 5000Ft-ert fejenkent annyit ehettunk, amennyi belenkfert. Hogy megerje a dolog, annyit sikerult, hogy rosszul is lettem utana (soha tobbet ilyen helyre). Sajnos annyiban nem volt tul jo a vacsora, hogy nem tudtam a tobbiekkel jot beszelgetni, pedig nem lett volna rossz. Mindegy, legkozelebb.
Gubinal aludtunk, masnap Timivel mentunk a jozsefvarosi piacra, aztan meg az Arkadba, el is koltottem az egesz otthonletre szant penzt - na jo, majdnem. De, mint mindig otthon, tok jo dolgokat talaltam (ruhak, ekszerek, stb). Delutan Balazs szulei jottek ertunk, Timinel osszeszedtek engem, es sajnos mehettunk vissza az Arkadba, mert kicsi lett Balazsnak a kapucnis pulcsi, amit vettem neki. Visszacsereltek, mi meg irany Ovarra, de elotte meg Decathlon... hosszu nap volt, foleg az elozo napi repules, vacsi, kesoig fentmaradas (Gubi amerikai kepeit nezegettuk), aludni sem jo tudtunk a MELEGTOL (igen, Irorszag utan a 20 fok feletti homerseklet az hoseg), aztan meg a sok rohangaszas... Ovaron csak beajultunk, reggel meg indulas tovabb Zalaba. Vasarnapi ebed, aztan pihi, nyugi.
Hetfon fogorvoshoz mentunk, en szerdan is, meg penteken is, masodik koronamat megkaptam, rettenetesen rosszak a fogaim, egy vagyon van a szamban mar. Bevasarolunk a masnapi sutogeteshez is. Kedden kimentunk megnezni a Gebarti Termalfalut apuval, ahol a lagzit szeretnenk tartani, Balazsnak is tetszett nagyon. Estere megerkeztek Balazs szulei, mamaek es apu is kijottek, nagy grilles esti kajalas volt, salatakkal, csirke, tarja, kolbasz, virsli, paradicsomos sali, majonezes salik, alufolias krumpli, mindenfele. Szerdan Balazsek hazamentek, de meg megmutattuk a szuloknek is a helyszint, ugy lattam, nekik is tetszett. Egyertelmuen el is dolt, hogy szeretnenk. Kepeket tettem fel a szokasos oldalra. Este mamaeknal voltam. Csutortokon otthon lustalkodtam, aztan kozmetika, meg a varosban maszkaltam, ismerosokkel beszelgettem, estere meg Timi ele mentem a pesti buszra, es hazavittem. Penteken fogorvos utan nogyogyasz, aztan delutan anyuval mentunk lebeszelni a helyet, menut, stb. Es mar el is ment a het! Szombaton mar csak otthon es mamaeknal, vasarnap husveti ebed Gabieknal Kisbucsan, este pedig elautoztam Ovarra. Hetfon delelott repultunk vissza, a napfenyes, kellemesen meleg (26-28C), nyarias Magyarorszagrol a csopogo, szurke, huvos Irorszagba. Nem a legjobb valtas, ahogy kiszall az ember a gepbol, es megcsapja a hideg. Dehat, nem nyaralni vagyunk itt ugye.
Azt elfelejtettem, de voltam feherruha-ugyben is korulnezni... hat mi sem all tolem tavolabb, nem a kedvenc oltozetem lesz, az biztos. Sajnos egyelore nincs jobb otletem, hogy miben masban lehetnek, ezert korulneztem. Volt tobbfele, de nem estem bele egyikbe sem, es amikor felvettem, akkor sem kedveltem meg. Maceras, hosszu, nagy, kenyelmetlen. Es az osszes hely abroncsosat akar ramadni, az meg ki van zarva, hogy azt elviseljem magamon. Egyszeru stilusu ruha, mint olyan, nincsen. Minden ki van varrva, himezve, diszitve. Szoval, ez meg nagy kuzdelem lesz majd, karacsony tajan, talalni egy megfelelot. Cipoket viszont talaltam, egy kicsi sarkut, es egy tok laposat, elobbit a szertartasokra, plusz ameddig birom, utobbit tancolni, kenyelmesnek. Meg be is akarom jaratni oket majd, ne torjek fel a labam aznap. Fotosunk, videosunk mar ugy nez ki megvan, ki lesz, zeneszt is tudom, kit szeretnek. A menut osszeallitottuk, leegyeztettuk, meg kell keresni sutemenyes nenit, meg reteses nenit, de arra is vannak otletek. Elso vegiggondolasra jol allunk, tobb mint egy evvel elotte. Nem is parazunk, es a nagy fogadalmam szerint nem is fogunk. (Gondolom, ezt mindenki igy kezdi...)
Otthon megint minden olyan szep volt, a termeszet, a varos, nehez elhinni, hogy nem lehetne otthon jol elni. Pedig ahogy mindenkitol hallom, csak a gondok vannak, egyre nagyobbak. Aggaszto a helyzet, es nagyon ugy latom, hogy bar itt kint is kezdenek jonni a megszoritasok (adoemeles, stb), megis itt meg mindig konnyebb, mint otthon. Maradnunk kell meg, nem tudni meddig, de amig szivesen vagyunk itt, addig nem olyan nagy aldozat ez. Elso nap, kedden, nem is volt olyan nagy sokk a visszateres a munkaba. Hala a tobbieknek, rem turelmesek velem, amikor nehezemre esik angolul beszelni, es jo kepet vagni mindenhez. Nem is gyotornek semmivel, hagyjak, hogy bealljak a normal tempora, es mindekozben jo fejek, es jokat beszelgetunk. Nagyon-nagyon szeretek itt dolgozni. A munkam is jo, meg sokaig lesz hova fejlodnom benne, es mindig jonnek be uj, erdekes dolgok is. Balazsnak is ugyanigy van, soha egy rossz szot nem hallok tole, hogy ne erezne jol magat. Jo kis csapat van naluk is.
Az uj lakast meg mindig szeretjuk, kellemes, jo oda hazamenni. Vilagos, amikor van feny - az utobbi harom napban nem volt. Sotet van, hideg van, szurkeseg van. Mintha tel lenne.
Ujitottunk magyar UPC-t is, beuzemeltuk a parabola antennat, meg a kabelt kell valahogy bevezetni, de tegnap mar magyar musort neztunk. Balazs es apukaja kitalaltak es megszerkesztettek az allvanyt, hoztuk a belterit is, osszeeszkabaltak a fiuk, es most van adas. Igaz, meg nyitva kell tartani az erkelyt a kabel miatt. Kicsit tartok tole, hogy leszereltetik, hiszen azzal kezdtek, hogy nem tehetunk fel parabolat, meg amikor megnezni voltunk csak a kiado lakast. A lepcsohazban is ki van irva, a hazirendben - elvezzuk tehat, amig csak lehet.
Ma este Gyori Balettre megyunk, egyelore nem vagyok tul lelkes, inkabb maradnek otthon. De megnezzuk azert.

Eltelt egy par nap azota - megneztuk. Szep volt, kellemes, neha kicsit altatos, neha nem ertettuk, mi tortenik, de en mindig igy jarok a muveszettel. Volt enekles, zenekar, meg balett is - en ket dolgot emelnek ki, ami nagyon tetszett. Az egyik a paros balett volt, egy ferfi es egy no tancolt, az egyszeruen gyonyoru volt, a masik pedig a dublini polgarmester(no) beszede volt, ami arrol szolt, hogy recesszioban is ossze kell tartani, mindenkivel, es az idegeneket nem kiutalni. Nagyon megnyero es ertelmes holgy volt, a szokasos ir jo kedellyel megaldva. Sajnos a fogadason nem sokaig maradtunk, mert hideg volt.
Szombaton epp csak magunkhoz tertunk, mire mar meg is beszeltuk Veraekkal, hogy ha Dublinban jarnak, ugorjanak be. Beugrottak, megebedeltunk (gulyast es lekvaros felfujtat), aztan nekialltunk a Wii-vel jatszani. Balazs ujitotta be, egy teven jatszhato jatek, tulajdonkeppen erzekeli, amit az ember mozog a konzollal a kezeben a teve elott, es igy lehet teniszezni, boxolni, tekezni, golfozni, stb. Jopofa, es ket konzolunk van, ezert mindent lehet ketten jatszani rajta. El is ment az ido estig, Veraekat marasztaltuk, es maradtak ejszakara. Sokaig kartyaztunk meg beszelgettunk, vasarnap delelott mentek el. Es eztan az egesz napot agyban toltottem, olvastam es aludtam felvaltva, mignem fel 4-kor a verofenyes meleg meggyozott, hogy el kell mennunk setalni egyet. Ket orat mentunk a varosban, szep ido volt nagyon. Aztan vacsi, es takaritas - kicsit szokatlan idoben, de igy sikerult.
Hetfon elmentem bicajjal Balazs ele, de a varosban forgalomban tekerni nem egy nagy elmeny. Tegnap, okulva ebbol, a Phoenix Parkba mentem. Isteni az ido a heten, sut a nap, meg sokaig vilagos van... tekertem majdnem ket orat, a park hatalmas, mindenki kint maszkalt, biciklizett, hevereszett, frizbizett, kutyazott, gorkorizott. Oriasi terulet, be sem jartam teljesen. Es a szarvasok, csordaban ott napoztak a focipalyak kozott, nem zavarta oket a sok ember :) Tetszettek nagyon.
Hala az egnek, rendbejott az ido, mult heten meg sotet volt, de a hetvege ota szuperjo. Nem meleg, de itteni viszonylatban kellemes. Jellemzoen hetfon szoknyaban es csizmaban jottem - mindenki hulyenek nezett, mert ok szandalban voltak. Sosem talalom el! Hozzateszem, azok az emberek neznek furcsan, akik 20 fokban is kepesek csizmat felvenni.

Kozben megint elroppent ket het. Sajat tipusu dietaba kezdtem, hosszu tavra gondolom, mert csak elviselheto mertekig akarom magam sanyargatni. A terv, ami mar masfel hete teriteken van, a kovetkezo szabalyokra epul:
1) AZ ALAPELV: sosem eszunk meg egy teljes adagot semmibol, mindig meghagyjuk a felet, vagy ki sem szedjuk magunknak
2) probaljuk redukalni a 3 szeretett, amde artalmas baratunkat: cukor, kenyer, krumpli. Cukor: egy capucciba reggel egy kanallal. Edesseg: csak ha nagyon kell egy falat edes, semmi tobb. Nassolas: csak gyumolcsot. Kenyer: kihuztam, csak abonettet eszek (mert izlik!), Philadelphia Extra Light sajtremmel, egy szelet sajt, es miniparadicsom - ez most a kedvenc. A Philly helyett beugrik a Medve sajt teliszalamis verzioja is. Krumpli, tesztak: nem tudok nelkule elni, ezert minimalizalom, amennyire lehet (mini adag).
3) tobb zoldseg es gyumolcs (megbaratkozni karfiollal, brokkolival)
4) HAL, meg tobbet, meg tobbet!
5) sport, mozgas (bicaj, uszas, aerobic, koredzes, stb)
(Persze, eppen most meg kellett hogy egyek egy kis szelet szulinapi csokitortat - elvartak, hogy megkostoljam a sajatomat.)
A dolog jol halad, sikeresen fogom vissza magam, bar most a het elejen ereztem, hogy nincs energiam, de elmult a sokk. Most mar kevesebb is eleg a jollakashoz, probalok kitartani ebben.
Talalkoztunk Dave-vel es Liniekkel, akikkel egyutt kezdtuk dublini palyafutasunkat meg ket evvel ezelott... Linieknek szokas szerint minden betervezve, ez ev vegen utra kelnek Azsiaba fel evre, aztan letelepszenek Nemetorszagban, Lini szulofalujahoz kozel, es Svajcba jarnak majd at dolgozni. Patrizio nem akar Chileben elni, Lini szivesen kiprobalna azt is. David meg a szokasos jofej ir stilusban adta elo magat, es megkerdezte, mikor johet magyar vacsira. Mindent megevett eddig amivel kinaltuk, tehat tovabb kiserletezunk, mit utasit el eloszor! (A kollegaim megkostolni sem merik, amiket viszek!)
A hetvegen itt volt nalunk Tim a 6 honapos pocaklakoval, aki meg is mutatta, milyen ugyesen rugdos es porog, amikor jol erzi magat. Fura erzes lehet, meg igy megfogni is fura. Mindket nap besetaltunk a varosba, vettunk cuki gyerekrucikat, meg ir focimezt is talaltunk! Szombaton Anitaek es Sanyi atjottek, a fiuk Wii-n jatszottak, lanyok beszelgettek es tarsasoztak. Vasarnap meg elvoltunk harmasban, hetfon meg elment haza Timi.
Voltam gymben a heten, meg bicajozni a Phoneix Parkban megint. Szep ido volt, nagyon jo volt kint lenni. Ma, penteken, a haromnapos hetvege elott 3-kor elengedtek minket, orult mindenki. Gymbe nem ertem oda, mert allt a forgalom a varosbol kifele, ezert lett a bringazas.
Ma egyebkent a szulinapomat unnepeltuk bent, a fiuk elvittek egy szuper etterembe (kar, hogy pentek az farmeros nap az irodaban, es ugy neztunk ki, mint az utcagyerekek, be se akartak engedni minket – egyebkent Roley’s a hely neve es Ballsbridge-ben van), ahol Martin allta a cechet ceges kartyaval. Sajna idonk nem sok volt, ezert csak fofogast kertunk, en lazacot ettem citromos uborkamartassal es zoldsalataval (ez volt a letezo legszimplabb az etlapon!), a tobbiek monkfisht ettek (ordoghal?) meg fish pie-t (halas pite) tobbfele halbol. Visszaerve pedig csokitortaval vartak a tobbiek, abbol kellett kicsit kostolnom.
Es legkozelebb mar 29 eves fejjel irok, biztosan bolcseket, mint eddig :P
Balazstol Wii Fit-et kaptam, Boss Femme parfumot es egy kelta medalos ezustlancot – minden nagyon tetszik!! A Wii Fit-et gyorsan be is uzemeltuk (ez is interaktív sportolós játék), sielt Balazs egyet, en meg kocogtam, jo lesz! Mer mindent, tomeget, egyensulyt, testtomegindexet, edzettseget – ez alapjan en 43, Balazs 48 eves!!! Ki is tuztuk a celokat, most mar csak hasznalni kell. A lelkesedes megvan! A heten teniszeztunk is, szepen fejlodok. Sokkal kevesebbet jatszottam, mint Balazs, de tanulok bele mar, hajt a versenyszellem.
Hogy ne felejtsem megemliteni, a magyar tevecsatornak tovabbra is oromet okoznak – mar ket szuper filmet kaptam el, az egyik egy francia film volt a holokauszt napon (Edmond Batignole a cime), a masik egy norveg film volt tegnap (A legtobb ember Kinaban el).

Március - új lakás, és Skócia Gubiékkal

2009-03-23T05:30:00.001Z

Ezúttal nem a munkahelyemről, hanem otthonról jelentkezem. Ékezetekkel. Nem éppen fergeteges hangulatban, mert nincs internetünk – és még hetekig nem is lesz. Bejegyezték az igényünket telefonon, és majd jelentkeznek. Gondolom, nem fogják kezüket-lábukat törni az igyekezettől.

A költözködéses felhajtás lassan véget érni látszik körülöttünk. Eltartott egy darabig, mindennek helyet találni. Nem terveztem mindkét szobát belakni, de mégis szükség van a másikra. A mi szobánkban van egy beépített szekrény, ami kb ugyanakkora, mint az előző helyen. De a régi szekrényben roskadásig és zsúfoltan voltak a vállfák, szóval a vállfás nem vagy nem gyakran használatos ruhák egyből átkerültek a másik szekrénybe. Így kényelmesebb. Továbbá, a másik helyen volt egy fiókos komód, ami elnyelte Balázs alsóneműit, az én sál-kendőimet, a gyógyszereket, hajbavalókat, stb. Ez itt nincs, de míg odaát egy éjjeliszekrényünk volt, itt van kettő (mi vettük, de a főbérlő fizeti elvileg). Ez valamit segített, de nem pótolja a másik nagyot, a gyógyszeres dobozok a polcokon vannak, a sálak-kendők-táskák, amik az előző lakásban a komódban és az előszobaszekrényben laktak, azok most a kisszobában, a fiókos részben kaptak helyet (a mi szobánkban nincs fiókos része a beépített szekrénynek). Volt nekünk egy polcos nagy szekrényünk is, abban a törölközők, nyári ruhák, ágyneműk voltak – most lett ágyneműtartónk mindkét szobában, azok tele lettek ezekkel. Balázs ruhái a saját vászonnal borított polcos szekrényünkben van, az enyémek a nagyban. Még egy fiókos kiskomódot kinéztem, saját költségünkre, azzal már jók leszünk. A polcokra nádból készült dobozokat vettem a kisebb dolgoknak, hogy ne legyen szanaszét minden. Éjjelilámpákat is vettünk már, kettőt.

Az egész lakás járólapos, de voltak kisebb szőnyegeink, meg Anitáéktól kaptunk párat, szóval ahol kell, ott nem a hideg kövön járunk (főként a szobánkban).

Tévénk kettő van, egy a szobánkban, meg egy a nappaliban, mindkettő LCD, a falra vannak fellógatva. Terveinkben szerepel otthonról UPC doboz beszerzése, Anitáéktól tudnánk szerezni kicsi tányért is, és akkor lenne magyar tévénk. (Igaz, csak egyiken, de az is jó lenne.)

Van két fürdőszobánk, az egyik zuhanyzós, a másik fürdőkádas… irtó kényelmes, hogy reggel mindenkinek van saját wc-je, fürdője… meg lehet szokni, az biztos!

És ami nagyon hasznos: van két tároló helyiségünk, csordultig raktuk mindkettőt cuccal. Az egyikben a mosógép van, a tartály, a tisztítószerek, a másikban csak a mi cuccunk: bőröndök, szerszámok, vendégpapucsok, biciklissisak, itteni nem használatos cuccok eldobozolva, saját nem használatos cuccok eldobozolva, meg minden elképzelhető egyéb.

Internet ügyben van fejlemény: szolgáltatót váltottunk, töröltettük az igényünket a BT-nél, mert kiderült, hogy a Homevision (az előző lakónak ő volt az internet szolgáltatója) pár nap alatt újra tudja aktiválni az előző vonalat – mi ugrottunk erre. Ma (csütörtök) voltak is bekötni, megtörtént, de az internet csak a Balázs kis laptopján működik, a régebbieken nem…

Közben eltelt egy-két hét, és nekem nem volt időm írni… az Internet megvan, működik is a Balázs két laptopján, de az enyémen nem. Nem tudjuk, miért, de a régi routerrel legalább hozzájutok én is, bár nem minden oldal elérhető.

A cuccokat már elpakoltuk, minden kb a helyére került, és Gubiékkal haza is tudtunk küldeni egy bőröndnyi nem használatos ruhát is.

Skócia előtti héten szétstresszeltem magam, a főnököm nem volt pár napot, és csupa olyan dolgot kellett megcsinálnom, amit előtte sosem csináltam, pláne egyedül. Szerencsére Martin telefonon elérhető volt, és segített mindenben. A cheltenhami lóversenyen volt, ami itt is izgalomban tartott mindenkit, a fiúk csoportokban futkostak ki az irodából a bukikhoz fogadni a lovakra, hallgattuk a rádióban a közvetítést, meg neten lesték az eredményeket… imádnak fogadni mindenre, páran nyertek is kellemes összegeket. Engem is próbáltak rávenni, de az én szerencsejáték-igényem (és költségvetésem) kimerül a pókerben.

Skóciai képek itt: http://picasaweb.google.com/dallosm/Skocia
(be kell masolni a cimsorba, nem mukodik a link sajnos)

Szombat reggel aztán irány a reptér, saját kocsinkkal, ott parkoltunk 4 napig, olcsóbb volt, mint két taxizás. A repülőút 40 perc volt Glasgowba, irigykedtem is magamban, hogy Martinnak egy ennyi hazajutni. Pont annyi volt, hogy az ember épp megunta az ücsörgést, és már szállhatott is kifele.

Glasgowban ragyogó napsütésünk volt, az időjárásjelentések esős riogatásai ellenére. Felvettük a bérelt Ford Mondeo helyett egy Opel Vectrát, és irány a belváros. Követtük a táblákat, aztán amikor úgy gondoltuk, hogy jó, akkor parkoltunk – és pont a központban sikerült. Aztán nekiindultunk, bár az iránnyal, hogy merre is menjünk, bajban voltunk… megkérdeztem két rendőrt, hogy ugyan merre vannak a látnivalók, és van-e itt valami templom (valami church, ez szállóige lett a következő pár napban), merre menjünk. Szegények nemigen értették, mit is akarunk, pedig csak egy iránymutatás kellett volna. Azért nagy nehezen mutattak irányt, a bevásárlóutcák felé küldtek el, de nekünk mindegy is volt, napsütésben imádtunk mászkálni. Szívesen elmesélném, miket láttunk, de nem tudjuk :) Szép épületeket, egy nagy teret, és boltokat. A katedrális nem lett meg, ellenben sikerült pár dolgot vennünk. Írország után tényleg nagyon olcsó minden, átszámolva is 10-20%-kal kevesebbe kerülnek a ruhák, az étkezés. Például, egy fekete Adidas melegítőfelsőt kerestem már jó ideje. Az alsója megvan, otthon a Decathlonban vettem, a felsőre viszont sajnáltam 14.990 Ft-ot (nem is volt a méretemben). Dublinban ugyanez 45 euroba került volna (még 300 Ft-tal számolva is olcsóbb), Glasgowban 35 font volt (1.1 az euro a fonthoz). És itt még méret is volt, muszáj volt megvenni. Balázsnak vettünk egy cipőt még, meg nekem is egyet, azok is nevetséges áron voltak, nem akartuk otthagyni. Még összehoztunk volna pár dolgot biztosan, ha nem kell Gubiék elé indulnunk Prestwick reptérre, 40km-re délre Glasgow-tól. El a napsütésből, az esőfelhőkbe. Pont időben érkeztünk, nem kellett várnunk 5 percnél többet, és már kint is voltak, Gubi és Arianna (szép neve van, nem?). Kocsiba vetettük magunkat, és miután belebeszéltünk a mikrofonba a kiengedő sorompónál, ki is jutottunk (elromlott a parkolást fizetős automata, volt egy kis incidensünk), és irány Oban.

Útközben megálltunk a Loch Lomondnál, aztán megeredt az eső és sötétedett, azt hittük, sosem érünk oda. Kicsi, szűk, kanyargós utakon mentünk, balról szikla, jobbról a tó, a szembejövők száguldottak, de végül odaértünk. A szállásunk kedves kis B&B volt, közel a kisváros központjához, és a tulaj a kedvenc éttermébe küldött minket. A fiúk haggis-t ettek (birkagyomorba töltött marhafaggyús-húsos-fűszeres massza, krumplipürén tálalva), Ari lasagne-t, én meg sügért rendeltem. Nem voltunk sokáig, hazamentünk és beájultunk.

Másnap skót reggeli, ami olyan volt, mint az ír reggeli, tartalmas, tápláló, finom.Nekem persze a vega változat.

Nekivágtunk északnak, Fort Williamen csak átmentünk, a többiek megnéztek valami romot (Inverlochy Castle talán?), én a kocsiban olvastam inkább a Nők Lapját, mert akkor épp szemerkélt az eső. Utána viszont szép tájakon mentünk, át a Skót-felföldön, hófödte csúcsok között. Egy második világháborús emlékműnél álltunk meg, lélegzetelállítóan szép helyen. Majd elértük a Loch Ness-t, és megnéztük Urquhart Castle-t, azaz a maradványait – amint a filmből kiderült, mindenki küzdött érte, a különböző klánok, az angolok, és aztán az utolsók felgyújtották, hogy ha nem lehet az övék, ne legyen másé sem. Jó kis film volt róla. A nap fénypontja azonban Nessie volt, egyetlenegy ajándékboltban találtunk plüss Nessie-t, gyorsan be is vásároltunk belőle, és utána velünk utaztak végig, nagy becsben tartva.

Estére Inverness-be értünk, a messzi észak fővárosába, ami szintén nincs tele látnivalókkal, hanem csak hangulatos, ahogy van.

Kis templomok, folyó, kastély, hegycsúcsok a távolban, kocsmák, és magyar pultos a Mekiben. Hiába, a magyarok mindenhol ott vannak. A skótok meg nagyon ünnepeltek, mert a Celtic nyert a Rangers ellen (mindkettő Glasgow), hangos kurjongatások és tivornya hallatszott a pubokból. Előző este is ünneplés volt, az írek Edinburgh-ban nyertek a skótok ellen a Six Nations rögbibajnokságban. Írország, ugyanúgy mint Skócia, lázban ég a rögbiért, idén pedig még jobban, mert a csapat 5-ből 5 meccset nyert eddig, rég nem szerepeltek ilyen jól. És azóta tudjuk, hogy a 6. meccset is megnyerték Wales ellen, és ezzel övék lett a Six Nations kupa 1948 óta először.

Szóval, körbejártuk Invernesst, bementünk a templomba, jött a pap bácsi kiltben (skót szoknyában), meg köszöngettek a hívők – azt hitték maradunk misére, így jobbnak láttuk távozni. Vacsiztunk egy jó kis pubban, aztán pihi.

Reggeli után irány délnek, rögtön 20 km múlva Tomatinba értünk, ott egy whisky gyárat látogattunk meg. Kicsi üzem a világ végén, de dagad a mellük a büszkeségtől, amit és ahogyan csinálnak. Egy néni körbevitt minket, elmagyarázta a dolgokat, mi meg bólogattunk, mi voltunk az egész csoport. Utána kóstoló volt, aztán indultunk tovább.

Pitlochryban megálltunk, semmi különös nincs ott, csak aranyos hely, a képeken látszik. Perth-be, a régi fővárosba nem mentünk be, mert siettünk Stirlingbe, hogy zárás előtt bejussunk még a kastélyba.

Egy domb tetején van a kastély, szépen belátni a környéket minden irányba, csak sajnos szemerkélt az eső, nem igazán fotóztunk. Résztvettünk az idegenvezetésen, egy lelkes bácsi mesélt jó sokat a kastélyról, szívét-lelkét beleadta. Megnéztük a nagy fogadótermet, ahol máig lehet nagy középkori lakomákat tartani, kiadják bérbe. Stirling egy elég komoly, jó állapotban lévő kastély, a korabeli konyhákat is láttuk, meg a restaurátort is, aki újraszövi a koronázóterembeli képeket – nem egy idegbeteg típus, az biztos, napi párszor pár centis darabot készít el, a sok hülye turista meg ott bámulja.

Na és itt jön a „találkozunk az autentikus hanggal”, avagy a helybéliekkel. A történet 2001 szeptemberébe nyúlik vissza, rövid skóciai tartózkodásom idejére. Nem sok kellemes emlékem van arról a két hétről, lévén a gyakornoki munkám a szállodában elég sanyarú volt, de ami jó történt velem, azt egy bizonyos Mark MacLean nevű, szintén a szállodában dolgozó srácnak köszönhetem. Ő volt az, aki mindig próbált felvidítani, és kevés szabadnapjaimon vitt a jobb napokat látott kis Ford Fiestáján Skóciát nézni. Annak idején telefonszámot cseréltünk, még pár sms is ment, tudtam, hogy buszsofőrnek állt, de aztán Internetet nemigen használt, megszakadt a kapcsolat. Mit ad Isten, megtaláltam a telefonomban a számát a régmúltból, küldtem hát egy smst, hogy ha még emlékszik rám, hát most van itt az idő, hogy visszatérek, ahogy mondtam akkor még neki. Semmi válasz, el is felejtkeztem az egészről. Invernessben látom aztán, hogy nem fogadott hívás egy ismeretlen brit számról. Gondoltam, hátha a szállás az, hogy mikor érkezünk, stb, visszahívtam. Hát majdnem dobtam egy hátast!! Érthetetlenül beszélő barátom volt az! Gyorsan meg is beszéltük, hogy ha adok másnap koordinátákat, megkeres. Adtam, és csatlakozott hozzánk egy haverjával egy stirlingi pubban, ahol vacsoráztunk. Sajna nem készült kép, pedig két ekkora nagy arcot, mint ezek! Dőlt belőlük a hülyéskedés, amolyan egyszerű módon, a buszos sztorik, mi meg szétröhögtük magunkat – ha értettük, azért, ha nem, azért. Istentelen akcentussal beszéltek. Jó volt újra látni, majd elváltunk, mikor is közölte, hogy „the conversation is dead… you know, dead, funeral, konyec… we better go now” – kb így mindent megmagyarázott, hogy értsük. Tök viccesek voltak!

Estére elautóztunk Edinburghba, de már fáradtak voltunk a városba menni, otthon maradtunk snapszerozni. A boltban beszereztünk üdítőt, rágcsálnivalót, sört, vizet, én mindenkit kiokítottam, hogy mindenki annyit vásároljon, amit ma és holnap elfogyaszt, ne kelljen kidobnunk cuccot a reptéren – hát mindenki jól csinálta, kivéve engem, aki két darab egyliteres üveg finom ízű üdítő helyett szörpöt vásároltam, amiből ugye lett 40 liter finom ízű üdítőnk. Ittuk, ahogy bírtuk, el is fogyott vagy fél üveggel. A maradékot a házinéninek ajándékoztam másnap. Azóta is hallgatom a szörp-ügyet. :)

Az utolsó napot a napsütéses fővárosban töltöttük, busszal mentünk be, a kastélyt jártuk be, és sétáltunk, ebédeltünk a központban, aztán vissza a szállásra, irány a reptér, kocsit leadtuk, repcsivel haza Dublinba, és bár Szent Patrik napi vigasságok voltak a városban, tele voltak az utcák emberrel, mi csak ettük egy kis frissen főzött levest, meg csirkehusit krumplival, aztán dőltünk az ágyba. Azért a fiúk meglocsolták Guinness-el Patrik napját.

A háromnapos munkahét rémesen hosszúnak tűnt, de jó hírt kaptam: megkaptam a hivatalos értesítést, hogy meg vagyok tartva az állásomban, lejárt a 6 hónap próbaidőm. Persze ahogy az lenni szokott, még aznap felhívott egy fejvadász, hogy lenne egy ajánlata. Köszönettel nem kértem, persze.

Voltam Lucinda kolléganőmmel házakat nézni szerdán és csütörtökön is. Te jó ég… itt vannak a szomszédságunkban, kicsi sorházak, emelettel, de olyan nyomorúságosak, hogy Magyarországon nem lehetne eladni őket. Itt meg népszerűek! 200-250.000 euróért vesztegetik őket – én kb megállapítottam, hogy annyiért talán beköltöznék, de csak határozott időre. Kicsik, szűkek, alacsonyak, sötétek, levegőtlenek, a szobák mérete egy franciaágynyi, lelakottak, az utcáról a nappaliba lépsz, a konyhából a fürdőbe – mit mondjak, láttam már szebb börtönöket is. Ráadásul mindegyik iszonyú mocskos, mindent ki kellene hajigálni, erre meg ott bizonygatják az ingatlanossal, hogy milyen jó a konyha, meg a szekrények… szóval, ő ebben látja álmai otthonát, és örül… én vele örülök, és nem megyek majd gyakran vendégségbe. Hozzáteszem, ezek még a jobb fajtából valók, Lucinda már nem egyet nézett, amiben nincs fűtés, mint olyan (és ezeket el lehet adni itt!!), sőt, volt amelyikben fürdő és wc sem volt… vagyis, udvari wc. Asszem Magyarországon az ilyenek már csak a nagyon visszamaradott falvakban vannak, de hogy a fővárosban, közel a belvároshoz… hát megértem, hogy itt még 20-30 éve lovaskocsik jártak, minden még nem tűnt el a régi korból.

Ennyi volt a márciusunk eddig.

Elkoltoztunk!

2009-02-27T23:24:00.000Z

Minden olyan gyorsan tortent! Maskor arrol szoktam panaszkodni, hogy semmi kulonos nincs, megvagyunk a magunk modjan, eljuk a megszokott kis eletunket, semmi valtozas. De most?! Felfordulas es kaosz.
Ugy kezdodott, egy hettel ezelott, hogy a kis pirosunk lent ragadt a garazsban. Elromlott a lift, mar nem eloszor, es kocsival se ki, se be. Penteken mar busszal mentem, a hetvege elott semmi esely nem volt ra, hogy megjavitjak. Igy Eci szulinapjara is ugy tudtunk menni, hogy Anitaek jottek ertunk, es haza is vittek. Szombaton sutottem gyumolcstortat, ketfele pudinggal, jol nezett ki feldiszitve kiwivel, banannal meg mandarinnal. Eletem elso gyumolcstortaja! Meg zselet is csinaltam ra, az sem lett rossz, bar a szelen lefolyva, illetve a kozepen csoportosult a nagyja :)
Szombaton mentunk megnezni a lakast, amit felhivtam hirtelen felindulasbol. Tetszett nagyon - es a tobbi mar tortenelem. Volt nagy toprenges egesz hetvegen, mit tegyunk, mert egybol visszahivott a tulaj, hogy ha szeretnenk, akkor a mienk. Minket sokkolt a dolog (en mindig igy jarok! a munkahelyvaltas is pont igy volt - csak jatszottam a gondolattal, de nem volt komoly szandekom valtani, aztan dobbentem egy nagyot, amikor felhivtak, hogy enyem az allas, mert akkor mar komolyan el kellett gondolkodni, mit is akarok), teljesen megzavarodtunk - de termeszetesen igent mondtunk es koszontuk szepen a lehetoseget.
Lehet, hogy ez a siker titka? Vedd konnyeden, mintha nem lenne tetje a dolognak (oke - nalunk nem is volt, volt hol laknunk), mutass oszinte erdeklodest, es igy a legjobbat hozod ki magadbol! Ezt kene megtanulni alkalmazni akkor is, amikor van tetje a jatszmanak.
Szoval gondolkodtunk, beszelgettunk, es nagyon nehezen, de eldontottuk, hogy megyunk. Az egesz eletunk ott volt abban a lakasban! En rajottem, utalom a valtozasokat, de el kell viselnem oket, mert azok visznek elore. Mi ragaszkodtunk minden aprosaghoz a lakasban, amit mi csinalgattunk-alakitgattunk, de a jozan esz azt diktalta, hogy mennunk kell.
Az uj lakasunk havi 40 euroval kerul tobbe, mint amit eddig fizettunk az alberletert. Cserebe ket haloszobank, ket furdonk, es egy nagy nappalink van, valamint NEM LIFTES garazsunk (a kivalto ok, ugye). Van erkelyunk is, kiulos, asztallal-szekkel (es a rengeteg tarolni valo cuccunkkal), es mivel delnyugati fekvesu az egesz lakas, kapja azt a keves es ritka napfenyt, ami csak van Dublinban. A konyhaban kicsit kevesebb pakolos helyunk van, a szobakban is, de van ket tarolohelysegunk cserebe, ahol fel lehet halmozni a borondoket, porszivot, tisztitoszereket, es egyeb, ritkabban hasznalatos dolgokat. Ejjeliszekrenyeket kapunk a foberlotol (bar megkert, hogy mi vegyuk meg, es majd elrendezzuk), meg majd kell egy fiokos komod, es meg nehany aprosag (lampaburak, szonyegek, agytamla, dohanyzoasztal). Mindent osszevetve ami kicsit zavart minket, az a jarolap volt (az egesz lakasban az van), de a szonyegek sokat segitenek ezen.
Hetfon munka utan nekialltunk pakolni, dobozolni, szatyrokba szoritani eletunk darabkait. Rettenetes sok holmink van, ra is csodalkoztunk. Kocsi tovabbra is elzarva. Dolgozni buszokkal (en), illetve gyalog (Balazs). Hazafele elcsiptem egy fuvart.
Kedden jott Anita, segitett dobozolni, es jott Ricsi es Sanyi, ok harman Balazzsal a cipekedes le-kocsiba pakolas-felhordast inteztek. Ricsieket Zoli valtotta le, kedd estere a cucc nagyresze mar az uj helyen volt.
Szerdan is jott Anita, regi helyrol mindent atvittunk, megintcsak Ricsi, Sanyi es Zoli segitsegevel, az uj helyen mi a konyhat suroltuk ki es pakoltuk be Anitaval, Balazs meg a furdoket. Balazs utana visszament a regi helyre takaritani. Eloszor aludtunk az uj helyen. Tovabbra sem javitottak meg a liftet.
Csutortokon, azaz tegnap este atadtuk a regi lakast, kitakaritva, kipakolva a foberlonek. Aki, a korulmenyeket figyelembe veve rendes volt velunk, mert a kaucio nagy reszet visszaadta. Hetfon reggel beszeltem meg vele, hogy koltozunk, es ez azutan volt kulonosen kinos, hogy epp ket hete irtuk ala az uj, egy eves szerzodest. De a garazsos, meg a take away-es (a kajalda alattunk, ami miatt eleg gyakran olajszagban eltunk) miatt szerintem valahol megertette a dolgot. Kollegaim szerint oruljek, hogy kaptam vissza penzt; orulok is, de nem ertem, miert nem az egeszet. Mert keson szoltam? Vagy mert vett dolgokat a lakasba, mert azt hitte, hosszu tavon maradunk? Ezeket emlitette, mint okokat... de nem foglalkozunk a dologgal, lehetett volna rosszabb is. Elkoszontunk tole, rendes volt es jo fej, mint mindig. Megmutattuk neki a kocsit a bortoneben. Sajnalta, de o sem tud mit tenni. Az uj foberlonk is egy idosebb no (es ugyanott laknak, Balazs mondta is, biztos egyutt kocsmaznak hetvegente), o is normalisnak tunik eddig.
Tegnap ejjel megerkezett Laca es anyu, a lakast addigra kicsit osszekaptam, de meg mindig sok a csomag, meg az elrejtett cucc, ami nem kipakolva, csak eltuntetve van. De: jarhato es elheto a terep. Csak kb ajulasig vagyunk faradtak az egesz het utan.
Pentek: ma van a nap, hogy elvileg megjavitjak a liftet. Gyakorlatilag: nem sikerult nekik. Tovabbra sincs autonk. Anyagi visszateritesben ne remenykedjunk, ok nem kotelezhetoek semmire - mondja nekem a house management. Na majd meglatjuk. Bar egyelore nagy mazlink van, kaptunk kolcson autot (Szabiet) a hetvegere, tok szuper! Ez is necces volt, hogy elkeszul-e a szerelonel, de legalabb ebben volt egy kis szerencsenk. Igy el tudunk menni Galwaybe Veraekhoz - Laca mar nyaggatott parszor emiatt, hogy menni szeretne, most vegre osszejon. De milyen nehezen!
Egesz heten szenvicseken eltunk, nem tudtunk fozni, mar varom a jovo hetet, amikor is lesz sok PIHENES! Minden nap egy kis pakolas, egy kis pihi... es jovo hetvegere semmi terv. Utana hetvegen Skocia, de addig remelem, helyreall a rend a lakasban.
Szoval igy elunk mi mostansag - kicsit felporogtunk, de eddig meg nem bantuk meg egy percig sem!